Faust

A MŰ UTOLSÓ JELENETE

HEGYI SZAKADÉKOK

Erdő, szikla, elhagyatottság.
Szent Anakhoréták az emelkedőkön szétszóróródva tanyáznak a szurdokok között.

KAR ÉS VISSZHANG

Hegyre növő vadon,
11845 Sziklák nyomják nagyon.
Gyökér áll szabadon,
Törzs törzsre horgadón.
Zuhatag habot ejt,
Barlangnak mélye rejt.
11850 Oroszlán sündörög:
Nyájasan írt körök,
Tiszteli a helyet,
Hol szent a szeretet.
PATER EXTATICUS (föl és alá lebegve)
Boldogság-lebegés,
11855 Szerető tűz-kötés,
Fortyogó fájdalom,
Istenhez vonzalom!
Nyilak, átfúrjatok!
Lándzsák, átszúrjatok!
11860 Bunkók, szétzúzzatok!
Mennykövek, sújtsatok!
Annak, mi semmiség,
Ne kelljen lenni még,
Szeretet magja csak
11865 Ragyogjon: a Csillag.
PATER PROFUNDUS (mélységbeli régió)
Ahogy lábam előtt a szurdok
Mélyebb szurdok fölött terül,
S a víz, mit közrefognak partok,
A völgybe tajtékzón repül,
11870 Ahogy a magasat uralja
Önerejéből a fenyő,
Olyan a szeretet hatalma:
Mindent alkotó, növelő.
Körülöttem vad zúgás hallik,
11875 Mintha erdő és szikla ringana;
Szeretettel zúdul, morajlik
Nagy tömegben a víz maga,
S a völgyet öntözi, ha oda ér át;
A villám, mely lángolva lecsapott,
11880 Megtisztítja az atmoszférát,
Mely méreggel s párákkal volt rakott.
Szeretet Küldötte azt megjelölte,
Mi örök-alkotón körülöttünk libeg,
És bensőmet is tűzbe döntse,
11885 Mert szellemem zavart, hideg.
Tompa érzékek börtönében
Szoros láncokkal köttetett;
Vigasztald meg elmémet, Isten,
Világosítsd meg szívemet!
PATER SERAPHICUS (köztes régió)
11890 Milyen hajnali pára felhőzik,
Míg a fenyőkhöz tapad?
Belsejében mi rejtőzik?
Fiatal szellemcsapat!
BOLDOG FIÚK KARA
Hol lebegünk? Milyen tájon?
11895 Mondd meg, atyánk: kik vagyunk?
A létezésnek mindnyájan
Boldogan adjuk magunk.
PATER SERAPHICUS
Fiúk! Éjféli szülöttek!
Csak bimbózott lélek, elme még.
11900 A szülőknek elveszettek,
Angyaloknak nyereség.
Ahol egy szerető szellem,
Seregetek odajut,
De nincsen sejtelmetek sem,
11905 Milyen a zord földi út.
Bújjatok be a szemembe,
Mely világot látni van!
Használjátok kedvetekre,
Nézzetek kíváncsian!

(Önmagába fogadja őket.)

