Lengyelország 1941–1944

Halljad, Izráel, kezdenéd, kicsit feljebb kötötted meg szemeden a kendőt, hogy lásd, mi van a lábadnál, de már el is dördülnek a lövések. Eldőlsz, valamivel előbb a többieknél. Zuhognak rád. Dermedten fekszel, halálos rémületben, tizenhat éves fiú. Néped eltakar. A kivégzés folytatódik. Egyszer, nagy sokára elhallgatnak a fegyverek. Leszáll az éjszaka. Fészkelődni kezdesz. Próbálsz kimászni alóluk. Valaki megfogja a lábadat. Sorstárs. • A gazda mérgesen fogad, mint egy idegent. Hadd várjad meg a mamádat, ebben egyeztetek meg. Igen, mondja, de meggondolta magát. Estig maradhatsz, kapsz enni, aztán le is út, fel is út. Ne kérj tőle semmit! Kezeslábasa zsebéből kilóg apád arany óralánca. • Több bujkálót elvisznek az utcából, titeket még nem fedeztek fel. A szomszéd a németek nyomravezetője. Bújtatótok felesége a kerítésnél állva halkan megkérdi tőle, miért szolgáltatta ki szegényeket Hitlernek. A szomszéd magabiztosan harsogja: Nem Hitler öli meg őket, Isten akarja így. Hitler csak eszköz a kezében. Hogyan szegülhetnék én szembe Isten akaratával? • Vetkőzzetek, zsidó kommunista banditák!, kezdik az ákások ¹. Meg kell tisztítaniuk a környéket az olyanoktól, mint ti. Kár érted, mert csinos gyerek vagy, mondják tizenkét éves bátyádnak, de mert zsidó, pokolra veled! Szüleid, testvéred, nagybátyád, nagynénéd, két gyerekük leterítve végleg. Te, tizenegy éves kislány meg az öcséd bénultan fekszetek, lőtt sebbel. Mindenkitől elveszik az ékszert és ellovagolnak. Finom arcú, tizenéves fiúk. • Anyád lánynak öltöztet, hogy ne akarják ellenőrizni a micsodádat. Hajad hosszúra nő, de nem a testi átalakulás nehéz, hanem az eddig hímnemben használt igéket nőnembe tenni. Múltban és jövőben. • Nedves, ragacsos, síkos köveken ültök. Férgek mászkálnak rajtatok. Pókhálókba ütköztök. Te anyád ölébe telepszel, hároméves öcséd apátok térdén ül. Úgy eteti a patkányokat, ahogy mások a kedvenc kutyáikat. Amikor valahol lehúzzák a vécét, rengeteg víz zúdul a csatornába. Olyankor a falhoz tapadtok, hogy ne rajtatok folyjon a szennylé. • Délután háromtól már sötét van a pajtában, addig is csak a réseken szivárog be fény. Apád a Bibliára tanít, ha valamelyik nap elmulasztaná, te figyelmezteted rá. Anyád gyapjú- fonalat kér a gazdasszonytól, pulóvert köt a lányainak. Apád facipőt farag nekik, és amikor a lányok a templomba mennek, mindenki kérdi, ki csinálta ezeket a csinos lábbeliket? •

Azonkívül, hogy állandóan mesél, apátok verseket mond és maga is költ. Jeleneteket találtok ki és előadjátok a világ első csatornaszínházában. Megmentőtök felesége imakönyvet küld anyádnak és gyertyát, mert péntek este, ugyebár, muszáj gyertyát gyújtani. Néha elmentek a rostély közelébe, egy kis beszűrődő fényt látni, hangokat hallani. • Lázasan nekifekszel a németnek, a megszállást kísérő pogromokból ezt a tanulságot vonva le. Éjjel-nappal írsz, olvasol, szavalsz, magadban is csak németül beszélsz, képzelt jeleneteket játszol el, hol a városparancsnok, hol a csendőr bőrébe bújva, barátnőid teljes megrökönyödésére, családod