II. felvonás, 2. jelenet
Szoba a bíróságon, Angelo kormányzó irodája.
Jön a Parancsnok és egy Szolga.
Szolga Most éppen tárgyal, de ha majd kijön,
szólok neki.
Parancsnok Jó, kérném.
Szolga el.
Megtudom,
hogy mi a szándéka. Talán megenyhül.
A fiú vétke nem valódi bűn;
álmában is csinálja minden ember. 5
Ezért meghalni…??
Jön Angelo.
Angelo Nos, mi van, Parancsnok?
Parancsnok Óhajtja valóban, hogy Claudio
holnap meghaljon? 7/a
Angelo Hát nem megmondtam? Rendeletbe adtam!
Mért kérdezi?
Parancsnok Hogy ne kapkodjam el.
Javítson ki, ha nem, de volt olyan, 10
hogy a bíró a kivégzés után
megbánta döntését.
Angelo Jó, jó, ezt bízza rám.
Tegye a dolgát – vagy ha nem, kiléphet:
megleszünk maga nélkül.
Parancsnok Ó, bocsánat.
És Giulietta? Már rájött a fájás,1 15
bármikor szülhet.
Angelo Helyezzék el őt
valami alkalmasabb helyre, gyorsan.
Jön a Szolga.
Szolga Az elítélt húga van itt, uram,
önhöz akar bejutni.
Angelo Húga is van?
Parancsnok Igen, uram: erényes, tiszta nő, 20
hamarosan apáca lesz belőle,
vagy már az is.
Angelo (a Szolgához) Jó, bocsássák elém.
Szolga el.
Az erkölcstelen nőt vigyék el innen,
lássák el rendesen, de csak szerényen.
Majd adok utasítást.
Jön Lucio és Izabella.
Parancsnok Megyek is. (Menni akar) 25
Angelo Maradjon még. (Izabellához) Üdvözlöm! Mit kíván?
Izabella Szomorú ügyben jöttem könyörögni,
ha méltóságod meghallgat.
Angelo S mi az az ügy?
Izabella Van egy bűn, melynél nincsen undorítóbb,
helyeslem is, ha lesújt rá a jog; 30
e bűnre én sosem kérnék kegyelmet –
de mégis kell. Nem kérhetnék kegyelmet,
s mégis teszem. Küzd bennem két erő: 31/a
akarom is, nem is.
Angelo Térjünk a tárgyra!
Izabella Van egy bátyám: most halálra ítélték.
Kérem, uram: a bűnt ítélje el, 35
de ne a bátyámat!
Parancsnok (félre) Bár hatna a szavad!
Angelo Ítéljem el a bűnt, de ne a bűnöst?!
A bűn nem attól bűn, hogy elkövették.
Csak üres dísznek volnék idetéve,
ha hirdetném: mi tilos; de a tettest, 40
azt futni hagynám.
Izabella Jogos, bár kemény!
Hát, akkor, volt egy bátyám. Isten önnel. (Indul)
Lucio (félre Izabellához) Ne add föl így! Folytasd még! Könyörögj!
Térdelj le! Kapaszkodj a köntösébe!
Te túl hűvös vagy, és olyan szerény, 45
mintha egy gombostűt kölcsönbe kérnél.
Vissza, gyerünk!
Izabella (Angelóhoz) Muszáj meghalnia?
Angelo Nincs kegyelem.
Izabella De éppen ön bocsáthat meg neki,
és nem rosszallná ezt se ég, se föld. 50
Angelo Nem teszem meg.
Izabella De tudná, ha akarná?
Angelo Mivel nem akarom, nem is tudom.
Izabella De megtenné (s nem dőlne össze semmi!),
ha úgy megtelne szíve szánalommal,
mint az enyém?
Angelo El van ítélve. Késő. 55
Lucio (félre Izabellához) Túl hűvös vagy!
Izabella (Angelóhoz) Késő? Ó, nem. Ha én egy szót kimondok,
vissza is vonhatom. Mert higgye el,
nincs fényesebb uralkodói jelkép,
királyi korona, vezéri kard, 60
se marsallbot, se bírói talár,
mely oly dicsővé tenné viselőjét,
mint a könyörület.
Ha ő volna ön, s ön az ő helyében,
ön is elcsábult volna; ő viszont 65
nem lenne ily kemény.
Angelo Menjen, kisasszony.
Izabella Bár lennék én, mint ön, olyan hatalmú,
s ön lenne Izabella; így maradnánk?