11910 Ezek itt fák, ez itt szikla,
Ez itt patak, sodra bő,
S köveket félregurítva,
Útját röviddé tevő.
BOLDOG FIÚK (belülről)
Habár csodáljuk a látványt,
11915 Nekünk szörnyű ez a hely.
Minket össze borzadály ránt:
Atyánk, eressz minket el!
PATER SERAPHICUS
Szálljatok magas körökbe,
Mint ki csöndben nagyra nőtt:
11920 Tisztaságában örökre
Isten jelenléte ad erőt.
Mert ez a lelkeknek étel,
Melynek hona szabad éter:
Lépcsője az üdvösségnek
11925 A Szeretetről szóló Igével.
BOLDOG FIÚK KARA (a legmagasabb csúcsok körül keringve)
Rakjuk, körbe fonódva,
Össze a sok kezet!
Daloljuk meghatódva
A szent érzéseket!
11930 Istennel-teltek,
Ti tudtok bízni;
Akit tiszteltek,
Fogjátok nézni!
ANGYALOK (a magasabb atmoszférában lebegve, Faust halhatatlan részét hordozva)
A Gonosztól megmenekül
11935 A Lelkek országának nemes tagja:
„Ki jóra törekszik szünetlenül,
Az Angyal azt menteni tudja.”
S ha olyan Szeretet akad,
Mely felülről segíti,
11940 Akkor őt a Mennyei Had
Üdvözli, üdvözíti.
A FIATALABB ANGYALOK
Ama rózsák segítettek,
Mit nyújtottak vezeklő nők,
Hogy mi lehettünk a győzők.
11945 Végbementek a nagy tettek,
És ezt a Lelket elcsórtuk.
Elfutott a Gonosz, mikor a rózsát szórtuk.
Eltaláltuk, elszaladt a csürhe.
Nem a szokott pokoli kínt tűrte,
11950 Hanem a szerelemtől nyög.
Még az öreg Sátánfőnök,
ő is a tüzes kínba merült.
Ujjongjatok! Hurrá! Sikerült!
A KIFEJLETTEBB ANGYALOK
Van itt még egy adag test,
11955 Szeretnénk adni vissza.
Felőlünk lehet azbeszt,
Akkor se tiszta.
Nagy szellemi erő,
Ha magához ragadná,
11960 Úgy ami az elemekben levő,
Azt Angyal szét nem választhatná.
Kettős természetet,
Amely belül egységes,
Csak Örök Szeretet
11965 Szétválasztani képes.
A FIATALABB ANGYALOK
Sziklacsúcsnál sok ködlepel:
Érzem, eloldozódnak.
Itt, egészen közel
Szellemek mozgolódnak.
11970 A felhők kitisztulnak,
Rajokban elindulnak
Boldog fiúk.
A föld terhétől szabadon,
Feléledve új tavaszon,
11975 Körbeállnak, lobog hajuk.
A felső világban,
A földi lét zűréből kiváltan,
Nagy nyereségre lelhet,
Ha befogadná e Lelket
11980 Szálló rajuk!
A BOLDOG FIÚK
Örömmel befogadjuk
őt báb-alakban:
Így megragadjuk
A létet, mely az Angyalnak van.
11985 A kezünk minden gubót széttép,
Amely körülveszi;
Látjátok, már nagy és szép:
Ezt a szent létezés teszi.
DOCTOR MARIANUS (a legmagasabb, legtisztább cellában)
A teret itt áttekinthetnők:
11990 A Lelket magasztosság tölti meg.
Ott pedig repülnek nők,
Mind fölfelé libeg.
Középütt száll ő
A csillagkoszorúban,
11995 A Mennyei Királynő,
Fényben, holdsugarúan.

(Elragadtatásban.)

Világ nagy Úrnője, Te!
Engedd, hogy a kéken
Feszülő ég sátor-körzete
12000 Mélyén a titkodat nézzem!
Fogadd azt, ami mozgatja
A férfikebelt,
S hogy szent szeretettel neked adja,
Amit feléd kilehelt.
12005 Ha Te úgy parancsolod,
Bátrak vagyunk végső harcig.
Ha a békét jobbnak gondolod,
A tüzünk rögtön kialszik.
Legszebb szűzi tiszta Lény,
12010 Anya, kire nézünk tisztelettel,
Választott királynői fölény:
Egyenrangú istenekkel.
Körülötte forog
Sok kicsi felhő:
12015 Bűnbánó asszonyok,
Töredelmes nő.
Térdénél szürcsöl
Étert sok árva,
Kegyelmet várva.
12020 Neked, érinthetetlennek
Az is meg van adva,
Hogy esdeklőn hozzád mennek,
Kik merültek bűnbánatba.
Gyengeségbe belerántva,
12025 Alig menthetőek:
Hogy engedhet a kéj lánca
A saját erőnek?
Milyen sok a buktató,
Hol csúszós a lejtő!
12030 Szédít a nézés, a szó,
Hízelgést jelentő!

