Hazánk asszonyai

Hazánk asszonyai tökéletesek. Tudják, mi kell

a levesbe, alaposan, makulátlanul

mosogatnak, ügyesen varrnak, szülői

értekezletre járnak, sütnek-főznek, szépek.

A hús, mondjuk, kicsit száraz volt múltkor.

Nem baj.

Hazánk asszonyai halkszavúak, nem pörlekednek,

nevelik a gyereket, polgári értékek szerint,

nem kacérak, csak ha kell, elélveznek,

mikor kell, ráncmentesen vasalnak.

Néha más véleményre jutnak, ötleteik támadnak.

Nem baj.

Hazánk asszonyai életünk értelmei,

tejben-vajban fürösztjük őket, munkájuk, a

család egyben tartása, a tűzhely melege, mely

szinte szívüktől kölcsönzi a hőt, nemzetünk lelke.

Egy lyukas zokni ugyan még stoppolatlan.

Nem baj.

Hazánk asszonyai nem ártják bele magukat

a férfiak, a haza dolgába, de addig sem

restek, dolgosak, serények,

kezük alatt ég a munka. Ismerik

nemzetünk történelmét, néha kócos a hajuk.

Nem baj.

Hazánk asszonyait nem verjük,

sosem bántalmaznánk, úriember, igaz férfi

ilyet sosem tesz. Elég csak utalnia rá,

jobb háztartásokban, hol tiszta az udvar

és rendes a ház, még az sem kell. Csak néha.

Sebaj.

Minden azért nem lehet tökéletes.

Felnőni, azt hitted

Az a jobb autókból előgomolygó,

túl édes illat, még gyerekkorodból

emlékszel rá. Felnőni, azt hitted,

ilyen. Émelyít. Kár szégyellni már.

Mindig szólt egy sláger, egyenvidám

giccs (de ezen ekkor még nem töprengsz el),

nyárról, szerelemről. Ez a szinted,

töprengsz. Ilyennek tűnhetsz, felnőtt szemmel.

Ilyen autókból kiszálló apák

mozdulatai jutnak majd eszedbe,

ha az ünnepi asztalt szeded le,

ahogyan méregeted a gondnokot,

hogy reszket kezében a hólapát,

s arrogáns főnökök tekintetében

látod viszont a tiédet, éppen

azt hazudva, hogy mindenre volt okod –

ugyan. Autód sincs, nem úgy alakult.

És csak egy illatnyi nyomot hagy a múlt,

emlékeztetni, slágerédeset,

hogy végül aztán minden másképp esett.