Nem. Mert én tudnám, mit érez a bíró,
és mit az elítélt.
Lucio (félre Izabellához) Ez az! Döfjél bele! 70
Angelo A bátyja saját magát tette rabbá,
kár itt szót vesztegetni.
Izabella Nézze csak,
valaha minden ember lelke rab volt:
a bűn rabja!2 De lám, Isten, aki 73/a
kihasználhatta volna helyzetünket,
helyette megváltást kínált. Mi lenne, 75
ha önt a Legfőbb Bíró megítélné
így, ahogy van? Ha ebbe belegondol,
kegyelmet beszél majd a szája, mintha
új ember volna.
Angelo Törődjön bele.
A törvény sújt le bátyjára, nem én. 80
Ha rokonom volna, öcsém, fiam,
akkor se kapna mást. Holnap kivégzik.
Izabella Holnap? Máris? Kegyelem! Kegyelem!
Ő nem kész még a halálra. A konyhán 85
a kellő korban vágják le a csirkét;
hát rosszabbat tálaljunk föl az égnek,
mint saját asztalunkra? Mondja meg,
kit végeztek ki ilyenfajta bűnért?
Mert sokan elkövették…!
Lucio (félre Izabellához) Jól beszélsz! 90
Angelo A törvény nem volt halott, csak aludt.
Nem merték volna e bűnt elkövetni,
ha már a legelső megkapta volna
a büntetését! A törvény fölébredt,
figyeli, mi folyik, és mint a jós 95
a kristályban, lát minden bűnt előre
(a létezőt, s az éppen születőt is,
melyet hanyagság táplál és nevel)
úgyhogy a bűn nem fejlődhet, mert elhal
még csírájában.
Izabella Irgalmat mutasson! 100
Angelo Mutatok is: betartatom a törvényt.
Ez irgalom azoknak, akiket
a megtorlatlan bűn megsértene;
és jót cselekszem azzal is, akit 103/a
megbüntetek, hiszen nem él tovább,
hogy visszaeshetne. Fogadja el: 105
holnap meghal a bátyja. Ennyi. Kész.
Izabella Ön akar tehát elsőként ítélni,
s őt sújtaná először…! Jó dolog
az óriási erő; de aki
csak óriás módján használja: zsarnok. 110
Lucio (félre Izabellához) Nagyon jó!
Izabella Ha a földi nagyurak
mind tudnának szórni villámokat,
hát Jupiternek nem volna nyugalma, 112/a
mert minden csip-csup tisztségviselő
az eget használná: villámlana,
folyton villámlana…! Irgalmas Ég, 115
te kénköves villámaiddal inkább
a kemény, görcsös tölgyfákat hasítod,
nem a lágy mirtuszt; de mi emberek,
büszkén, hogy egy kis hatalmat kapunk,
már elfelejtjük legfőbb lényegünket: 120
hogy Isten tükre vagyunk – s mint majom,
oly groteszk pofákat vágunk a Mennynek,
hogy sír fönt minden angyal; de halálra
nevetnék magukat, ha volna testük.
Lucio (félre Izabellához) Tovább, tovább, kislány!
Meg fog puhulni! 125
Már látszik rajta!
Parancsnok (félre) Segítse az ég!
Izabella Fivérünket nem mérhetjük magunkkal.
Egy nagy ember tréfálkozhat egy szenttel,
de közembertől ez szentségtörés.
Lucio (félre Izabellához) Jól csinálod, igen. Még, ilyet! 130
Izabella Ami egy kapitánytól csak szitok,
egy baka szájából már szemtelenség.
Lucio (félre Izabellához) Ezt hol tanultad? Még, ilyet!
Angelo De miért mondja mindezeket énrám?
Izabella Mert minden hatalom (bár viselője 135
hibázik, úgy, mint más) egyfajta gyógyír,
mely bevonja a bűnök felszínét.
Nézzen magába; kopogtasson ott,
a szívét kérdezze, hogy ismer-e
a bátyáméhoz hasonló hibát. 139/a
Ha szíve azt vallja, hogy ezt a vétket 140
ismeri ön is, hát egy szót se szóljon
Angelo (félre) Beszél, és okosan.
Érzem a bőrömön. (Hangosan) Isten vele. (Indul)
Izabella Kegyelmes uram, ne menjen még!
Angelo Jó, átgondolom. Jöjjön vissza holnap.3 (Indul) 145
Izabella Várjon: megfizetem. Uram, ne menjen!
