Mikor majdnem valami nagy bajt csináltál,

mikor majdnem másról sem szól az életed,

ha marad hátra életed, mint arról az egy

rossz döntésről a rossz döntések sorában,

hogy tudsz kimenekülni a veszélyes döntés

lehetőségéből, ami a rossz pillanatban rejlett,

és hol sorakoznak rossz döntések veszélyes sorokban,

hol válik el előzmény és ok, ami oda vezetett,

a rossz döntéshez, és döntés volt-e még,

és ha jönnek döntéshelyzetek, hiszen más se jön,

honnan tudod, hogy döntesz, vagy csak összeáll

valami egy olyan sorozatban, aminek az elemei

veszélyesen dőlnek?

Annyi veszteség után, annyi előre látott és váratlan

veszteség után, amikből felálltál, ahogy felálltál,

ne kelljen meghülyülni, vannak itt még

felelősségek, jóformán más nem is maradt,

csak felelősségek és teendők, ne kelljen

meghülyülni, ez nem volt benne tényleg,

mozdulatok szabadsága, jó lett volna, szeretni még,

de véget ért, bár megadatott, megadatott és megtartott

annyi éven át, és nem is láttál messzebb,

de benne volt a vég, és a gyereklétben is,

akiről mindig tud az anyja, amit el se mond, amit

nem is kéne tudnia, benne kellett, hogy legyen a vég,

amikor hirtelen mindent lehet, teljes szabadság,

hiszen minimális életjelek megteszik most már

erre-arra, annyi se,

amikor nem kéne más, mint megtalálni, hogy mi van

a körön belül, ha van, ha nincs is rá idő,

de ez nem volt benne, meghülyülni, ez tényleg

nem volt sehol, ilyesmi másokkal történik,

mint a baleset, a halál.