RÉSZLETEK
Papageno áriája
A rétet járom ballagva,
azt dúdolászva: trallalla!
Tud rólam vén és kisgyermek,
madárfogónak ismernek.
A lépvesszőhöz értek jól,
és fűzfasípom szépen szól,
így mind kikötnek nálam hát
a szárnyas, égi állatkák.
(játszik a sípon)
A rétet járom ballagva,
azt dúdolászva: trallalla!
Tud rólam vén és kisgyermek,
madárfogónak ismernek.
Egy háló kéne lányt fogni,
mit nőkre tudnék rádobni.
És mert a lány mind százszorszép,
belőlük jól bespájzolnék.
Ott ülnének kis rácsukban,
mit rájuk persze rácsuktam,
sok tátott csőrű asszonyka,
de mézet, azt csak egy kapna.
S ha megcsókolna, istenkém,
én azt a lányt el is venném!
Bebújtatnám az ágyamba,
és úgy ölelném, hogy csak na.
*
Kép ária – Tamino
Elképesztően szép e kép,
kép nem fogott meg még eképp!
Elbűvöl,
elbűvöl, és a szívemet
egy új érzéssel tölti meg,
egy új érzéssel tölti meg.
Nem bírom ezt szavakba fonni,
de éget ez a nemtudommi.
Tán szerelemre lobbanok?
Tán szerelemre lobbanok?
Naná! Szerelmes, az vagyok.
Szerelmes, szerelmes, szerelmes, az vagyok.
Bár itt előttem állna szépem,
bár láthatnám őt 3D-ben!
És akkor, akkor én a nőt –
hát így izé…
Megcsókolnám hőshöz híven,
miközben kalimpálna szívem,
s nem engedném többé el őt,
nem engedném többé el őt,
engedném többé el őt,
engedném többé el őt,
engedném többé el őt.
Pamina–Papageno Duett
PAMINA
A férfi érzőszívű, tiszta,
ha lángra képes gyúlni ő.
PAPAGENO
S a nőnek őt imádni tiszte,
kiért a férfi vágya hő.
EGYÜTT
Jaj, bár folyvást így éghetnék!
Szerelemtől az élet szép.
Szerelemtől az élet szép.
PAMINA
Derű gyanánt borúra ő jön,
az élet tőle édesül.
PAPAGENO
És lény ahány csak él a földön,
az mind egy szálig érte sül.
EGYÜTT
Fölénk borítja égiszét
a szerelem, az égi szép,
a szerelem, az égi szép.
Nő és férj, és férj és nej,
nő és férj, és férj és nej
istenekhez érnek fel.
Nő és férj, és férj és nej
istenekhez érnek fel.
Égig érnek fel,
égig érnek fel.
*
Monostatos áriája
Mind a testi vágynak hódol,
csókol, smárol, blúzt letép,
csak nekem nem jut a jóból,
mert a bőröm túl setét,
mert a bőröm túl setét!
Bennem tán nincs érzés némi?
Én ne volnék vér és hús?
Én ne volnék vér és hús?
Mindig nőcske nélkül élni
húsba vág, akár a gúzs,
húsba vág, akár a gúzs,
húsba vág, akár a gúzs.
Jár nekem, mert én is élek,
csókból, kéjből egy kis konc.
Hold, ne orrolj énrám, kérlek,
oly fehér a bőre, vonz,
oly fehér a bőre, vonz!
Fehér bőr! Ez csókra csábít.
Hold, mit kukkolsz itten te?
Hold, mit kukkolsz itten te?
Hogyha nem tetszik, mit látsz itt,
akkor csukd a szemed be,
akkor csukd a szemed be,
akkor csukd a szemed be!
Bosszú-ária – Éj királynője
Szívemben, ó, a bosszú pokla fortyog!
Ég, fűt a lángja!
Lángnyelvek tánca és ezer halál!
Mész most, és lány, Sarastrót vérbe fojtod!
Sarastrót vérbe fojtod!
Vagy többé lányom nem leszel te már!
A lányom nem, soha nem leszel te már!
Az én lányom soha nem leszel te már… (ha-haha-haha-haha-haha-haaa!)
Lányom nem leszel te már! (Ha-haha-haha-haha-haha-haaa!)
Vagy többé lányom nem leszel te már!
Legyél örökre árva!
Légy szívemből kizárva!
Mindentől elcibálva,
ami boldogságot ad!
Mindentől
eltépve,
elszakítva,
ami boldogságot ad,
ami… (hahaha-haha-haha-haaa!)
ami boldogságot ad,
ha nem bugyog Sarastrónak ki vére!
Halld! Halld! Halld, bosszú-isten!Halld az átkomat!
