nem nyerésre váró verseny
Talán fel lehetne az egészet úgy is fogni,
hogy ez nem egy nyerésre váró verseny, és hogy
ki menyire jut, ahhoz csak igen vékony
fogódzót nyújthat néhány poszt meg lájk meg a holmi
sportesemények mentén kézenfekvőn levonni
kívánt hasonlóság. Viszont az életben pont
az „a mihez képest” a leginkább illékony,
amire tartva a célt meg lehet határozni
egyáltalán. Saját, lezárt életek híján
pedig nem marad más, csak a másikat figyelni,
hogy hol a vonal, ott még jó és szögmérővel
mérni meg ama eltérés fokát, még bízván,
adódik annál jobb, mint sérülten elismerni,
hogy az élet néhány milliméteren dől el.
KEVESEBBJEIM (1)
(1)
Még azok a hangok pattognak a falak között, amiket együtt hagytunk
ott, vagy hallgattunk el. Még nem jutottak ki a házból.
(Az asztalt, csak ahogy azt az ilyesmik után a reggel hozni szokta, az
üres üvegekkel, biztonságból azért még lefényképezem.)
Ki tudja, mikor lesz megint hazatalálás.
(2)
Méricskélünk Mester, persze, hogy méricskélünk.
Mindenki méricskél. (Ha most nem is, akkor egyszer, majd.)
Hogy mégis mennyire lett ez jól meg, vagy van. elrontva.
Nyerhető-e még ott hátul valami. Persze, hogy fut az alapmatek.
(Egy ilyen elkötelezett leltározás során a hiányzó dolgokra
könnyedén kezdhetek úgy gondolni, mint amik akár lehettek is volna.)
(3)
Tegnap óta tudok rólad megint. (Csak egy pár sor, amit írtál,
rövid üzenet volt) egy hegedű, meg egy gitár (most nincsen zongora),
a tenger a lábamnál zörög. az ismerős fröccsök helyett kértem egy
martini-gin koktélt. (arccal a pultnak is van, úgy látszik, idegenség)
telihold van, szomorú, de helyén.
(4)
Precízre lettem kiszámolva, sok fölösleg már biztosan nincsen bennem.
(Semmi lötyögés, nincsenek könnyű távok, sokat nem adhatok le.)
Ha még valamit elvesz belőlem a véletlen, azt hiszem olyasmivé válok,
amit már egyikünk sem akar és nem is ismer. (egy ilyen feszesre húzott
szerkezetben bármit mozdítanak is el,
megérzi.)
NAPOZÓ
A déli, meg a koradélutáni meccsek sokszor nem is látszanak rendesen.
A pálya egyik fele sötét, más részeken viszont tobzódva szalad szét
a nap. Amikor a labda kigurul a fényre, hirtelen elveszítem
(csíkokban fog, „ebben a nagy változékonyságban nem biztos, hogy
mindig téged talállak el”). Ha pedig az árnyékba megy az indítás, akkor
az a baj. „– Nem lehet mindig minden centivel együtt menni, (léptem,
aztán nyomon) átállni. Kell egy, legalább némiképp stabil fényviszony,
amire ráhagyhatom a kamerát.” (így mondtad. talán majd a második
félidőre az a napsütötte sáv is lehúzódik a vonalon túlra.)
„– Mindegy ám, hogy mennyi a fény, csak ha mozogni kell
a pontok között a változás túlságosan hirtelen vagy éles ne legyen,
onnantól megoldható. Az már csak megvilágítás kérdése.”
(Eszembe jut sajátos lendületem és hogy a 19 óra a legjobb idő.
Már lehet szeretni, ami megvolt, de ki lehet tartani még a szélre.
Sok van még a hajnalig. Ez most az a játék, hogyha feljön a Nap,
akkor vége.) „Amúgy a góloknak majdnem a fele abba a kapuba
szokott menni (kézzelfogható esély), amelyik nem is igazán jól látszik.”
(De attól, persze, még ér.)
szövegben vendég
Az én dolgom, az én drogom,
tolom, ahogy akarom, futtatom,
ismétlem, másolom és újra
szétszedem. (ott sütkérezem
a sosemvolt nyarakban, jól
emlékszem, ahogy kint állok,
behúnyt szemekkel a fényben)
nem tétlenkedem.
(Ez csak szöveg. nem
a saját vegyületem.)
Ez az én drogom, ha kell
lopom és úgy tolom magamba,
ahogy nekem tetszik. körülöttem
(„Mr. M., can U hear my voice?”)
szétdobálva a szavak. („nem lélegzik.”)
rendetlen vagy. („megint”
így marad.)
Ez az én dolgom, már nem
tudom, honnan szedtem: (inkább: loptam.
megfogadtam ugyanis, hogy lecsökkentem
az ’e’ betűs szavak számát)
„Nem jól alszik? Fáradtan ébred?
Változtasson az életén!
Válassza álmai matracát!”
Lekattintom. („Mi volt a baj vele?”
Kitakarta, ahogy éppen lerogyok
(sikerült. lecsökkenteni.) egy tömegesen
személyre (úgy tűnik, akkor mégse’)
szabott ágy horizontja alá.)
SZIGETELÉS
Minden, ami egynél több elemből áll, mozog.
A repedések, hézagok tömítéséhez speciális tömítőanyagot
kell használni. (Az általános tömítőanyagok, az úgynevezett
„oda bármi jó lesz” rugalmassága nem elegendő az elemek
nagyobb mértékű mozgásainak kiegyenlítéséhez.)
Mivel a külső hőmérsékleti változásoktól és az időjárási
tényezőktől a házfal véd meg, igen fontos a megfelelő szigetelés,
hogy a belső térbe ne jusson be a víz és a hideg és a zaj.
(Ha a szigetelés nem megfelelő minőségű, vagy meggyengül,
nagyon hamar szembesülünk az elmaradt munka,
vagy a károsodás okozta hiány kellemetlen hatásaival.)
A fából készült házaknál a rönkök, a gerendák
az idő múlásával összeszáradnak.
Az addig tökéletes illesztések megnyílnak és hézagok,
rések, repedések képződnek.
Ezeken keresztül csapadékvíz és bogarak jutnak be a házba, az
huzatossá és instabillá válik.
A testen keletkező repedések lehetővé teszik, hogy abban
megtelepedjenek a rovarok és a gombák (az utólag keletkező rés
belsejébe a favédőszerek pedig már csak nehezen, vagy egyáltalán
nem jutnak el), jelentős mértékben csökkentve ezzel az abban
élhető élet minőségét és megrövidítve egyben a ház élettartamát.