From: Csontos Erika

To: 2000

Re: Csányi Vilmos tárgyi tévedései

Tisztelt Szerkesztőség,

a 2000 februári és márciusi számában, két részben jelent meg GM-game című, a Pusztai-ügyet feldolgozó tanulmányom. Közel száz szakirodalmi utalással alátámasztott írásom után a szerkesztőség a márciusi számban közölte Csányi Vilmos
e témával kapcsolatos véleményét is (Kísérletekkel alátámasztott hiedelmek. Kiegészítés Csontos Erika cikkéhez). Röviden szeretnék Csányi kiegészítésére reagálni.

Csányi Vilmos biológus, biokémikus, etológus az MTA tagja, 2001 óta a Tudományos Akadémia lapja, a Magyar Tudományfőszerkesztője is. Ez utóbbi ténynek azért van jelentősége, mert az a bizonyos, Dudits Dénes vendégszerkesztésében 2007-ben megjelent géntechnológiát népszerűsítő szám (melyből többször is idéztem) már az ő idejében jelent meg.

Csányi hozzászólásának fő üzenete az, hogy bízzunk a génmódosítással foglalkozó cégekben, mert alapvető érdekük, hogy biztonságos élelmiszereket adjanak el. Ezzel szemben a dohányipar, a gyógyszeripar, a szeszipar, de még az autóipar története is arról szól, hogy a gyártók mindig rövid távú érdekekben gondolkodnak. Csányi érvelésének logikájával mondhatnánk azt, hogy bízzunk a dohányiparban, mert annak nem érdeke, hogy rákkeltő terméket forgalmazzon

A Kísérletekkel alátámasztott hiedelmek szerzője nemcsak hiszi, de cikkében minden kétséget kizáróan állítja is, hogy a túlnépesedés okozta jövőbeli élelmiszerhiány egyetlen alternatívája a génmódosítás. Ugyanakkor számos külföldi és hazai tanulmány meggyőzően igazolja, hogy a jelenleg megtermelt élelmiszermennyiség tökéletesen elegendő lenne a világ hétmilliárd lakója számára. Vagyis egymilliárd ember kizárólag az igazságtalan elosztás miatt éhezik a földön.¹

A továbbiakban főként néhány kirívó tárgyi tévedés korrigálásra szorítkozom. Csányi szerint

Pusztai súlyos etikai hibát követett el: egy félig elvégzett kísérlet mások által nem ellenőrzött eredményeiből a televízió nyilvánossága előtt olyan vihart kavart, amely komolyan veszélyeztette az új technikák társadalmi támogatását. Eljárása olyan, mintha az autóm egyszeri fékhibája miatt beszaladnék egy televíziós adásba azzal a felhívással, hogy azonnal tiltsák be a gépkocsi-közlekedést, mert mindenki életveszélyben van. […] Ahhoz, hogy ez a bejelentés komoly figyelmet keltsen, be kellett volna fejezni a kísérletet, leközölni, és ha a kollégák többször megismételve ugyanarra az eredményre jutottak volna, akkor kéne azon gondolkodni, hogy mi a bajuk a nyers krumplival agyonetetett patkányoknak?

Cikkemből teljesen világosan kiderül, hogy Pusztaiéknak nem egyetlen félig elvégzett, hanem négy, külön-külön is kerek, befejezett, egymás eredményeit is erősítő kísérletük volt: egy 110 napos és három 10 napos. A patkányokat nyers és főtt krumplival etették. (Ez utóbbi tényt még Dudits Dénes sem vitatta.) Pusztai Árpád a néhány perces televíziós interjúban a génmódosított élelmiszerek ellenőrzésének szigorítását követelte. Valóban nem tudta azonnal közölni kísérleteik eredményeit, ugyanis az adás másnapján elkobozták tőle a dokumentációt. Az elmarasztaló Audit Reportot Pusztai géntechnológiában érdekelt főnöke koordinálta. Pusztai fél év után visszakapott adataiból rögtön megírta saját beszámolóját is, amely Alternative Report címmel máig olvasható az interneten.²

