Konceptuális művész kagylószervizel, házhoz, ill. tengerhez megy. Törött kagylók pótlását, megkopott tengeri szuvenírek megtisztítását és fényezését, vadonatúj lakkozott példányok patinásítását vállalom. A tengert visszatelepítem olyan kagylókba is, melyekből évtizedek óta kiköltözött, így füléhez emelve újra élvezheti a megfoghatatlan lélekzést. Nyári munkára kiszállást vállalok, mérsékelt égövi és trópusi tengerparton természetes környezetben törött kagylóházakat építek vissza saját anyagból, beköltözhető állapotba. A kipótolt kagylók teljesen otthonosak, bármelyik tengernek kiadhatók.

Konceptuális művész frissen vásárolt, épített, belsőépítész által a legkisebb részletig megtervezett házak, lakások otthonosítását vállalja. Úgy érzi, nem találja helyét az új környezetben? Mielőtt elidegenedésnek indulna, vegye igénybe az otthonosítóművész szolgáltatásait, aki Ön helyett egy hétre beköltözik ingat- lanába, belakja szobáit, bealussza az ágyat, kanapét, matracot, padlószőnyeget, bejátssza a gyerekszobát meg a pingpongasztalt, összefőzi a konyháját, befürdi a kádat, beissza a nappalit és a zsalugáterek rácsos fényét, bejárja a lakás minden zugát a mélygarázstól a kéménynyílásig, míg a lakás megélettel impregnálódik. Kulcsrakészen romosított kastélyokba konceptuális művész visszajáró szelleme rendelhető, aki a legvárat- lanabb helyzetekben lép ki a falakból, kandallóból, érkezik a kéményen vagy az ablakpárkányon keresztül Converse-cipőben, cigarettával – kérés szerint marihuánával – a szája sarkában. Mókás kedvű, gyerekeket ugrató, romantikusan mélázó, ill. dühöngő változatban rendelhető, ötéves garanciával.

Konceptuális művész elidegenítést vállal. Haláleset, válás, emigráció, költözés esetén eladásra ítélt családi házakba, panellakásokba, felszámolásra kerülő bér- vagy örökotthonokba költözik szerződésben megszabott időre és kifordítja a lakást a négy sarkából, meghitt tárgyakat és berendezést látható külső beavatkozás nélkül szorongatóan, lehangolóan vagy megrendítően idegenné tesz, felbomlott családi képeket nosztalgia- mentesít, dédelgetett emlék- és ajándéktárgyakat elavít, közösen vásárolt berendezést, gyerekbútort emléktelenít. Noninvazív működése nyomán az egykori otthon garantáltan elidegenedik, az ismerős sarkok otthontalanul merednek lakóikra, a bútorok kellemetlenséget árasztanak, a nagy gonddal választott tapéta, függönyök, kaspók, mütyürök talmisága szembeötlővé válik. A visszavágyásukból kilakoltatott megrendelők igyekezni fognak ingatlanaiktól és berendezésüktől szabadulni, megkönnyített szívvel adnak el, ülnek hajóra, repülőre, autóra, mással lépnek házasságkötő terembe, lelkendeznek új ingatlanuk kilátása felett, új ismerőseiknek büszkén mutogatják új feleségük ízlését dicsérő kanapéjukat, a törökországi nyaralásról hozott faliszőnyeget, új férjük öntözőberendezését. Az elidegenítési kezelés lehetséges mellékhatása, hogy az ingatlanok felszámolása, megosztása után a tulajdonos új otthonában, új családja körében megmagyaráz- hatatlan érzéssel ébred, nem ismer az ágyára, erős költözési hajlama támad; ezt a mellékhatást semlegesíti az ugyancsak mellékhatásként szerzett tudat, hogy egy újabb határon, tengeren, óceánon, válóperen átkelve, egy másik égövi kertre néző, más családi képekkel rakott ingatlanban ágya éppoly otthontalan lesz. A konceptuális művész a kezelés során egyetlen berendezési tárgyat sem rongál, ill. másít meg vagy cserél ki, csupán történeteket, verseket, mondatokat olvas rá.

