(Életképek)
Végülis egy nagy házibuli volt az egész.
Megkövetem a családomat, pengeszájú
anyámat, mindent elnyelő apámat.
Kollégáimat, a választóimat. Kérem őket,
hogy botlásomat, harmincéves kitartó és elkötelezett
munka fényében értékeljék.
Nem volt éles fény, besötétítettek,
kontúrokat láttam, közeledő-távolodó
testeket. A botlás személyes. De nem,
az személyes, hogyan élveztem el, azért csak
magam tartozom felelősséggel, és az utolsó
fiú, talán a lengyel diplomata felívelő
háta. Felívelt, meghajolt, felívelt, meghajolt,
felívelt, konkáv, konvex.
Az nem is az anyám, az nem is az apám. Kiből
árad ez a hideg? – kérem, ne terjessze
azt ki senki se a hazámra, se a politikai
közösségemre. Közösség volt a besötétített,
tőlünk szagló, tőlünk forró térben.
Nincsen apám, se anyám, se férfi, se nő.
*
Rendkívül nehéz másfél hónapon vagyunk túl.
Egy általam valóban elkövetett, elsősorban
a családomat megbántó cselekedetemre építettek
rá minden hazugságot, hogy az hihető legyen. Értsd
meg, fiam, itt minden a mienk, a föld, az építési
terület, a légtér, a légi, tengeri folyosó, mienk az
Adria, a hús, comb, mell, far,
száj, ami szop. Téged is fognak, én garantálom. Köszönöm
a velem dolgozó képviselő-testületeknek, a közvetlen és közvetett
munkatársaimnak is, hogy támogatták a város fejlődését,
jelentős beruházások és programok megvalósítását.
Amit valóban tettem, arra nem vagyok büszke – büszke
vagyok feszes bőrömre. Feszes vagyok. Sportember
vagyok. Be kell fejezni a gyűlölködést,
mert az nem visz előre. Meg kell érteni, a politika és a szex,
ezek együtt járnak, csak az nem tudja, aki nincs benne.
*
Azt akartam, hogy rúgjon szembe.
Rúgott engem is, őt is. Sok időbe telt,
amíg megvakultam. És mert a nyüszítését
nem bírtam elviselni, vonyítottam,
amikor verte. A legnehezebb volt
megsüketülni, nem hallani az ütéseket.
De nem azt mondta, hogy egy vak, süket
és néma komondor miatt történt. Csak vak. Így
mocskolt be. Amikor kiszagolom, hol van,
hozzá akarok érni, finoman, de a kezét elrántja
és összeborzong Terézia.