Csányi Vilmosnak az is elkerülte a figyelmét – miközben cikkem több fejezete foglalkozik a Lancet-vitával és annak magyarországi „áthallásaival” – hogy Pusz­taiéknak egy bő évvel később (ugyan nagy nehezen), de sikerült a Lancetben „hivatalosan” is publikálniuk az egyik tíznapos kísérlet eredményeit. A „mások által nem ellenőrzött” eredményekhez csak annyit, hogy „A Pusztai krumpli őrzi titkát” című fejezet éppen azt bizonyítja, hogy a géntechológiai lobbinak nem állt érdekében megismételni a kísérleteket! Mint ahogy írásom egésze azt példázza, miként akadályozza tűzzel-vassal a Monsanto – illetve tágabb értelemben a géntechnológiai és a gyógyszeripar – a rá nézve kínos adatok napvilágra kerülését. A Royal Society több géntechnológiai cégben is érdekelt alelnöke például állásvesztéssel fenyegette meg a Lancet főszerkesztőjét, ha közölni meri Pusztaiék cikkét.

Csányi idézi a thalidomid-botrányt is, melyről azonban a tények alapján pont az ellenkező következtetést vonhatjuk le, mint ő.

1962-ben Európában betiltották a gyógyszert, mert kiderült, hogy ha terhes anyák használják terhességük egy bizonyos szakaszában, akkor babájuk kéz nélkül születik. A betiltásig nyolcezer ilyen fogyatékos baba született. Súlyos ár egy új gyógyszerért. Úgy tűnik, a gyógyszeripar tanult az esetből, s ha szükséges, képes saját maga korrigálni a módszereit.

A thalidomid a Contergan nevű német gyógyszer hatóanyaga, melyet 1957 és 1961 között altató- és nyugtatószerként, valamint hányinger ellen reklámoztak. Vény nélkül lehetett kapni az akkori NSZK-ban, és néhány kivételtől eltekintve szerte a világon forgalmazták. „Mellékhatásaként” nem 8, hanem több mint
12 ezer súlyosan fogyatékos csecsemő született, s mintegy 40 százalékuk meghalt, mielőtt az első születésnapját megérhette volna.

Noha a hatóanyag már 1958-ban gyanúba keveredett, 4 év telt el a piacra kerülés és a visszavonás (1961) között. A „thalidomid-per” ugyanakkor több mint tíz éven át tartott. A bíróság a kutató Widukind Lenz vallomását – aki elsőként jelezte a gyártónak, hogy a szer magzati rendellenességet okoz – semmisnek tekintette, mivel őt „elfogultnak” nyilvánította.³ A gyártó sohasem ismerte el vétkességét.⁴ A gyógyszeripar sem tanult a Contergan-botrányból: több alaposan dokumentált példa hozható a 90-es évekből és napjainkból is, melyekben az a közös elem, hogy a gyártók már rég tudták, hogy az adott szer súlyosan egészségkárosító, ám még mindig forgalmazták. A kétezres évek elején például a Vioxx nevű fájdalomcsillapító engedélyezése és betiltása között eltelt öt év alatt csaknem 55 000 embernek kellett meghalnia a gyógyszer mellékhatásainak következtében, miközben a gyógyszergyár már a bevezetés előtt (!) bizonyíthatóan tisztában volt a hatóanyag szív- és érrendszeri mellékhatásaival.⁵

Csányi Vilmos szerint a géntechnológiai vállalatok esetében

[…] az ellenőrzés a cégek kezében marad, éppúgy, mint a természetidegen vegyületek ellenőrzése a gyógyszeripar esetében. A cégek ezt – az említett baleset és még néhány korai probléma feldolgozása után – meg tudják oldani. Ha a Monsanto vagy bármely más cég hibát követne el, azt elképesztő jogi és pénzügyi megtorlás követné. Hihetetlen naivitás szükséges annak feltételezéséhez, hogy a világon a genetikailag módosított növények százaival dolgozó cégek valóban káros terméket szállítanának közfogyasztásra. Józan ésszel azt gondoljuk, hogy a pénzügyi következmények fenyegetése elegendő a szigorú belső ellenőrzés kikényszerítésére.

