Sulyok Dezső 1947. március 29-i parlamenti felszólalása
SULYOK DEZSŐ: „T. Nemzetgyűlés. (Halljuk! Halljuk! A szabadságpárt oldalán.) 1947 március 15-én, a magyar szabadság klasszikus ünnepén és a sajtószabadság kivívásának 99. évfordulóján, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság és a magyar kormány szabályszerű engedélye alapján megjelent A Holnap című napilap, a Magyar Szabadság Párt hivatalos lapja. Az azóta elmúlt két hét eseményeiből megállapíthatjuk, hogy mióta Magyarországon lapot nyomnak, soha még ekkora várakozás és lelkesedés napilapot nem fogadott.
[Kossa István (kp – Magyar Kommunista Párt): Egy kis beképzeltség! – Nagy Vince (msz – Magyar Szabadságpárt) Tény ez, kérem! – Kossa István (kp): Beképzeltség!) Hogy ez mennyire nem beképzeltség, igen t. Kossa képviselőtársam, annak beszédes bizonyítéka az, hogy az elmúlt két hét alatt ennek a lapnak egyetlenegy példány remittendája nem volt, az utolsó darabig eladtunk minden lappéldányt. Ahova ötvenet tudtunk küldeni, ott ötszázat kértek, ahová ötszázat tudtunk küldeni, ott ötezret kértek. Egészen nyugodtan elmondhatom, hogy a legutóbbi lappéldánynál elért 656 000-es példányszámnak a sokszorosát is nyugodtan el tudtuk volna adni.
T. Nemzetgyűlés! Amilyen örömmel és elégtétellel állapítottuk meg ezt mi, a szabadságpárt vezetői, ugyanolyan aggodalommal tapasztaltunk bizonyos jelenségeket, mert tudtuk, hogy előbb-utóbb alkotmányos fegyverek hiányában erőszakkal fogják a lap szabad megjelenését lehetetlenné tenni. Ez be is következett, amennyiben tegnap, a lap megjelenésének tizenötödik napján a lapot előállító Légrády-nyomda alkalmazottainak egy kéttagú küldöttsége jelent meg a lap szerkesztőségében és közölte a felelős vezetővel, hogy a nyomdai munkásság a szakszervezeteket ért támadások miatt és a lap állítólagos munkásellenes beállítottsága miatt nem hajlandó a lap kiszedését tovább vállalni. [Apró Antal (kp): Demokráciaellenes! – Felkiáltások a kommunista párt oldalán: Éljenek a munkások! Éljenek a nyomdászok! – Élénk éljenzés és taps a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán. – Zaj és mozgás a szabadságpárt oldalán.]
T. Nemzetgyűlés! A meglepő ebben a hirtelen fellépésben az volt, hogy ez a hirtelen felháborodás, amely csekélységem Hódmezővásárhelyen elmondott beszédére támaszkodott, öt napig lappangott és ötnapi lappangás után tört ki hirtelen erővel, véletlenül azon a napon, amikor a tájékoztatásügyi minisztérium az április hónapra szóló papírelosztást elvégzi, hogy hivatkozni lehessen arra: A Holnap című napilapnak pedig nem jár papír, mert ez a napilap nem jelenik meg és tisztán véletlenül és spontán módon ugyanazon a napon, amikor a Szabadság Párt politikájával szemben a Szakszervezeti Tanács tiltakozása elhangzott.
T. Nemzetgyűlés! Brumiller László nyomdászipari szakszervezeti vezető nyilatkozata szerint erre a lépésre az adott okot, hogy a lap egy fasiszta irányzatot valló pártnak a lapja (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Ez a tiszta igazság!) és a munkásság nem hajlandó fasiszta irányú lapot kiszedni, mint ahogyan erre a múltban sem volt hajlandó, és mint ahogyan szemben állott a reakció idején is a fasiszta irányú lapok irányzatával és azt nem segítette elő.
T. Nemzetgyűlés! A rossz emlékezet felfrissítésére azonban meg kell mondanom, nem tudok példát arra, hogy akár a Harc, akár a Virradat, akár az Egyedül Vagyunk, akár a Magyarság, akár az Összetartás, Pesti Újság vagy bármely fasiszta lap kiszedését a nyomdai munkásság valaha is megtagadta volna. [Úgy van! Úgy van! – Taps a szabadságpárt oldalán. – Piros László (kp): Akkor csendőrszurony volt! – Kossa István (kp): Akkor csendőrszurony volt, most nincs csendőrszurony. Ne rágalmazza a nyomdászokat! – Apró Antal (kp): Ez fasiszta összehasonlítás! – Kossa István (kp): Akkor ott volt a katonai parancsnok! – Zaj. – Az elnök csenget. – Kossa István (kp): Azoknak a szedőknek nagy része ma nem tagja a nyomdász szakszervezetnek! Kivágták őket!]
