Stolcz Ádám versei

A SZOMSZÉD

Hol vannak a szerelmes levelek,
amiket nem kaptál meg soha?
Amiket a postás rosszul osztott szét?

Egyedül élsz, egyedül én élek csak veled
és vigyázok rád, akár egy gonosz mostoha.
Én vagyok az, igen,
az ismeretlen szomszéd.

Te nem láthatsz meg
semmiképp.
Én már kukkoltalak.
Tetszett.
Egy leselkedő pillantás
lesz közöttünk a metszet,
amikor megelevenedik az ágyad feletti kép,
és úgy néz,
mintha látna egy perverz, öreg szem.

Mert átfúrom a hálószobád falát, ha
beleőszülsz is, én veled megöregszem.

Tudod a lakó, mint a galamb,
jámbor arca mögött egy kicsit kannibál.

Rád kacsintok
a párkányom alól.
Ez itt a gang.
Kikandikál,
mint egy gubbasztó madár segge
és rád mered, kiguvad
a vénülő szemem.

Bár előbb-utóbb meghalok,
belőlem mindig marad bőven.

Ha betévedtél a panelrengetegbe
eltűnsz a leszaró pillantások alatt,
te vagy a szomorú vad, aki magára maradt
ebben az örökké csak szemerkélő, öreg szem esőben.

GYÚRÁS

Konditerem, te trópusi éden,
a berkeidben olyan sok az állat!

Aznap is épp egy gyönyörű vadra lestem,
azaz a nyálamat csorgattam egy nőre,
de sohasem hittem volna,
hogy egyszer megtalállak
tökélesre kigyúrt testem.

A találkozásunkat nem tudhattam előre.

Amikor megpillantottalak
a végtagok között,
messze túl a sáson,
a falitükör vízesésében
lubickoló félmeztelen képmásom,
először nem igazán értettem:
ki ez az alak?

A teste ragyog, a pillantása metsző,
a körülötte áramló tömeg üvöltve szétrebben.

Hiszen ez én vagyok, a személyi edző!
Azért jöttem, hogy dolgozz keményebben.

Olyan keményen, hogy a te szemtelenül dagadt,
trikóba éppenhogy beférő
karod allatt a mankó legyen az izomlázmérő!

Legyen olyan durva minden edzés,
hogy a torkodban teljesen megvadulva
dobogó szíveden ne segíthessen, csak a gégemetszés!

Ha az órám után esetleg meghalsz,
ugyan, akkor megszakad szívem,
tudom, végül úgyis hálás leszel nekem.
Odasúgod majd az intenzíven:
jó edzés volt, ezt már szeretem !

De túléled.

És amikor mész el, szinte négykézláb.
a tükörbe még utoljára egyszer belenézel,
és egy kigyúrt alak, gúnyosan visszanéz rád.

Tudod jól, te nem lehetsz ő.

Konditerem, te trópusi éden,
a berkeidben olyan sok az állat,
a falitükör vízesésében újra megtalállak,
hamis tükörképem, személyi edző.

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.