Konceptuális művész életadásra jelentkezik. Kérésre beköltözik kihűlt vagy kihűlőben levő családi fészkekbe, gyereknevelésbe belefásult háziasszonyok szuburbán gardróbszobájába, naponta irodába ingázó, idő előtt megőszült-pocakosodott pénzkereső automata családapák összkomfortos garázsába, bentlakásos katolikus fiúgimnáziumokba, depresszióval küszködő harmincas szinglik, lestrapált egyedülálló szülők, illúzióvesztett elvált negyvenesek, kapuzárási pánikban szenvedő középkorúak kertes családi, sor, iker, panel és bérlakásába, öregotthonok lakói közé, és életet önt. Az életművész ténykedését követően az érintettek színekbe öltöznek, futásra adják a fejüket, új frizurát vágatnak, megrendülten bámulják a naplementét, kiskorú gyerekeik legnagyobb döbbenetére indiánugrálásban papírsárkányt eregetnek, miközben elragadtatottan verseket skandálnak, régen hanyagolt távoli ismerősöket hívnak fel és melegen hogylétük felől érdeklődnek, majd haladéktalanul megosztják velük életük sok apró intim részletét, szürke, esős reggeleken hivatalba menet operaáriákat dúdolnak a metrón, lelkesült ornitológiai, paleográfiai, lepke- és címertani eszmefuttatásaikkal sírba viszik a nyugdíjasklub tagjait, bevásárló- kosarukkal hatodjára is eltévednek a mirelitzöldséges hűtősorok közt, a hóvégi mérleg helyett klapanciákat adnak le főnöküknek, majd megértően ironikus mosollyal végighallgatják szitkozódását, bejárónőjüket a múlt szezonról letett ruhák helyett drága parfőmmel vagy az általuk frekventált kozmetikaszalonba szóló csekkel lepik meg, a gyerekük elsőáldozási miséjét cerebráló pap sületlenségein vagy az iskolai évzáró ünnepségen a kuratóriumi elnök kenetteljes beszélyein emelkedett szeretetre ragadtatják magukat, a kifogott halat könnyes szemmel visszadobják a tóba, álmukban péppé öklözik a világ összes állatkínzójának, akciófilm-producerének és neokonzervatív pénzügyminiszterének a képét, tréfálkozva meghógolyózzák a garázsfűtött Volvójából épp kiszálló hápogó cégvezetőt, unokáikat megszégyenítő sebességgel rollereznek, gördeszkáznak, ill. gumiznak, walküri elszántsággal kelnek ki a gyerekük gátlásos, tanulási és beilleszkedési nehézségekkel küszködő falusi osztálytársának rossz jegyet adó tantestületre, miközben heveny szimpátiára lobbannak a saját fiukat anatómiaórán tanúsított tisztelettelen magatartásáért beszekundázó tapasztalatlan, slampos biológiatanárnő iránt, a világegyetem roppant hálózati összefüggésein töprenkedve elnyílt szájjal bámulják kertjükben az első ibolyát, cseresznyevirágot, forzíciát, halvány őszirózsát, este szárnyakat növesztenek, tánciskolába iratkoznak, beleszeretnek a titkárnőjükbe/gyerekük úszóedzőjébe/a szemüveges rendszergazdába/a sztentori hangú nevelőnőbe, sőt extrém esetekben akár saját férjükbe/feleségükbe is, hajnalban ébrednek és a sápadó holdra meredve mély meghatottsággal suttogják maguk elé: ez az élet.