Ez a felháborodás nem indokolt és tárgyi alappal egyáltalán nem bir, mert volt egy idő Magyarországon, 1938–39-ben, amikor Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter egészen éles és komoly harcot folytatott a nyilas pártok ellen és ebben az időben nem lett volna csendőrszurony, (Úgy van! Úgy van! A szabadságpárt oldalán.) amely arra kényszerítette volna a munkásságot, hogy a Hubay Kálmán szerkesztésébe átment és Pethő Sándor kezéből erőszakkal kivett Magyarságot kiszedje és mégis ebben az időben is, amikor a hivatalos kormánypolitika még szemben állt a nyilas politikával, [Révai József (kp): Szemben állt? Ez új felfedezés! – Apró Antal (kp): Nem állt szemben!] nem akadt nyomdai munkás, aki megtagadta volna ezeknek a nyilas orgánumoknak a kiszedését. [Kossa István (kp). De igenis volt!]
Rajk László belügyminiszter úrról igazán a t. túloldal sem mondhatja el, hogy túlságosan szimpatizálna velünk és hogy nem nagyítóüveggel vizsgálná minden szavunkat, amelyet lapunkban megjelentetünk. [Piros László (kp). Nem kell nagyítóüveg!] Ha a belügyminiszter úr nem talált okot a törvényes fellépésre és ha a demokratikus magyar kormánynak egyetlen szerve sem talált okot arra, hogy velünk szemben fellépjen, akkor nyilvánvalóan a tehetetlenségnek, a vak dühnek és a nyers terrornak nyilt bevallása az, ami velünk szemben történt. [Ugy van! Ugy van! A szabadságpárton. – Kossa István (kp): Ez demokrácia, nem terror, képviselő úr! – Nagy Vince (msz): Ez a sajtószabadság! – Kossa István (kp): Mindenki annak dolgozik, akinek akar! Ez a demokrácia! –Zaj. – Az elnök csenget. – Kossa István (kp): Minden munkás annak dolgozik, akinek akar, senki sem kényszerítheti arra, hogy kinek dolgozzék! – Piros László (kp): A sajtószabadság nem jelenti azt, hogy a demokráciát lehet ócsárolni! – Nagy Vince (msz): Ócsárolni?! Ne beszéljen! – Andrássy Dániel
(kg – Független Kisgazdapárt): Egy bizonyos: ez a legjobb reklám A Holnapnak, amit csinálnak! – Kossa István (kp): Ne védje Andrássy képviselő úr A Holnapot! Ne védje!]
T. Nemzetgyűlés! Magyarország törvényhozása az 1946. év elején az 1946:I. tc.-ben törvényerőre emelkedett törvényt alkotott, amelyben az ország minden lakosának biztosítja a szabad véleménynyilvánítás jogát, de ezen túlmenően nemzetközi szerződés is kötelezi Magyarországot ugyanerre, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) mert Páris városában 1947 február 10-én aláírt békeszerződés második része első címének második cikke a következő rendelkezést tartalmazza (olvassa): „Magyarország minden szükséges intézkedést megtesz aziránt, hogy a magyar fennhatóság alá tartozó minden személynek biztosítsa faji, nemi, nyelvi vagy vallási különbség nélkül az emberi jogok és az alapvető szabadságok élvezetét, ideértve a véleménynyilvánítást, a sajtó és a közzététel, a vallásgyakorlat, a politikai véleménynyilvánítás és a nyilvános gyülekezés szabadságát.” [Kossa István (kp): Csak a fasiszta politikai véleményre nem vonatkozik ez.] Igaz ugyan, hogy a békeszerződés ratifikálva, törvénybeiktatva még nincs, életbe még nem lépett, ellenben Gyöngyösi külügyminiszter úrnak, akit a nemzetgyűlés külön törvénnyel hatalmazott fel, az aláírása már rajta van ezen a szerződésen, de ezen túlmenően a szerződésnek ez a szakasza egyezik a demokratikus magyar tömegek legszélesebb rétegeinek hő óhajtásával, ez a szerződés tehát kötelezi Magyarországot.