(A Mater Gloriosa a szín fölé száll.)

VEZEKLő NőK KÓRUSA
Felvisz téged a lebegés
Örök országok magasára;
Hozzád szól könyörgő rebegés,
12035 Te kegyelem virága,
Te drága!
MAGNA PECCATRIX (Lukács 7. 36–50)
A Szeretetre, amely a lábát
Istentől fogant Fiadnak
Könnyel áztatja, mit balzsam jár át,
12040 Bár farizeus-gúnyszók fakadnak;
Az Edényre, melyből áradóan
Ömlött illatos kenet,
Hajfürtökre, mik odaadóan
Törölgettek szent testrészeket…
MULIER SAMARITANA (János 4. 5–42)
12045 A Kútra, mely vízzel hinté
Egykor Ábrahám juhnyáját,
A Vödörre, mely érinté
Egyszer Megváltónk szent száját;
Ama tiszta, bő Forrásra,
12050 Mely azóta onnan ömlik,
S tágas, fényes medret ásva,
Az egész világon átözönlik…
MARIA AEGYPTIACA (Acta Sanctorum)
A Sírra Jeruzsálemben,
Ahol az Úr feküdött,
12055 A Kézre, mely a kapuval szemben
Megrovón visszalökött,

Ama negyven évi Vezeklésre,
Melyhez a sivatagban hű voltam,
A boldog búcsúzó Üdvözlésre,
12060 Mit a homokba karcoltam…
MINDHÁRMAN
Te, aki a bűnös nőket
Magadtól el nem taszítod,
Töredelmük látva, őket
Az öröklétre tanítod,
12065 Ezt a jóravaló Lelket,
Ki elbotlott egy rossz pillanatban,
Ki bűnéről mit sem sejtett,
Részesítsd kegyelmes bocsánatban!
UNA POENITENTIUM (valaha Margit nevezetű, odabújva:)
Hajoljon felém szíved ága,
12070 Te kegyelem virága,
Te drága!
Boldogságom lelkedhez ér.
A férfi, a rég szeretett,
A testét-levetett,
12075 Most visszatér.
BOLDOG FIÚK (kört formálva közelednek)
Már túlnő minket,
Egyre nagyobb a hossza.
Segítő igyekvéseinket
Gazdagon viszonozza.

12080 Hamar lett lényünk kihullta
Az élők kórusából,
De ő az életet tanulta:
Majd ő minket istápol.
AZ EGYIK VEZEKLő Nő (valaha Margit nevezetű)
A nemes szellem-kartól közrefogva,
12085 Az új Lélek, fél-öntudatlanul,
Friss létezését még csak föl se fogja:
A szent Csapathoz hasonul.
Elhagyta már a régi vázat,
A földi köteléket tépve szét,
12090 És az éteri új ruházat
Ragyogtatja ifjonti erejét.
Hogy az útján segítsem: engedj!
Az új Nap őt még káprázatba ejti.
MATER GLORIOSA
Gyere! Magasabb szférákba emelkedj!
12095 Követ majd, ha közelségedet sejti.
DOCTOR MARIANUS (arcra borulva imádkozik)
Nézzetek a Megmentőre,
Megtisztult Bűnbánók:
ő a folyamatnak őre,
Melyben mennyeivé váltok.
12100 Legyen a jobbra törekvő
A szolgálatodban engedelmes;
Ki vagy Szűz, Anya, Királynő,
Istennő, maradj kegyelmes!
CHORUS MYSTICUS
Ami tünékeny,
12105 Csupán hasonuló.
Ami törékeny,
Itt megnyilvánuló.
Ami nem írható le még,
Itt megtörténik;
12110 Az örök Nőiség
Vonz bennünket az égig.

