Lady Chatterley kötelességet teljesít

Megöregedtem. Irtózom a szextől,

ahogy utálok port törölni is,

csak megteszem, hiszen rendnek kell lenni

egy háztartásban. Vagy ahogy irtóztam

a pisis-kakis pelenkák szagától,

mégis finoman mostam le a popsit,

hogy kellemes legyen a kisbabának.

Gyöngéd vagyok. Szinte odaadó,

hisz úgy örül neki a szerencsétlen,

nekem meg végül is kibírható.

Nem fáj. Csak épp időpocsékolás.

Házimunka. Olyan fölösleges,

mint letörölgetni a nippeket,

ahelyett, hogy kivágnám a kukába.

Lady Chatterley összegez

Pedig nem is viszketett.

mégis odakaptam, kapartam

vadul a már vérző bőrt.

hámoztam le egyenként a hártyavékony

rétegeket a foszló húsig.

fájt, de téptem, és egyszerre érteni véltem

uramatyám, mennyit és miért keféltem.

Miért kell megtölteni minden lukat?

tátongó űr, úgy csak üreset mutat,

így magyaráztam, és tényleg érteni véltem,

hogy a vágy örökmozgó jószág,

etetnem kell, hogy sose legyen éhes.

A csorgó nedvességben mindig elenyészett,

pamlagon, szalma közt vagy erdészházban,

mindegy volt kivel és hol csináltam, de

baszásra alábbhagyott, mint ki jóllakott örökre.

Sosem tudtam, miért lesz éhes újra,

hát nem volt elég? – vontam kérdőre sírva,

de ő csak hajtott: kefélj, kefélj!

Tettem a dolgom: dugtam, hogy éljek,

mindezt azért, hogy…

…és üres poharam telik

most is, amikor erről beszélek.

Lady Chatterley mahjongot játszik

betűk, betűk, betűk, jobbommal

az elefántcsont lapocskákat billegtetem,

betűk, betűk, betűk, sok légből kapott,

festékporos gondolat, s a már-már

kispolgári igyekezet, hogy majd

mindez a nevem alatt fennmarad,

milyen távol van attól, akinek alkotni

muszáj – a test szolgálja az elme kínjait,

szeplőtelenül a sorok közé lökve,

kiszolgáltatva, pőrén, betűk, betűk

– hogy gyűlöltem milyen könnyen alszol el,

a sötétben sziszegtem csak fél szívvel

sóvárgott átkaim feléd, s éjjel ha felriadsz

láthatod: a holtfehér lepedőn testem

mozdulatlan, csak a száj mozog, a száj.