nem csekély bosszúságára és nagy-nagy szomorúságára, majd egy napon kiállsz az országútra, hogy mint népi németet fölvetesd magad egy katonai teherautóval. Az SS hozzálát a gettó kiürítéséhez, nem számolva az ellenállással. Két hétig dúl a harc, öt testvéred vesz részt benne, a legyilkoltakat a folyóba dobják végül. Új helyeden háztartási alkalmazottként mindenről értesülsz, és mintha a fogad fájna, zsebkendőbe temeted arcodat. • Mikor a többieket már kivégezték, s ti harmadnap előmerészkedtek az erdőből, és elmentek anyád gyerekkori barátjához, hogy legalább néhány napra adjanak nektek szállást, ezzel adja ki az utatokat: Ha Isten nem könyörül rajtatok, hogyan várhatjátok el, hogy az emberek könyörüljenek? • Anyádat, kisöcsédet szemed láttára kaszálta le a géppisztoly. Ott állsz a gödör szélén, a föld mozog, iszonyú látvány. Vársz, rajtad a sor. Odajön a német, hunyorog. Valami csillog a földön. Mutatod neki, nézze csak, egy óra. Odamegy, hogy felvegye, te meg futásnak eredsz. Utánad ereszt egy sorozatot. Nem talál. • Minden- hová bekopogtok, mindenhonnan elküldenek. Hozzájuk nem, oda németek járnak, rendőr lakik a szomszédban, csak nem fogják a családjuk életét miattatok. – Az asszony először húzódozik, ti át- mentek a szomszéd faluba, de amikor a németek körülzárják a települést, átküldi értetek a férjét. A gazda, mindenki ismeri a környéken, felültet benneteket a szánra és kihajt veletek a német gyűrűből. Otthon az asszony bejelenti, mától apád, anyád, és te, tizenkét éves kislány, a vendégeik vagytok. Feszületet tesz az asztalra, és megesketi a gyerekeit, hogy erről senkinek sem beszélnek. • Nyílik az álcázott ajtó, lovaglócsizmás fickó lép be a tenyérnyi búvóhelyre. Sorolja a neveket, mind a nyolca- tokét. Milyen szép bőr, fogja meg nagybátyád kezét, milyen finom bőre van magának, masszírozgatja, jó lesz kesztyűnek! Aztán hozzáteszi: kell a pénz a földalatti mozgalomnak. Mindeneteket odaadjátok. • Öt méter hosszú, másfél méter széles, szalmával bélelt, fedeles verem az istállóban. Petrólámpa, bűz, levegőtlenség. A rabbi és felesége ágyban, szüleid és ti hárman, gyerekek a földön. Ágyneműt hoztatok otthonról. Hetven deka kenyér, egy kis üres leves naponta, hetente egyszer mosdóvíz. •

Egy bunker a házon belül, egy hátul az udvaron, egy az erdőben, ingázhattok a helyzettől függően. Mások lápi zsombékon, kőbányában, templomtoronyban, disznóólban, lengyel temetőben a ravata- lozóban, leeresztett halastó fenekén. • Családi értékeitek megőrzését szüleitek egy ismerős asszonyra bízták. Csak te és húgod maradtatok meg, tizenöt, tizenhárom évesek. Pénz kell az életben maradáshoz. Elküldötök néhány holmitokért egy keresztény jóbarátot. Az asszony helyett veje intézkedik, a földalatti mozgalom tisztje, legalábbis ezt állítja magáról. A szervezet nevében megparancsolja jóbarátnak, hogy haladéktalanul végezzen a két zsidó banditával, veletek. Ellenkező esetben ők végeznek vele és családjával. Jóbarát elmondja nektek, mi történt, majd megkér benneteket, szálljatok vele csónakba, evezzetek arra, amerre az ákás