* F I N I S *

JEGYZETEK

Operai jellegű finálé: a Faust második része (és így a teljes mű) utolsó jelenete. Az előző jelenetben eldőlt, hogy az aggastyánként elhunyt Faust lelke nem kerül a pokolba. Emiatt a mű második részét a XIX. századi Németországban óriási felháborodás fogadta. Már azt is nehezen emésztette meg a német közönség, hogy Faust az első rész végén Margarétát nem veszi feleségül, hanem teherbe ejti, és magára hagyja. Abba pedig, hogy mindezek után megússza a pokol kínjait, végképp nem voltak hajlandók beletörődni Savigny és Bismarck kortársai. (Külön megbotránkozást okozott, hogy Goethe kiiktatta műve történeti hátteréből a reformációt és a parasztháborúkat.)

Valójában – mai szemmel nézve – Goethe jóval radikálisabban és öntörvényűbben járt el, mint abban az esetben, ha enged a kortársak elvárásainak. Műve végén a bűnös lélek egyrészt azért nem kerül a pokolba, mert elveszítette identitását. Ami marad belőle, az az entelekheia, vagyis „célhordozó”, amolyan spirituális frottírtörülköző, amelyet az angyalok kimosnak és kiakasztanak száradni a többi törülköző mellé. Másrészt azért sem kerülhet a pokolba, mert megszűnt a pokol, ahogyan Isten is megszűnt. A túlvilágon végbement a rendszerváltás. Isten hűlt helyén matriarchális rokokó udvartartás maradt, királynővel és udvaroncokkal; a pokol pedig, ördögeivel együtt, önmaga történetének illusztrációja lesz.

Ezek után Faust, vagyis ami maradt belőle – a halhatatlan rész, az entelekheia, vagyis „célhordozó” – elveszíti egyéniségének és önmagával való azonosságának végső maradványait is. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy: „A Gonosztól megmenekül.”

11844. előtt. Szent Anakhoréták: remeték. Goethe a jelenet térbeli beosztását Francesco Traini egyik freskója, illetve a róla készült rézmetszet alapján képzelte el.

11850. Oroszlán: Szent Jeromos attribútum-állata.

11854. előtt. Pater Extaticus, vagyis „eksztázisban levő atya”: levitációra, misztikus lebegésre képes. A vértanúság fájdalmát elragadtatásként éli meg. Itt is, mint a többi egyházatyánál Goethe nem konkrét szentekre, hanem szentek típusaira gondolt.

11866. előtt. mélységbeli régió: bizonyára a megismerés mélységéről van szó, de az is lehet, hogy a Pater Pro­fundus, azaz Mélységbeli Atya neve a 130. zsoltár első sorát idézi: „A mélységekből kiáltok hozzád, Uram”.

11890. előtt. Pater Seraphicus, vagyis Szeráfi Atya: Szent Bonaventura mellékneve volt. Aki szeráfi, az már elszakadt a földi létezéstől.

11894. előtt. Boldog Fiúk: újszülöttként haltak meg. Faust és Margaréta gyermeke is köztük van. A hagyományos teológiai felfogás szerint azok a csecsemők és kisgyerekek, akik keresztség nélkül haltak meg, akkor sem üdvözülhetnek, ha minden tekintetben ártatlanok. Miután végbement a mennyországban a rendszerváltás, rehabilitálásuknak, azaz boldoggá válásuknak többé nincs akadálya. (Boldog Lányokról nem esik szó, de nyilván ők is üdvözülnek.)

11906. Bújjatok be a szemembe: emberi szemre és nézőpontra van szükségük ahhoz, hogy lássák a földi dolgokat.

11921. Isten jelenléte: ez az, ami nincs meg.

11938. olyan szeretet: Az egykori Margaréta szeretetére és szerető közbenjárására van szüksége az egykori Faustnak.