*
Csarnok-ária – Sarastro
A béke csarnokában
nem él a bosszúvágy,
nincs bíra, csak barát van,
ki bármit megbocsát.
A bukott ember lábra áll,
s a helyes útra rátalál.
A bukott ember lábra áll,
s a helyes útra rátalál.
A bukott ember lábra áll,
s a helyes útra rátalál,
az útra rátalál.
Nincs áruló minálunk,
ki hátba szúrna, hisz
mi szívből megbocsátunk
a vétkezőknek is.
Akinek aztán így se jó,
embernek az nem hívható.
Akinek aztán így se jó,
embernek az nem hívható.
Akinek aztán így se jó,
embernek az nem hívható,
az így nem hívható.
*
Pamina áriája
Az, mink volt, jaj, végleg eltűnt,
érzem én, nincs már tovább,
érzem én, nincs már tovább!
Elveszítem szép szerelmünk
boldog, édes mámorát,
boldog, édes,
boldog, édes mámorát.
Nézd, Tamino, nézd a könnyem,
mit csak érted hullatok,
hullatok.
Hogyha már nem kérsz belőlem,
nem kérsz belőlem,
akkor én itt,
akkor én itt meghalok.
Hogyha már nem kérsz belőlem,
hogyha már nem kérsz belőlem,
akkor én itt,
akkor én itt meghalok,
itt meghalok,
itt meghalok.
Papageno második áriája
Az asszonykámat várom,
egy Papagénónét,
az én kis gerlepárom,
kivel turbékolhatnék,
ó, turbékolhatnék.
ó, turbékolhatnék.
Úgy le jobban csúszna az étel,
s a pia se volna kivétel,
oly boldog lennék, mint egy princ,
az volna a legnagyobb kincs.
A pia se volna kivétel…
Oly boldog lennék, mint egy princ,
az volna a legnagyobb kincs,
a legnagyobb kincs,
a legnagyobb kincs.
Az asszonykámat várom,
egy Papagénónét,
az én kis gerlepárom,
kivel turbékolhatnék,
jót turbékolhatnék,
jót turbékolhatnék.
Hát nincsen a nők közül egy sem,
aki Papagenóba essen?
Ha az enyém egyik se lesz,
a szerelmi bánat megesz.
Aki Papagenóba essen…
Ha az enyém egyik se lesz,
a szerelemi bánat megesz,
a bánat megesz,
a bánat megesz.
Az asszonykámat várom,
egy Papagénónét,
az én kis gerlepárom,
kivel turbékolhatnék,
ó, turbékolhatnék.
ó, turbékolhatnék.
Ha egy nő sem ölel meg lágyan,
úgy pörköltnek főz meg a vágyam.
De hogyha megcsókol egy lány,
az én szívem bukfencet hány.
De hogyha megcsókol egy lány…
De hogyha megcsókol egy lány,
a szívem, az bukfencet hány.
az bukfencet hány,
az bukfencet hány.
*
Papageno öngyilkossági jelenete
Papagena! Papagena! Papagena!
Lelkem édes tubicája!
Elszúrtam! Jaj, ezt bizony jól el!
Ez vagyok én: egy nagy pechvogel!
Csak fecsegtem, locsogtam, nem állt be szám,
a bajt magamra hoztam ám,
bajt magamra hoztam ám!
Valami úgy elfancsalít,
mióta láttam ezt a lányt,
vacakol bennem itt a szív,
valami nyíl beletalált.
Papagena! Gyöngyvirágom!
Papagena! Gerlepárom!
Nem jön, kár is hívogatni –
kész, az életemnek annyi!
Szívem oly nagy búba lök,
hát én halni készülök.
(madzagot húz elő)
Tán elbír e fácska gallya,
ott fogok fityegni rajta.
Sorsom vélem jól kibánt,
hát agyő, piszok világ!
Még ilyen komisz világot!
Nem szeretnek itt a lányok.
Úgyhogy én ma meghalok,
szép leányok, jó napot!
Szép leányok, jó napot!
Még megszánhat egyikőtök,
mielőtt itt felkötődök!
Aki szán, most jöjjön hát,
mondjon bút nekem vagy bát!
Mondjon bút nekem vagy bát!
Egy se ment meg, mind de szótlan!
Jaj de, jaj de szótlan!
Így döntöttetek? Na jól van!
Papageno, rajta csak,
kösd a fára fel magad!
Papageno, rajta csak,
kösd a fára fel magad!
(körbenéz)
Nos, még várhatok,
na jó, most számolok,
nos, most rá-
kezdem mindjárt: egy, két, há!