Konceptuális művész ruhatárosnak jelentkezik prózai és zenés színházakba. Meggyőződése, hogy a jó színházban minden néző otthagy magából valamit, hogy hazavihessen valamit a színházban feltáruló, lemeztelenített Másikból. A színház levetkőztet. A színház újragombol. A konceptuális művész ezért minden, az előadásról letaglózottan, felpaprikázva, megrökönyödve, révülten, ábrándosan, szerelmesen, könnyekig hatva vagy mosolyogva kilépő nézőnek alaposan a szeme közé néz, majd kiadja nekik a kelléktárból előre odakészített készletből a primadonna pezsgőszín cipellőjét, Szilvia tollboáját, Arkagyina turbánját, Andrej kinyúlt háziköpenyét, Lear medveprémjét, Blanche pongyoláját, Viola hajszalagját, a meztelen király testszín, szőrösre festett kezeslábasát, Alfredo lornyettjét, Tartuffe köpönyegét, Titánia fűzőjét, Ariel cicanadrágját, Panza pocakpárnáját, Krapp bohóccipőjét, a dajka hárászkendőjét, Molière térdharisnyáját, a két cseléd fityuláját. Odaadja nekik továbbá a szomszéd ülésen az előadás alatt végig oly idegesítően szipákoló, förmedező, sutyuráló, szörnyülködő, gyönyörödő testes középkorú úr/hölgy kockás sálját, bézs esernyőjét, kalocsniját, abaposztó kabátját, bevásárlószatyrát. Az előadást tágra nyílt szemmel néző, hahotázó, vihogó, vagy csak nevető, a meztelenkedési jelenet alatt lézerceruzájukat a hősnő mellére, ill. nemi szervére irányító, vagy zavartan félreforduló, nagyritkán sírva fakadó diákok megkapják az őrjöngő tanárnő vállkendőjét, gyöngyös bujkáját, kézművesvásáron szerzett hasítottbőr válltáskáját, utóbbi viszont hazaviheti az előadást az első sorból élvező garbós fővárosi színikritikus berettsapkáját. A dramaturg vörös sáljából a rosszmájú nyugdíjas szerkesztő részesül, akit kedves, halkszavú felesége csak nagy erőfeszítések árán tud elcipelni nagynéha ilyen lila ködöt nézni. A közönség által érkezéskor leadott száraz vagy nedves drapp, skótkockás, szolid sötétkék, sikkes ciklámen, mókás macskamintás, kiáltvány- szerűen szivárányos esernyők, jobb napokat látott, szabónál méretre készült felöltők, kosztümkabátkák, lengedező ballonok, kapucnis felsők, gyárilag koptatott bőrdzsekik, aszimmetrikus szabású Zara-kardi- gánok, prémszegélyes kacagányok, háziszőttes tarisznyák, miniatűr kókuszhéj retikülök, domborított fém tarsolylemez mobiltartók, lila, fekete, zöld bogyómintás, kócsag- és kakastollas tüll, posztó és nemez- kalapok a következő előadáson Luciferen, Petur bánon, Ophélián, Scarpián, Jeanne d’Arc-on, II., III. Richárdon, valamint az összes francia és angol Henriken, Clovon, Hippolyton, Leporellón, a néma leventén és a Pillangókisasszonyon lesznek láthatók.

Konceptuális művész szobornak jelentkezik. Kisvárosok, közepes nagyságú községek, festői falvak piac- terén, főutcáján, újonnan épült templomok, ill. bevásárlóközpontok, frissen átnevezett iskolák előtt, virággruppok közepén, szökőkutakon, talapzaton vagy anélkül napi egy ebédszünettel hétköznap 10–18, szombat, vasárnap és ünnepnapokon 8–21 óráig jutányosan áll, lép, távlatosan tekint, öklöt égre emel, láncot csörget, száját a kétségbeesés, ujjongás, dal, harag, dac, elszántság alakzatába rendezi, sárkányt ledöf, lovát ugratja.¹ A konceptuális művész a bronzba öntött szobornál nemcsak olcsóbb, de változa- tosabb is: karakterét, arckifejezését, pózát naponta akár többször is változtatja, mi több, rendelésre pantomimet ad elő. A kiállóművész kínálatában egész történelmi panoptikum szerepel, köztük I. és II. világháborús szovjet/német/román/magyar/falubéli ismeretlen katona, Haza Anyácska/Apácska, Jézus, Mária, a tizenkét apostol, ill. Szent József, Szent István, turulmadárral alvó Emese, Kis libapásztorlányka, Mártír püspök, a Forradalom fedetlen keblű² nemtője, Elbukott szabadságharc, trónján sülő bősz Dózsa, süveges Werbőczi, Lovas tengernagy, Árvízi hajós, Haldokló, ill. Lázadó rabszolga, Lánghajú romantikus, ill. Elátkozott szemüveges modern költő, Anyaság, Gyermekség, Öregség, a Helység híres (államférfi/ futballista/hegymászó/színész/cserkész) Szülötte. A kiállóművész mindezeket a karaktereket kizárólag a színházi kelléktárból kölcsönzött, ill. utcaművészi előélete során felhalmozott jelmezek segítségével kivitelezi. A gyakori rendszerváltások csapdájában vergődő önkormányzatoknak tanácsot és gyakorlati segítséget nyújt leszerelésre ítélt szobrok költséges beolvasztása, tervpályázatok kiírása, új szobor rendelése helyett a meglévők minimális beavatkozással és dologi költséggel, valamint környezetterheléssel járó újrahasznosítására: Ceauºescu elvtárs leszázalékolt büsztjét színházi műszőrzet, bármely kézművesvásárban kapható nemezsipka, valamint egy aranyfüsttel borított utcai múmiajelmez segítségével Csaba királyfivá adjusztálja, Mihály Vitézt Mátyás királlyá, Lenint Szent Lászlóvá, ill. iskolaalapító igazgatóvá fazonírozza.³ A kiállóművészt apró kacsintós trükkjei, mókás mutatványai végett szeretik a kisiskolás gyerekek, így hatékonyan hozzájárul a történelem iránti érdeklődés felkeltéséhez a legfiatalabb korosztály körében; ugyanezen oknál fogva nem szívesen telepednek rá a galambok és más szárnyasok, megkímélve az önkormányzatot a madárürülék oly kellemetlen eltávolításának műveletétől a történelmi főkről.