Ezekután, minthogy a magyar kormány egy élő törvényben, az 1946:I. tc.-ben, de a békeszerződésben is kötelezte magát arra, hogy a sajtószabadságot biztosítja, én ezt az ügyet most már nem A Holnap című napilap és a Légrády-nyomda munkásai magánügyének tekintem, hanem a magyar kormány presztízskérdésének. (Ugy van! a szabadságpárton.) hogy a magyar kormány az élő magyar törvényeknek ezen a területén érvényt tud-e szerezni. [Taps a szabadságpárton. – Szabó Piroska (kp) gúnyosan: Kérjen mindjárt rendőrséget a sztrájkolók ellen! – Ugy van! a kommunistapárton. – Farkas Mihály (kp): Ne izgasson a demokrácia ellen! Ez az első előfeltétel! – Szirmai István (kp): Viselkedjék rendesen!] – A legszangvinikusabb kommunista képviselő úrral szemben is áll az, hogy mi nem voltunk, nem vagyunk és nem leszünk fasiszták! [Nagy taps a szabadságpárton. – Révai József (kp): Láttuk! –Farkas Mihály (kp): Ne izgasson a demokrácia ellen! – Kovács István (kp): Vásáry beszéde bebizonyította!] és tőlünk a fasizmus lényege és formai megjelenése lényegesen távolabb áll, mint az uraktól. [Úgy van! Úgy van! – élénk taps a szabadságpárton. –Felkiáltások a kommunista párton: Látszik! – Révai József (kp): Ez is fasizmus! Burkolt fasizmus! – Piros László (kp): az új forma nem téveszthet meg bennünket és a magyar szervezett munkásokat! – Révai József (kp): a magyar kommunisták megrágalmazását is a fasisztáktól tanulták!]
T. Nemzetgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy ha a magyar ujságárusok standján a lenyugvó nap ott érné a reggel megjelenő ujságokat, ha senki sem venné lapunkat, ha nem érdeklődnének elsősorban a munkástömegek lapunk iránt (Gúnyos derültség és ó! ó! kiáltások a kommunista párton.) akkor az urak nem volnának izgatottak. [Papp Lajos (kp): Már megint túloz, Sulyok úr! Akkor nem találnának hajszált a levesben (Közbekiáltás a kommunista párton: Ez nem fasizmus?] És akkor nem tiltakoznának a lapunk megjelenése ellen, (Úgy van! Ugy van! a szabadságpárton.) A veszély érzése azonban azt diktálja önöknek, hogy a talaj kezd kicsúszni a lábuk alól. [Élénk taps a szabadságpárton. – Ellentmondások az kommunista párton. – Kovács István (kp): Nagyon elbízza magát! – Papp Lajos (kp): Ezt maga sem hiszi! – Rudas László (kp): Nagy szakálla lesz magának addig! – Justus Pál (szd – Szociáldemokrata Párt): Sulyok úr vicces ma! Sokat kell tapsolni.] Ha ez nem így volna, akkor nem vinné önöket ezekre az antidemokratikus, meggondolatlan, politikátlan és végeredményben csak önökre káros lépésekre. [Apró Antal (kp): Nem kérdezzük magától! – Kiss Károly (kp): Ne sajnálja!]
T. Nemzetgyűlés! Én világéletemben törvénytisztelő ember voltam. [Kossa István (kp): Akkor miért alkalmaztak a törvénnyel ellentétben munkásokat A Holnap kiadóhivatalában? Felrúgták a törvényt!
– Közbeszólás a pártonkívülieknél: Hogyan? – Kossa István (kp): Önökre is vonatkozik a törvény! Van szakszervezeti munkaközvetítés! – Zaj.]
Visszatérek a mondatomhoz, amelyből Kossa alelnök úr ki akart zökkenteni, de nem tudott. Mi törvénytisztelő emberek vagyunk. Meghajlunk a nyers erőszak előtt és konstatáljuk, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. [Felkiáltások a kommunistapárton: Ugyan! – Taps a szabadságpárton. – Apró Antal (kp): Másképp értelmezik a szabadságot!] Tudomásul vesszük, hogy vogelfreiek vagyunk, hogy Hódmezővásárhelyen vasdorongokat, boxereket és köveket büntetlenül lehetett hozzánk dobni, [Felkiáltások a kommunistapárton: Sulyok-gárda! – Révai József (kp): És Szegeden mi volt?] ez ellen azonban semmit sem tudunk tenni. [Justus Pál (szd): Napi 48 forintot kaptak! – Kossa István (kp): A Nagy Iván-gárda!] Tehát a demokratikus magyar közvélemény és a kulturnépek elé bocsátjuk az esetet, a magyar kormány védelmét kérjük és a Szövetsége Ellenőrző Bizottság mindhárom tagjának tudomására hozzuk a sajtószabadságon Magyarországon esett sérelmet. (Közbeszólás a kommunistapártról: Ezt még kibírjuk.)
Befejezésül azonban egy mondattal figyelmeztetni akarom a munkásságot: aki a más szabadságát nem tiszteli, a magáét nem tudja megtartani! [Nagy taps a szabadságpárton és a pártonkívülieknél. – Kossa István (kp): Majd mi gondoskodunk róla! – Piros László (kp): Ezt bízza ránk! – Halász Alfréd (szd): A szabadság és a szabadosság nem azonos! – Élénk Úgy van! Úgy van!]