Angelo Mi?! Lefizetne?!
Izabella Olyan pénzzel, amit a Menny fizet.
Lucio (félre Izabellához) Most majdnem elrontottad!
Izabella Nem ostobán szikrázó színarannyal, 150
sem kövekkel, mik a divat szerint
érnek sokat vagy semmit: de imával,
mely hajnal előtt még az égbe jut:
lemondó nővérek imáival,
akiknek tiszta gondolatai 155
nem földi gondok.
Angelo Jó; holnap jöhet.
Lucio (félre Izabellához) Gyerünk. Menjünk. Elég!
Izabella Óvja az Isten, uram!
Angelo (félre) Úgy legyen!
Mert most a kísértés felé megyek,
ahol az ima nem hat.
Izabella Holnap hánykor 160
kereshetem, uram?
Angelo Délelőtt bármikor.
Izabella Óvja az ég!
Mind el, csak Angelo marad.
Angelo Tetőled óvjon, tiszta szűz…!
Mi ez? Mi ez? Ő a hibás, vagy én?
A csábító? A csábított? Ki rosszabb?
Nem ő – hisz nem is csábít. Én vagyok. 165
Ibolya mellett fekszem, szép tavaszban,
s a melegtől, mint dög, rohadni kezdek,
nem virágozni. Egy nő, ha szerény,
nagyobb hatással van érzékeinkre,
mint aki feslett? Van szeméttelep, 170
de le akarjuk rombolni a szentélyt,
hogy ott is mocsok legyen? Pfúj, pfúj, pfúj!
Mit csinálsz, Angelo, mi lett belőled?
Őt aljas módon pont azért kívánod,
ami benne a jó? Élhet a bátyja; 175
a tolvajnak is joga van rabolni,
ahol a bíró lop. Belészerettem,
hogy újra vágyom hallani a hangját?
Szemeit habzsolni? Álmodozom?
Ravasz vagy, Sátán: hogy megfogd a szentet,4 180
horgodra szentet tettél csalinak!
Gonosz csábítás: azzal visz a bűnbe,
hogy szeretjük az erényt! Léha nőcskék
se ügyességgel, se a bájaikkal
nem izgattak soha. De ez a szűz 185
most letepert. Én eddig életemben,
ha szerelmest láttam, csak kinevettem!
El.
II. felvonás, 4. jelenet
Másnap délelőtt. Szoba a bíróságon.
Jön Angelo.
Angelo Imádkoznék, de imám és eszem
kétfelé tart. Szavam, mely égbe száll,
üres; az elmém közben meg se hallja,
Izabellánál horgonyoz. A számban
Isten neve, de csócsálom csupán, 5
míg szívemben csúful ágaskodik
a képzelet. Az államtudomány
mint jó könyv, amit sokszor átlapoztunk,
már untat s fáraszt. Komolyságomat,
amit (ne hallják meg!) élvezni szoktam, 10
már elcserélném egy tollas kalapra,
amit lenget a szél… Rang, hatalom!
Mily gyakran csikarsz ki áhítatot
a hülyékből; és hamis ragyogásod 13/a
az okosakat is hozzád köti!…
Lám, vérből van a vérem. Ha fölírjuk 15
az ördög szarvára, hogy „Angyal”,5 attól
még ördög marad.
Kopognak.
Mi? Mi van? Ki az?
Jön a Szolga.
Szolga Egy apáca jött önhöz: Izabella.
Angelo Vezesd be.
Szolga el.
Egek! Mért gyülekezik
a vér a szívembe, hogy elborítsa, 20
míg összes többi részem ott marad
erőtlenül?
Így tesz a buta csődület, mikor
valaki elájult: odarohannak,
és ezzel zárják el a levegőt, 24/a
mely fölélesztené. És ugyanígy 25
tódul oda egy közkedvelt királyhoz
a nép, elhagyva teendőiket,
s hajbókoló, idétlen szeretettel
terhére vannak.
Jön Izabella.
Hogy s mint, szép leány? 30
Izabella Jöttem, hogy megismerjem óhaját.
Angelo Azt megismerheti, bár jobb szeretném,
ha kérdés nélkül tudná.6 Bátyja meghal.
Izabella Értem. Ég áldja méltóságodat. (Indulna)
Angelo Pedig még élhetne, sőt annyit is, 35
mint ön vagy én – de meg kell halnia.
Izabella Mert méltóságod így ítélt?
Angelo Igen.
