Semmire se emlékszem Mariborból,
amire emlékeznem kellene.
Ami tudok, csak másoktól tudom:
nem emlékszem arra a három napra.

Ljubjanából sem emlékszem semmire,
csak arra, hogy azt ígérted, érkezel.
Ljubjana nekem csak egy szálloda,
Ljubjana azt jelenti: nem vagy ott.

Semmire sem emlékszem a hegyekből,
csak, hogy mindenki engem várt a buszban.
Egy boltban számolgattam a pénzemet,
mert megláttam egy dínós hátitáskát.

A fiamnak vettem, sehova se fért be.
Futottam, mert már dudált a sofőr,
a szlovén hegyek között egy héten át
azzal a hátitáskával jöttem-mentem.

Akik láttak, csak erre emlékeznek:
volt az a nő, egy lengyel, vagy magyar,
dínós táskában vitte a holmiját,
és egész héten nem szólt senkihez.

Az iskolában év elején kiderült,
hogy elég sok a dínós hátitáska,
igaz, a tyrannosaurus mind között
mégis a legritkább és a legnagyobb.

Zsarnokgyík, telhetetlen húsevő.
Felzabáltad sorban a napjaim.
Egyszer valaki Ljubjanát emlegette,
hogy a szerelem városát jelenti.

Hatvanmillió évig vártalak, de
ezután már csak egyszer beszéltünk.
A döngő érzés mégis kihal egyszer,
ahogy kipusztultak a theropodák.