11954. egy adag test, „ein Erdenrest”, szó szerint „földi maradvány” vagy „maradvány földiség”: Faust individualitásának maradéka, az angyalok számára kínos meglepetés.

11956. azbeszt: kovasav- és magnéziumvegyületekből álló ásvány, illetve a rostjaiból készült tűzálló szövet. Faust „maradvány földisége” mint valami gubó, úgy veszi körül az entelekheiát. Elképzelhető, hogy a földtől való elszakadás tüzében már minden vágyakozás, remény, félelem stb. leégett róla, míg ő maga, azbeszt lévén, nem ég meg, de még így is őriz valamit az emberi arculatból, ezért le kell szaggatni a halhatatlan részről. Ezt majd a Boldog Fiúk teszik meg.

11965. Szétválasztani: a szeretet általi különválasztásra az előző jelenetben is sor került. Lásd 11745–11752. sorok.

11987. már nagy és szép: a lélekről mint bábból kiröppenő lepkéről van szó.

11989. előtt. Doctor Marianus: kb. „Máriával eltelt atya”. Doktornak vagy azért nevezi Goethe, mert a skolasztikusok közé tartozik, vagy kiemelkedő tudása miatt, amelyet Máriának köszönhet.

11994. csillagkoszorúban: a Jelenések könyve 12. 1. nyomán Máriát csillagoktól koszorúzva, holdsarlón állva ábrázolták.

12012. Egyenrangú istenekkel: ez vagy retorikai túlzás, és akkor Goethe a levegőbe beszél (ami ki van zárva), vagy utalás arra, méghozzá olyan hatalmas tekintélytől, mint Doctor Marianus, hogy a mennyországban helyreállították a többistenhitet (ami elképesztő istenkáromlás, viszont Isten eliminálása után könnyen kitelik az idős Goethétől).

12032. előtt. Mater Gloriosa: Dicsőséges (vagy Glóriás) Anya, a Sikátor…-jelenetben megszólított Fájdalmas Anya ellenfogalma.

12037. előtt. Magna Peccatrix: kb. „nagy bűnökkel terhelt nő”. Szavai összefoglalják a Goethe által feltüntetett evangéliumi szövegrészt.

12045. előtt. Mulier Samaritana, vagyis szamaritánus asszony: a feltüntetett szövegrészben a Sikár városbeli kútnál szóba elegyedik Jézussal, és felismeri benne a Megváltót.

12053. előtt. Maria Aegyptiaca, vagyis Egyiptomi Mária: ifjúkorában prostituált volt, megtérése után negyven évig élt a sivatagban, halála előtt a homokba írta bűnbánó élettörténetét. Acta Sanctorum: holland jezsuiták által összeállított XVII. századi részletes szentéletrajz-gyűjtemény. Goethe az Itáliai utazás írásakor is használta.

12055. A Kéz: Egyiptomi Mária Alexandriában élte bűnös életét. Egyszer, amikor Jeruzsálembe utazott, és be akart lépni a Jézus sírja fölé emelt templomba, egy láthatatlan kéz visszalökte a kapuban. Az ebből adódó megrendülés vezetett bűnbánatához és megtéréséhez.

12069. előtt. Una Poenitentium, vagyis a vezeklő nők egyike; valaha Gitta: színrelépése nélkülözhetetlen a mű befejezéséhez, ugyanakkor feloldhatatlan ellentmondásokkal jár. Elveszítette identitását, a szituáció miatt mégis azonosítani kell. Elveszítette individuális vonásait, így személyes érzelmeit és akaratát is, mégis közbenjáróként kell fellépnie Faust érdekében. (A Faust első részének hősnőjét Goethe két különböző néven emlegeti: eleinte Margarete, magyarul Margaréta, később, elbukása után, Gretchen. Ez utóbbit adtam vissza a magyar irodalomban évtizedek óta meghonosodott Gitta névvel.)