vő lakik, dobáljatok köveket a folyóba, és óbégassatok úgy, mint akiket ölnek, különben neki és családjának vége. Másnap csónakba szálltok, köveket dobáltok a vízbe, hangosan jajveszékeltek, és partra szálltok a túloldalon. • Ötszáz dollárt fizettek a gazdának három hónapra. Az meg szecskavágó gépet vesz magának. A szomszédok rögtön kitalálják, hogy zsidók vannak nála, különben honnan lenne pénze? Csak a zsidónak van pénze. Szedhetitek a sátorfátokat. – Előre fizettek fél évre, egy évre, a zsidónak van pénze, egy hét múlva azzal jön a gazda, hogy aznap, másnap, harmadnap, hamarosan házkutatás lesz, menjetek el. • A gettó felszámolásának csupán a napja kétséges, az nem, hogy a bent szorultaknak nincs hová menniük. Egyedül téged tud kimenteni német főnököd, mert te tudsz nyelvet, van szakmád, és ami fő, a beosztottja vagy. Anyád úgy dönt, ha van esélyed a túlélésre, ragadd meg, legyen, aki majd elmondja, mi történt velük. Mire a német „akció” elindul, te már főnököd lakásán alszol, nem a gettóban. Talán éppen most mészárolják le szüleidet, kistestvéreidet, ezzel a tudattal kelsz, fekszel, végzed a munkád. De hogy mi dúl benned, egy arcizomrándulás sem árulhatja el. • Az utolsók között lépsz oda. Nagyanyád, nagynénéd nyomában. Eldördül a lövés, valaki elránt, elesel. Már teli a gödör. A szélére zuhansz. Majdnem a legtetejére. A tested kővé dermed, a tudatod észlel. Sokáig kelepelt a géppuska, sokat elhibáztak közületek. Sokan jajveszékelnek, az életükért könyörögve. A kivégzők odajönnek és főbe lövik őket. Egy vagy az alattad fekvőkkel. Hallod a távozó lépteket. Sötét van, felülsz, a holttesteken, hétéves kislány. • Mivel a szekrényben vaksötét van, és csak egymás fülébe suttogva szabad beszélni, te viszont iskoláskorba lépsz lassan, és valamivel el kell tölteni az időt, apád érdekes módját találja ki a tanításnak. Érintés jelzi a számértéket, a tenyér a tábla. Először tízig tanulod meg a számokat, aztán húszig, és így tovább egészen százig. A betűket ugyanígy tanítja, a tenyeredre rajzolva. És mindig belesúgja a füledbe a nevüket. Később, ha majd betűt vagy számot látsz, rögtön a tenyereden érzed az alakjukat. • Beállítasz a faluba, mert kifogytatok az élelemből, egy ismerős kapuján zörgetsz. Várjál, kiált ki az asszony, még imádkozik. Kisvártatva kijön az ember, és azt mondja: Isten döntése, hogy meg kell halnod. Menj és add föl magadat a németeknek. Úgysem tudsz elfutni az elől, ami odafönt elvégeztetett. •

Már tizenegyen rejtőztök a padláson. Bekopog az ajtón a tizenkettedik. Mondd, drágám, kérdi a gazda a feleségét, mit csinálnak velünk a németek, ha itt találnak tizenegy zsidót? Micsoda kérdés, hát agyonlőnek, feleli az asszony. És ha tizenkettőt találnak? Akkor is, feleli az asszony. Hát akkor, isten nevében, fogadjuk be a tizenkettediket is. • Anyád a karján tart, kétévest, futás közben árokba zuhantok, zuhognak rátok azok, akiket eltaláltak, alig bír kikecmeregni alóluk, csak amikor megráz, akkor szakad fel belőled a sírás, ebből tudja meg, hogy élsz. • A felszínről nézve csak egy hasadék.