Konceptuális művész közhelyek nagytakarítását vállalja. Felmosóronggyal, súrlókefével, wc-fertőtlenítővel felfegyverkezve áll a járdán felvonulási tereken, sugárutakon, stadionokban, templomok kapuzatában, iskolák négyszögén, országházban, tanácsházban, művházban, kórházban, hidegházban, és éjt nappallá téve takarít, pucol, sikál, glancol, vikszol. Csalhatatlan szimattal fedezi fel a mocskot mélyen a levéltárak padlószőnyege, illetve tévés műsorvezetők körme alatt. A parlamenti ülésre, törvénytervezetek mellé állásra igyekvő képviselőknek ellentmondást nem tűrő alapossággal megmossa a fogát. Lesmirglizi a köztéri szobrokról, emléktáblákról az idő által keményen, vastagon rájuk szentelt patinát, így primér és meghökkentő nyerseségükben előtűnnek a palástok prémszegélyére liffenő nyaki és tokatáji hurkák, az emberszabású dolmányokból, öltönyökből, frakkokból kifeszengő pocakok, a gyöngybogláros kucsmák, illetve lángszerűre ondolált fürtök alól kipislogó mélyen ülő kicsiny, gyanakvó szemek. Tisztított szennyvízben 90 Celsius-fokon fehérítő hatású, intelligensen fantasztikus, ill. fantasztikusan intelligens (Figyelem! a próza termékmegnevezést tartalmaz) mosóporral kimossa az ország(ok), város(ok), falu(k), futallcsapat(ok) összes zászlaját. A Nagy Összefogásnak nevezett happening során a fantáziátlan alap- színeikkel, messziről felismerhető emblémáikkal tüntető textíliák élvezetesen követhetetlen, ill. élvetegen követhető, átalakuláson mennek át: korább egyszínű zászlók zebrásak, foltosak, babosak, Rorschach-pacásak, batikoltak, terepmintások lesznek, korább egyhangú, osztatlan színmezőik degradéban halványulnak el, illetve izzanak fel. Unalmas színkombinációik helyén divattervezők szívét megdobogtató, lélegzetelállító lazac, tüdő, barackvirág-rózsaszínek, elomló olívazöldek, umbrák és dohánybarnák, irizáló kárminvörösek, türkizek, krappbíborok, titokzatos mályvák, padlizsánok, metternich-zöldek és pasztellviolák, fenséges van Dyck-barnák és Tiziano-vörösek váltakoznak, egymást nekiszabadult promiszkuitással össze-vissza fogva. A Nagy Összefogás ezen a ponton egymással meg- közelítőleg sem azonos, megismételhetetlen mintázatú, koloritú és megjósolhatatlan kompozíciókba rendeződő vásznak, műselymek, viszkózok, nyomokban gyapotot is tartalmazó nejlonok sorát ered- ményezi, melyeket állandó múzeumi kiállítási tárgynak, oltárterítőnek, igényeseknek falvédőnek, illetve nyaksálnak, igényteleneknek portörlőnek ajánlunk. A Nagy Összefogás következő szakasza a ki nem igényelt textíliák színeinek, mintáinak maradéktalan kimosása. A művelet végén a szélben száradó ország, város, falu, csapatzászlók patyolatfehéren – értsd, légköri viszonyoktól és a felhasznált mosópor márkájától függően alument, lenszőke, melegfehér, ill. krémfehér árnyalatúan – az euforikus kapituláció ujjongásával lobognak hóban, viharban, esőben és napsütésben. Forradalmi eseményekre ajánlott.

