DIES IRAE

Dies irae, dies illa
solvet saeclum in favilla:
teste David cum Sibylla.

Quantus tremor est futurus,
quando judex est venturus,
cuncta stricte discussurus!

Tuba mirum spargens sonum
per sepulcra regionum,
coget omnes ante thronum.

Mors stupebit et natura,
cum resurget creatura,
judicanti responsura.

Liber scriptus proferetur,
in quo totum continetur,
unde mundus judicetur.

Judex ergo cum sedebit,
quidquid latet apparebit:
nil inultum remanebit.

Quid sum miser tunc dicturus?
Quem patronum rogaturus,
cum vix justus sit securus?

Rex tremendae majestatis,
qui salvandos salvas gratis,
salva me fons pietatis.

Recordare, Jesu pie,
quod sum causa tuae viae:
ne me perdas illa die.

Quaerens me, sedisti lassus:
redemisti Crucem passus:
tantus labor non sit cassus.

Juste judex ultionis,
donum fac remissionis
ante diem rationis.

Ingemisco, tamquam reus:
culpa rubet vultus meus:
supplicanti parce, Deus.

Qui Mariam absolvisti,
et latronem exaudisti,
mihi quoque spem dedisti.

Preces meae non sunt dignae:
sed tu bonus fac benigne,
ne perenni cremer igne.

Inter oves locum praesta,
et ab haedis me sequestra,
statuens in parte dextra.

Confutatis maledictis,
flammis acribus addictis:
voca me cum benedictis.

Oro supplex et acclinis,
cor contritum quasi cinis:
gere curam mei finis.

Lacrimosa dies illa,
qua resurget ex favilla
judicandus homo reus.

Huic ergo parce, Deus:
pie Jesu Domine,
dona eis requiem. Amen.

FORDÍTOTTA HALASI ZOLTÁN

A HARAG NAPJA

Az a nap, a harag napja,
földi létünk porba rontja:
Dávid és Szibilla mondja.

Mindenki remegve várja,
mikor tűnik fel Bírája,
hogy a lelkét megvizsgálja!

Csodás harsonaszó zendül,
sírban nyugvó belerendül,
Isten trónja felé lendül.

Néz a Halál, a Természet:
feltámadnak teremtmények,
Bírájuknak felelnének.

Jól látták a prófétálók,
tanúsítják az írások:
megítélik a világot.

Bíró ül helyére gyorsan,
bűn itt nem marad titokban,
sem gyalázat megtorlatlan.

Én, nyomorult mihez kezdjek?
Milyen pártfogóhoz menjek,
ha az igaznak se könnyebb?

Mennyek félelmes királya,
ki a megmentendőt szánja,
ments meg, kegyelem forrása!

Kegyes Jézus, ember üdve,
miattam jöttél a földre,
ne hagyj elvesznem örökre!

Fáradtan engem kutattál,
kereszt-kínnal megváltottál,
nemhiába munkálkodtál.

Jogos büntetést ítélő,
oldozz fel, hadd legyek élő:
számadásom napja eljő.

Nyögök, bűnös, szavam sincsen,
arcom ég szégyenletemben,
ments fel engem, Uramisten!

Magdolnát is feloldoztad,
a latrot is meghallgattad,
adj reményt, hogy bizakodjak!

Méltatlan az imádságom,
mégis jóságodat várom,
ne süssenek örök lángon!

Bárányok közé helyezz el,
ám a kosoktól rekessz el,
mutass rám a jobb kezeddel!

Bűnösöket elítélve,
vetve lángok közepébe,
hívj az áldottak körébe!

Fohászkodom alázattal,
hamuvá lett öntudattal,
ne sújts engem haragoddal!

Az a nap a sírás napja,
mikor porait elhagyva
áll a Bíró elé minden.

Könyörülj meg rajta, Isten:
kegyes Urunk, Jézus,
adj nekik nyugalmat! Ámen.