Izabella És mikor hal meg? Hadd legyen idő
a lelkét erre fölkészíteni, 40
hogy össze ne omoljon.
Angelo Jaj, ocsmány bűnök! Nincs aközt különbség,
hogy megbocsátok annak, aki elvesz
egy kész embert az élettől, vagy annak,
ki kéjjel Isten képét nyomja rá 45
tiltott anyagra! Ó, könnyen megy ez:
elvenni egy elkészült életet,
vagy rossz anyagból, tiltott eszközökkel
hamisat gyártani!
Izabella A mennyben így látják, de nem a földön. 50
Angelo Úgy véli? Nos, ön mit választana:
törvény szerint meghaljon-e a bátyja,
vagy ön, hogy megmentse, átadja-e
a saját testét oly beszennyezésre,
mint amit ő csinált?
Izabella Elhiheti, 55
inkább adom a testem, mint a lelkem.
Angelo Én nem a lelkéről beszélek. Érti:
nem bűn a bűn, ha kényszer szüli.
Izabella Hogyhogy??
Angelo Nem, ezt visszavonom, hiszen lehetne
fordítva érvelni. Erre feleljen: 60
ha én – a hatályos törvény szerint –
halálra ítélem a maga bátyját,
lehet-e jóságból bűnt elkövetni,
hogy megmentsük?
Izabella Ha ön ezt megteszi,7
a lelki terhet magamra veszem: 65
nem bűn az, amit jóságból teszünk!
Angelo Ha ön teszi meg, s vállal lelki terhet,
pont egyensúlyban lesz a bűn s a jóság.
Izabella Ha bűn az, hogy én őérte könyörgök,
hát viselem a terhét. És ha bűn, 70
hogy ön kegyelmet ad, én imáimba
beleveszem, mint saját bűnömet,
s ön ártatlan lesz.
Angelo Hallgasson ide.
Ön nem ért engem. Vagy nagyon naiv,
vagy úgy tesz ügyesen. Egyik se jó. 75
Izabella Legyek naiv, és jó csak annyiban,
hogy mindig tudjam: mily kicsiny vagyok.
Angelo Az eszesség úgy próbál tündökölni,
hogy lekicsinyli magát. Mint a fátyol,
mely tízszer hangosabban hirdeti 80
a szép arcot, mint ha föl volna fedve.
Figyeljen. Egyszerű leszek, hogy értse.
Bátyjának meg kell halnia.
Izabella Úgy van.
Angelo A tette olyan, hogy arra a törvény 85
más büntetést nem is rendelhet el.
Izabella Ez tény.
Angelo Ha nem volna más mód megmenteni
(nem állítom, hogy van ilyen, se azt,
hogy járható út!), nos, ha ön, a húga 90
megtudná, hogy egy férfi megkívánta,
aki a bírónál, a rangja révén
elérheti, hogy bátyja kikerüljön
a törvény markából; és nem adódna
megmentésére más mód, mint hogy ön 95
átnyújtsa szüzessége kincseit
az illetőnek – vagy meghal a bátyja.
Mit tenne akkor?
Izabella A bátyámért azt, amit magamért.
Igen, ha halálra lennék ítélve, 100
rubinként viselném korbács nyomát,
pucérra vetkőzve vetném magam,
mint hőn óhajtott ágyba, a halálba; 102/a
de nem tudnám ilyen szégyenre adni
a testemet.
Angelo Akkor a bátyja meghal.
Izabella Így járunk jobban, ő is, én is. 105
Inkább a fivérem haljon meg egyszer,
mint húga lelke haljon meg örökre8
azáltal, hogy kiváltja.
Angelo Nem volna ezzel ön éppoly kegyetlen,
mint az a törvény, amit kifogásolt? 110
Izabella Vásárolt kegyelem s nemes bocsánat
nem egy tőről fakad; az irgalomnak
nem rokona a bűnnel vett egérút.
Angelo Nemrég még zsarnoknak mondta a törvényt,
a bátyja vétkét pedig szinte csak 115
vidám szórakozásnak.
Izabella Jaj, nézze el nekem! Gyakran van így:
ha céllal szólunk, nem szívből beszélünk.
Menteni próbálom, amit utálok,
hogy mentsem őt, akit úgy szeretek. 120
Angelo Mind gyöngék vagyunk.
Izabella És akkor a bátyám?
Őrajta kívül nincs meg senkiben
a maguk gyöngesége?!
Angelo Gyöngék a nők is.