Konceptuális művész béranyának jelentkezik. Az Önök genetikai állományának továbbörökítője életének, személyiségének meghatározó kilenc hónapját feledhetetlen artisztikus környezetben fogja eltölteni, szó szerint művészetbe ágyazottan. Az Önök magzata maga a megtestesült alkotófolyamat, egy negyvenkét hétig tartó performansz soha le nem záruló végeredménnyel. Minden, a külvilág felől érkező hatást és ingert felnagyítva és megsokszorozva továbbítanak feléje a művész hiperérzékeny idegvégződései, szorongó zsigerösszehúzódásai, euforikus szívverése, szenvedélyes tüdőtágulásai, véráramának fluxusa, izgékony végtagmozgása, hangszekrényként rezonáló testüregei. A béranyaság minden napja egy happening, melynek Önök a ki- és bevételezett, exkluzív nézői és résztvevői: kérés szerint a bérszülő- művészhez beköltözve nyomon követhetik terhességének előrehaladását kopogtatással, tapogatással, ultrahanggal, vér- és hüvelyi kenetmintákon, a béranyatest minden apró változását részletesen doku- mentálva, a terhességhordóművész tudatfolyamát gombnyomásra indítva, megszakítva és reportofonra véve. Ezenfelül nézői lehetnek a reggeli émelygésnek, levertségnek, álmosságnak, dührohamoknak, a semmiből fakadó könnyeknek és nevetésnek, méricskélhetik az elnehezülő lábak és lélek súlyát, számlálhatják a szokatlanul dús és ragyogó hajszálak, a terhességi csíkok és foltok szaporulatát, bepillanthatnak – borzongva vagy katartikus megkönnyebbüléssel – a terhességi és post partum depresszióba, a terhesség alatt és a kitolás után fellépő eufóriába, a sűrűsödő légszomjba, pánikrohamokba, melyektől a terhesművész az Önök strandszezonkonform alakját és tai chival, valamint aromaterápiával karbantartott belső egyensúlyát mentesíti. Készíthetnek exkluzív meztelen terhesnaptárt magzatuk gazdaállatáról. A kilenc hónapos performansz záróeseménye, az interaktív szülés ugyancsak az Önök jelenlétében, az Önök által választott, műtéti vagy természetes úton, orvossal, dúlával vagy bábával, kórházban, szülőotthonban vagy az Önök lakásában zajlik le a kanapén, preferenciális szögben, a kamerának optimális rálátást biztosítva. Orvosi felügyelet mellett Önök hajthatják végre a gátmetszést, foghatják a babát kitolás közben, illetve ha a kitolás valamiért akadozna, a bérszülőművész hasára térdelve segíthetik világra gyermeküket.

A bérszülőművész szerződésben kötelezi magát arra, hogy a beültetés, ill. fogantatás⁴ pillanatától tartózkodik a szeszes italok, nikotin, drognak minősülő szerek, tiltólistán szereplő gyógyszerek fogyasztá- sától, kerüli az erős napsütést, hideg vizet, toxikus tartalmú hajfestéket, valamint akrilt és anilint, a cipekedést, megerőltető testmozgást, a második trimesztertől felhagy a kontakttánccal és minden olyan performansszal, amely szúró, vágó, reszelő, ütő szerszám használatával jár. Ezenfelül csak az Önök által jóváhagyott és ellenőrzött gyakorisággal és intenzitással él nemi életet, illetve csak garantáltan demokratikus berendezkedésű országokban vonul demonstrálni. Önök állítják össze a gazdaállat optimálisnak ítélt étrendjét, gondosan lemérve az elfogyasztandó növényi és állati fehérjék, telített és telítetlen zsírok, rostok, szénhidrátok, vitaminok és ásványi anyagok mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányát, ill. kontrollálják az így szerzett testtömeggyarapodást, metronómmal megszabva, milyen ütemben és hányszor rágjon meg minden egyes falatot, akkurátusan nyomon követve a máj- funkciót és hormonszintet. A terhesművész továbbá szerződésben vállalja, hogy várandósságának ébren és aktívan töltött óráiban belemeríti a magzatot a művészetbe: zongorázik, koreografál, agyagszobrokat modellez, fát farag, vászonra, farostlemezre, üvegre és tűzfalakra fest, reggeltől estig felváltva énekel, a megrendelők kedvenc verseit szavalja, illetve magát ukulelén, lanton, hárfán, cimbalmon és balalajkán kísérve, hastáncmozdulatokkal slammel, komponál és gondolkodik.

