Nincs itt a siker bombabiztos horoszkópja,

ez csak a langyos völgy, a túl kényelmes

semmi-tér, viszont ott a hatalmas szikla,

látod, fent a homályban, kapaszkodj, róla

komolyabban láthatsz rá a tájra; ha úgy

döntesz, hogy megkerülöd, mögötte sokat

ígérő, zárt területre léphetsz, ősi kerengő,

lesz-e félelmed, hogy nem jutsz ki belőle,

hogyne lenne; bent gondolj majd a kinti,

gomolygásban álló sziklára, és ha lehet,

gondolj a völgyre is, míg koncentrálsz a

siker ismeretlen horoszkópjára, persze

a kerengőt ki is hagyhatod, maradhatsz

a sziklán, vagy vissza is jöhetsz akár; ha

a horoszkópot mégse találnád, kívánom,

vigasztaljon meg hallhatatlan mondatom.

* * *

Ha felnézel, bolyongó felhőket látsz, szűk

fürtökben mozognak erre, arra, amarra,

többnyire nyugatról keletre, kapaszkodnak

egymásba, mint szőlők az ültetvényeken,

ám míg ámulod, azzá az emberré válhatsz,

aki elfelejt kérdezni, de egyben tájékozódni

is, vérbeli vendégélmény-tanácsadó leszel,

a kudarc biztos horoszkópjával rendelkező,

így hát válaszd inkább a különös kerengőt,

válaszd mégis az ismeretlen bezáródást,

hagyj el, válj le, lépj túl, én rossz modellt

nyújtok neked, többé nem magyarázkodom,

elárulnám, hogy nincs igazam, és hogy nem

is ismerem a teljes igazságot, könnyesboltot

emlegettem a minap, miközben öngyűjtőt

kerestem a zsememben – hibák hibáim hátán.