A géntechnológiai iparban semmivel sem jobb a helyzet, mint a gyógyszeriparban. A multinacionális cégek – köztük a Monsanto – nemcsak hatalmas politikai, hanem pénzügyi befolyással is bírnak, a bírósági ügyek kimenetelét is befolyásolni tudják, amint ezt Marie-Moniqe Robin Monsanto szerint a világ című tényfeltáró munkája⁶, illetve az abból készült film (lásd: http://www.overstream.net/view. php?oid=tvl2ehldmjnl) meggyőző erővel bizonyítja.

[…] az autók naponta ölik a sok ezer embert világszerte, viszont a GM-növények egyetlen áldozatáról sem tudunk.

Honnan olyan biztos benne Csányi Vilmos, hogy senki sem halt meg még génmódosított élelmiszertől? Amerikában nem jelölik őket a csomagoláson, így utólag bármilyen ártalom (pl. allergia, vagy azon belül a ritka, ám életveszélyes anafilaxiás sokk) bizonyítása is nehezített. Számos károsodás csak hosszú távon jelentkezik. Pusztai Árpád ezért eredeti projektjének egy olyan továbbfejlesztett tervezetét adta közre, melyben négy generáción át javasolta megfigyelni a patkányok fejlődését.⁷ Ma már evidencia számunkra, hogy a dohányzás tízszeresére növeli a rákkockázatot, de ezt is csak egy húsz éven át tartó követéses vizsgálattal sikerült bizonyítani.⁸

Egy genetikailag módosított táplálékkiegészítő szer, az L-triptofán nevű aminosav a nyolcvanas évek végén (EMS-nek rövidített) különös „járványt” okozott, amely izomfájdalommal, bénulással, légzési nehézségekkel járt és minimum 37 ember halálát okozta, amint ezt a cikkemben többször is említett James Mariansky (aki egyébként a Monsantótól került át az FDA döntéshozói székébe) a már hivatkozott Monsanto-filmben maga is elismeri. A gyártó cég végül 1992-ben peren kívül megegyezett az érintettekkel. A Járványügyi Központ pontosabb becslése szerint kb. száz halálos és 5000–10 000 fő közötti paralízises áldozat volt.⁹

Egyébként Csányinak az egész cikken végigvonuló autós hasonlata is – melyet már-már allegóriává fejleszt – meglehetősen inadekvát. Egy gépjármű precízen és 100 százalékig megtervezhető, ám a kivitelezésnél még így is becsúszhat valami hiba. A genetikai módosítás a génbelövés miatt kiszámíthatatlan folyamat, épp ezért sokak szerint nem is nevezhető technológiának, ugyanakkor egy bonyolult rendszerbe avatkoznak be, amely csak részben ismert. Ráadásul egy elfuserált
autószériát be lehet vonni a piacról, a genetikailag módosított növényt azonban a természetből már nem lehet visszavonni.

Utolsó megjegyzésem: ugyan a Magyar Tudomány főszerkesztője cikkem kapcsán megfogalmazott kiegészítését nem támasztja alá szakirodalommal, két internetes hivatkozást mégiscsak beemel a szövegébe. Az egyik a Time-ban 1962-ben megjelent, a thalidomid-botránnyal kapcsolatos újságcikk. A másik hivatkozásában – mérgező élelmiszereinkről szólva – a http://lujza24.honlapepito.hu/?modul=oldal&tartalom=1117307 linkről vett információhoz irányítja az olvasót. A hivatkozott cikk anonim, és egy dilettáns festőnő honlapján olvasható, aki amúgy festményeit, verseit, horoszkópjait valamint saját receptjeit teszi közkinccsé e fórumon. „Picit kitárulkozok, picit adok a háziasszonyból is neked” – olvasható a nyitóoldalon…

Egy bizonyos: e hivatkozás forrása láttán mélyen elgondolkodtam.

A 2000 lelkes olvasója és hűséges szerzője:

Csontos Erika