Izabella Mint a tükör, amibe nézegetnek:
képet alkot, és már el is törik.9 125
A nők! Ugyan…! A férfi rontja le
saját nemességét, ha nőt kihasznál.
Mondhatja tízszer gyöngének a nőket:
lágy anyagunkba könnyen nyomhatók
hamis pecsétek.
Angelo Ezt így látom én is.
Ha már a saját nemét így leírta 130
(s mert nem vagyunk oly keménynek teremtve,
hogy meg ne inoghatnánk), nyílt leszek.
Szaván fogom: legyen ön az, ami –
vagyis nő. Ha több, akkor már nem az.
Ha nő (amint az szépen látható 135
sok külső jelből), hát mutassa meg!
Öltse magára, mit a sors kiszab!
Izabella Én egy nyelven tudok csak, jó uram.
Kérem, beszéljen úgy, mint azelőtt!
Angelo Értse meg végre: szeretem! 140
Izabella A bátyám is szerette Giuliettát,
s ezért ön szerint meg kell halnia.
Angelo Nem hal meg, Izabella, ha szeretsz!10
Izabella Tudom, ön olyan tiszta, hogy szabad
a rosszat játszania, hogy az embert 145
próbára tegye.
Angelo Becsületszavamra,
őszintén mondtam ki szándékomat!
Izabella Na, szép becsület! Szép őszinteség!
Micsoda mocskos szándék! Álszent! Álszent!
Na, várj csak! Leleplezlek, Angelo! 150
Adj írást, hogy a bátyám föl van mentve,
vagy szétüvöltöm az egész világnak,
hogy mi vagy!
Angelo Ki hisz neked, Izabella?
Tiszta nevem, puritán életem,
magas rangom, s a cáfolatom 155
oly nagy súlyt képvisel majd ellened,
hogy minden vádad rád fog visszahullni
s rágalom-szaga lesz. Már belekezdtem;
hát vágtasson a vágyam szabadon!
Add meg, amit az étvágyam kíván, 160
tedd félre most a szemérmeskedést,
meg hogy mit nem szabad. Váltsd ki a bátyád
azzal, hogy testedet nekem adod;
különben nemcsak kivégeztetem,
de makacsságod miatt hosszasan 165
meg is kínoztatom. Adj választ holnap;
mert ahogy most kívánlak, úgy leszek
hozzá kegyetlen. Beszélj; úgyse használ!
Hazugságom erősebb igazadnál!
Angelo el.
Izabella Kinél tegyek panaszt?! Ki hisz nekem, 170
ha ezt elmondom? Ó, gonosz a száj,
amelyből ugyanaz a nyelv beszél
elfogadást és elmarasztalást,
a törvénynek kedve szerint fütyül,
és étvágyának függvénye, hogy éppen 175
mi rossz, mi jó! – Most bátyámhoz megyek,
mert bár vérétől hajtva elbukott,
a lelke nemes: ha húsz feje volna,
inkább letenné sorban mindahányat
a hóhérbárd alá, mintsem a húga 180
kénytelen legyen átadni a testét
ocsmány beszennyezésre.
Így Izabella él, s meghal fivére:
szüzességem nem áldozom föl érte.
Elmondom Angelo ajánlatát,
s fölkészítem, hogy várja a halált.
El.
Fordítás, jegyzetek Nádasdy Ádám
1 Ez valószínűleg túlzás, hiszen az elkövetkező 2-3 napon nem értesülünk a gyerek megszületéséről.
2 Utalás a keresztény tanításra, mely szerint Ádám és Éva bűnbeesése (az „áteredő bűn”) mindnyájunkat fogollyá tett, amiből Krisztus önfeláldozása váltott ki (= váltott meg) minket.
3 Angelo ezzel gyakorlatilag a kivégzés elhalasztása mellett döntött, amit a Parancsnok is hall.
4 Angelo saját magát nevezi itt szentnek.
5 Angelo ezzel a saját nevére is céloz.
6 Ezt a mondatot egyesek szerint Angelo „félre”, csak magának mondja.
7 Izabella úgy érti, hogy Angelo követné el a jóságos bűnt azzal, hogy – törvényellenesen – megkegyelmezne Claudiónak.
8 Izabella biztos benne, hogy a pokolra jutna, ha ebbe az alkuba belemenne.
9 Korabeli mondás: a szüzesség olyan könnyen törik, mint a tükör. Itt azzal van megtoldva, hogy képet is alkot = gyereket szül.
10 Angelo itt tegezni kezdi Izabellát.