(sípol)
Egy,
(körülnéz)
(sípol)
kettő,
(körülnéz)
(sípol)
három!
(körülnéz)
Még meghalni is hagy ő:
te piszok világ, agyő!
Te piszok világ, agyő!
(fel akarja kötni magát)
HÁROM FIÚ
(aláereszkednek)
Megállj, megállj!
Ó, Papageno, észnél légy!
E butasággal ugyan mire mégy?
PAPAGENO
Fiúk, ti könnyen vagytok vígan,
de bennem érző, vérző szív van,
mi lányok nélkül mit sem ér,
mi lányok nélkül mit sem ér.
HÁROM FIÚ
Hát vedd elő a csengettyűcskéd,
az asszonykádat hívjad tüstént.
PAPAGENO
Hát elfelejtettem, bocsánat,
a jó kis csodamicsodámat!
Csengőcske csengjél, bongjál: bimbam!
A szívem szottyát látnom kell,
a szívem szottyát látnom kell!
Csengjél, csengettyűcske,
párom csald hozzám!
Bongjál, csengettyűcske,
hívd az asszonykám!
Csengjél, csengettyűcske,
párom csald hozzám!
Bongjál, csengettyűcske,
hívd az asszonykám!
Bongjál, csengettyűcske,
hívd az asszonykám!
Csald hozzám
az asszonykám,
az asszonykám!
A zene közben a három fiú a repülő masinájához fut, és abból elővezeti az asszonykát.
HÁROM FIÚ
No, Papageno, erre nézz!
Papageno körülnéz, mindketten mulatságos némajátékot adnak elő a refrén alatt.
PAPAGENO
Pa- pa- pa- pa- pa- pa Papagena!
PAPAGENA
Pa pa pa pa pa pa Papageno!
PAPAGENO
Most enyém vagy végre tényleg?
PAPAGENA
Most tiéd vagyok de tényleg!
PAPAGENO
Légy a párom, drága kincsem!
PAPAGENA
Légy az én kis zebrapintyem!
PAPAGENO
Én drága kincsem, én drága kincsem!
PAPAGENA
A zebrapintyem, a zebrapintyem!
PAPAGENO
Ó, az lesz a boldogság,
PAPAGENA
Ó, az lesz a boldogság,
PAPAGENO
hogyha majd az égnek hála
PAPAGENA
hogyha majd az égnek hála
PAPAGENO
szert teszünk sok kisbabára,
PAPAGENA
szert teszünk sok kisbabára,
EGYÜTT
ha lesz sok dundi kisbabánk,
ha lesz sok dundi kisbabánk,
sok apró, dundi kisbabánk,
kisbabánk, kisbabánk, kisbabánk,
sok apró, dundi kisbabánk,
sok apró, dundi kisbabánk.
PAPAGENO
Egy ici-pici Papageno!
PAPAGENA
Egy ici-pici Papagena!
PAPAGENO
És még egy pici Papageno!
PAPAGENA
És még egy pici Papagena!
PAPAGENO
Papageno,
PAPAGENA
Papagena,
PAPAGENO
Papageno,
PAPAGENA
Papagena…
PAPAGENA
Egymással addig váltsunk csókot,
PAPAGENO
Egymással addig váltsunk csókot,
PAPAGENA
míg jó sok, jó sok
PAPAGENO
picike Pa-pa-pa-pageno
Pa-pa-pa-pa…
PAPAGENA
Pa-pa-pa-pa-pa-papagena
EGYÜTT
fog minket boldogítani.
PAPAGENO
Egymással addig váltsunk csókot,
PAPAGENA
Egymással addig váltsunk csókot,
PAPAGENO
míg jó sok, jó sok
PAPAGENA
picike Pa-pa-pa-pagena
Pa-pa-pa-pa…
EGYÜTT
fog minket boldogítani.
Papagena, Papagena…
Papageno, Papageno…
*
Finálé
SARASTRO
Az éjjelt elűzi a szép napsugár,
az álnok hatalmát eloszlatja már.
PAPOK KÓRUSA
Végre üdv közöttünk,
új tagok, köszöntünk!
Az éj már letűnt.
Áld, áld a szívünk, Ozírisz,
Áld, áld, áld, Ízisz, szívünk!
Ma győzött a szépség, ma nyert a merész,
és elnyerte díját a bölcs emberész.
Ma győzött a szépség,
ma győzött a szépség, és nyert a merész,
és elnyerte díját a bölcs emberész,
és elnyerte díját a bölcs emberész.
Ma győzött a szépség, ma nyert a merész,
és elnyerte díját a bölcs emberész,
a bölcs emberész,
a bölcs emberész.
FORDÍTOTTA VARRÓ DÁNIEL