A művész leveszi Önökről a terhesség terhét és nehézkedését, amelyet így alkalmuk nyílik kívülről szemlélni, mint kiállítási tárgyat, körbefotózni, mint vakációs szigeten az idegenforgalmi látványos- ságokat, mérlegelni, mint igényes szufléhoz a hozzávalókat. Önöknek marad a felszabadult, megrendítő, kellemesen borzongató, semmire sem kötelező színházi élmény, ahol az interakció mértékéről maguk dönthetnek, és amely a médium totális lemeztelenedésének ígéretével kecsegtet. A művész terhes teste az Önök privát galériája, amely bármikor megnyílik Önök előtt, felfedve az Önök által bejuttatott érlelődő tartalmát.

Végül, de nem utolsósorban az Önök magzata a művész méhében folyamatos önreflexióban, alkotói válságban, ill. furorban, melankóliában és világmegváltó eszmékben bukfencezik a magzatvízben. Már zigóta korában örökül kapja a világbavetettség, otthontalanság és fordításban-levés ártalmatlanná tett vírusát, melyet egyébként csak felnőtt életében, a burokból fájdalmasan kihuppanva szerezne be és élete végéig gyógyíthatatlanul küszködne vele. Ehelyett az Önök gyereke már óvodás korától okos szemével körbenézve bólint, majd csacska babaházak helyett legóból sosemvolt világokat épít, mennyezetüktől felfüggesztett soksarkú, hártyafalú épületeket, ághegyre telepített iskolát, légben szirénázó mentőautót.

Konceptuális művész szervdonornak jelentkezik. Vallja, hogy a művészetnek testileg, erkölcsileg egész- ségessé, boldoggá és naggyá kell tennie az emberiséget. A betegséget gyógyítania kell, nem mutogatnia. A művészet mindenkié. A művész mindenkié. Mindenkiben benne van a művész. A konceptuális művész szemét felajánlja rövidlátó könyvelőknek, orrát nyugdíjaskorú nyomozóknak, bőrét, skalpját, mellkasi, hónalj- és szeméremszőrzetét harmadfokú égési sérüléseket szerzett szerelmi kárvallottaknak, tíz-tíz ujját és lábujját, kérésre szőrtelenített végtagjait magukat emeleti ablakból kivető öngyilkosjelölteknek, máját és veséit egykor ígéretesen indult, befuccsolt életű zugivóknak, vérét és csontvelőjét rákosztályon senyvedőknek, valamint gyarmati sorba taszított nemzeteknek, melleit önbizalomhiányos, lestrapált családanyáknak, petefészkeit és méhét menopauzába lépő, hamvasságukat vesztett városszépéknek, idegen anyaggal megszaporított fogait öregotthonok lakóinak, csípőforgóját hajszolt postásoknak, koszorúereit stresszes utazó ügynököknek, költői vénáját érszűkületes nikotinistáknak, bicepszét és tüdejét cérnakáplár könyvtárosoknak, fenekét mélakóros középkorú kasszírnőknek, körmeit megcsalt szeretőknek, fülét zsarnoki hajlamú család- apáknak, combjait kiskorú gyufaáruslányoknak, gerincét behízelgő modorú polgármestereknek, gyomrát és bélcsatornáját mindenevő zsurnalisztáknak, hasnyálmirigyét cukros bácsiknak, ujjlenyomatát visszaeső tyúktolvajoknak, hangszálait jóságos önkéntes bébiszittereknek, nyelvét könnyen piruló bentlakó falusi diákoknak, könnyzacskóit kedélyes bölléreknek, epéjét a San Marco tér galambjainak, szempilláit rút kiskacsáknak, péniszét letorkolt papucsférjeknek, prosztatáját feledésnek indult filozófusoknak, szívét a teljes tantestületnek. Agya, mint százszoros ajándék, adassék át a rendőrfőparancsnoknak. A mandulája, mosolya, nevetése, sírása, bömbölése, nyöszörgése, neurózisa, mániája, paranoiája, pszichózisa, depressziója, skizofréniája, elő- és utóélete, halála és halhatatlansága, fej-, könyék- és bölcsességfogfájása, valamint menstruációja osztassék szét a lakosságnak, mint földeknek a zápor. Szélben lobogó hosszú haja omoljon kopaszodó középmenedzserek vállára.