12081. Az élők kórusa: az élet eszerint egyetlen dicsőítő ének. Hogy kit vagy mit dicsőít, nem egyértelmű.

12096–12103. Trunz említi (helytelenítően), hogy a régebbi német rendezésekben a Doctor Marianus szavait Faust szájába adták, holott ő mindazt, ami ekkor elhangzik, nem tudhatja és nem vallhatja. Ha viszont a rendező el akarja kerülni, hogy a nagy mű címszereplője néma biodíszlet maradjon a fináléban, akkor nincs más megoldás.

12097. Megtisztult Bűnbánók: a Doctor Marianus most már Faustot is közéjük sorolja.

12104. előtt. Chorus Mysticus, vagyis Misztikus Kórus: a kéziratban eredetileg „Chorus in excelsis”, azaz „kórus a magasságokban” szerepelt, és a mennyekben éneklő angyalokra utalt. Ezt – azok szerint, akik látták a kéziratot – Goethe áthúzta, és fölé írta a most érvényes megnevezést, amely a mű utolsó szavainak misztérium jellegét állítja előtérbe. A Misztikus Kórus szövege az idős Goethe saját szavainak tekinthető: egyszerre önbírálat, poétikai program, életösszegzés, vallomás és szellemi végrendelet.

12104. sköv. Ami tünékeny, / Csupán hasonuló, „Alles Vergängliche / Ist nur ein Gleichnis”: a „vergänglich” a német köznyelvben mulandót jelent, de Goethénél a dolgok jelenlétének bizonytalansága is benne van. A „Gleichnis” köznyelvi jelentése „hasonlat”, de itt inkább arról van szó, hogy a dolgok a maguk tünékenységében „csak” hasonulni tudnak földöntúli mintáikhoz, és emiatt (idézőjel nélkül) csak szimulakrumok.

12106. sköv. Ami törékeny, / Itt megnyilvánuló, „Das Un­zulängliche / Hier wird’s Ereignis”: a kulcsszó itt a Goethe által igen kedvelt „Ereignis” (vagy ahogy ő írta gyakran, „Eräugnis”). Ennek köznyelvi jelentése „esemény”, de Goethe – etimológiailag helyesen – észleli benne az „Auge”, „szem” szót. A középfelnémet „erou­gen” ige még csakugyan azt jelentette, hogy „szem elé tárul”; itt is ez a jelentés él tovább. Az „unzulänglich” Faust – és általában az ember – esendőségére utal. Az „itt” vagy a mennyországot jelenti, ahol a Misztikus Kórus hallatja hangját, vagy a szöveghelyet, Goethe művének legvégét jelenti.

12108. sköv. „Ami nem írható le még, / Itt megtörténik, „Das Unbeschreibliche / Hier ist’s getan”: ez jelentheti azt is, hogy mindaz, amit leírt szóval nem lehet megragadni, attól még végbemegy; meg azt is, hogy írással úgysem lehet megragadni azt, amit végbevisz a cselekvés.

12111. bennünket: a többes első személy a szerzőt és a hőst, valamint – esetleg – az olvasót és a nézőt jelenti.

12111. után. Finis, azaz „Vége”: a Faust végéről van szó, de benne van Goethe életművének lezárulása is. Goethe egyébként epilógust is tervezett a Fausthoz, de nem írta meg; nyilván rájött, hogy a Misztikus Kórus nyolc sora után már csak erre a latin szóra van szükség.

A fordítás az Erich Trunz által sajtó alá rendezett „Hamburgi Kiadás” (Hamburger Ausgabe) alapján készült, a sorok számozása is ehhez igazodik. Köszönet illeti a Magyar Goethe Társaságot a fordítónak nyújtott segítségért.

FORDÍTOTTA ÉS A JEGYZETEKET ÍRTA MÁRTON LÁSZLÓ

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.