A helybeliek dögkútnak használják. A töbörből négy terem nyílik. Egyikben főztök, másikban raktároztok, harmadikban alusztok, negyedik a ti játszóhelyetek, gyerekeké. Három család, harminchat ember. A férfiak hathetente beszerző körútra mennek. Néhány szál gyertya, néhány petrólámpa, ezek is csak rövid ideig égnek. Nappal és éjszaka ritmusa megszűnik, sokszor húsz órát alszotok egyvégtében. A járatokat a sötét barlangban, mintha Braille-írást olvasna, a talpatok memorizálja. Háromszáz- negyvennégy napon át. • Kiérsz az országútra, lovas szekér közeledik, lengyel paraszt a bakon, négy zsidó a szekéren. Kérded tőlük jiddisül, hová mennek. Õk a szomszéd falubeli zsidók képviselői, mondják, és azért kerekedtek fel, hogy meggyőzzék a sobibóri tábor parancsnokát, adjon nekik halasztást tavaszig, ne most kelljen odamenniük dolgozni, októberben, betakarításkor. • Még hajnalban befogott, de megszökni már nem tudott előlük, a bulbások ²  a vártnál hamarabb érkeztek. Így jár, aki ukrán létére zsidókat rejteget. Az egyik martalóc a szekérderékban turkál, a másik csóvát vet a házra, a harmadik a gazdasszony után veti magát, így ti ketten egérutat nyertek. Mezítláb a hóban. A közelben fahíd, csatorna, vize kásás. Belemerültök. Nyolcéves kislány, fogod anyád kezét, ne mozdulj, mondja a szemével, jégpáncél fagy a testetek köré. • Nagybátyád alkalmazottjánál, a szoba végében elfalaztak egy hat négyzetméteres odút. Benne háromemeletes priccs és ti hatan. Előtte szekrény, terpentin, cipőkrém, és más erős illatú vegyszerek, hogy a kutyák szagot ne fogjanak. • Szállásadótok attól is retteg, hogy ott ragadtok nála, meg attól is, hogy egyszer továbbálltok, és úgy tudódik ki, hogy nála laktatok. Egy reggel, mikor apátok elmegy élelemért, téged, hétéves kisfiút meg az ötéves húgodat kivisz az erdőbe, beültet egy gödörbe, rátok lapátolja a földet, majd otthagy, mondván, egyszer még megölik miattatok! Már félholtak vagytok, mire feleszméltek. Szerencsére ott a bot a kezetek ügyében, azzal lyukat fúrtok, jön egy kis levegő. Egész nap ástok, estére sikerül kimásznotok. Hova mehetnétek? Senkit sem ismertek a környéken. Visszamentek hozzá. Mikor beléptek a házba, azt hiszi, kísértetet lát. Üvölt, a haját tépi. Hirtelen felkapja a nagykést, hogy szíven szúrja magát. Úgyis megölnek miattatok!, ordítja magán kívül. Aztán kötelet hoz, hogy felakasszon benneteket. Ekkor érkezik apátok az élelemmel. •

Utána ugrasz ki a vagonból, aztán soha többé nem látod anyádat. Miután környékbeliek útba- igazítanak, beengednek, elfognak és elengednek, eljutsz anyád szülőföldjére, ott bezörgetsz azokhoz, akik nemrég megvették nagyapád földjét, te még mindig élsz?, hüledeznek, majd, mivelhogy nincs hová menned, megbeszélik a szomszéd falubeliekkel, hogy mindenki befogad egy kis időre, így mindnyájan bűnösök lesznek, és egyik sem fogja beárulni a másikat. • Barlangnak hívjátok, való- jában lakógödör. Rönkök szilárdítják, fakéreg szigeteli, gallyak fedik. Benne ágakból összerótt ágyak. Középen egyszerű tűzhely, fölötte füstnyílás. Tölgyfával tüzeltek, annak alig van füstje. Csak az ukrán gyakorlott szeme észre ne vegye, csak rátok ne hozza a németeket! Egy kiló sót értek fejenként. Gyerekek, felnőttek. Ti vagytok a föld sója. De a búvóhelyet olyan jól álcáztátok, hogy magatok sem találtok haza olykor. • Erővel visznek el a faluból, ahol mint keresztény árva szolgálsz, tizenhárom éves kislány. Szanitéc leszel az erdőben a banderásoknál ³ . Vad népség. Irtja a lengyeleket, az oroszokat, a zsidókat. Lehetőleg késsel öl. Kegyetlenül megkínozza foglyait. Van, akinek kitépi a belét, fa köré csavarja. Egyikük részegen meg akar ölni. Felkapsz egy pisztolyt, rálősz, elszaladsz. • Nem elég, hogy ezt az életet elveszíti, hiszen a németek meg fogják ölni, amiért zsidókat tart a házában, még az örök életből is ki lesz rekesztve, hiszen tizenegy krisztusgyilkost etet-itat, az Úrjézus ellenségeit, kiabálja a nyugdíjas vasutas a templomból hazaérve nap mint nap kétségbeesetten. Ha nem fizetné bőkezűen és nem fenyegetné örök kárhozattal támogatótok, a harcosan katolikus úriasszony, aki különben egyáltalán nem szíveli a zsidókat, már rég nem lennétek. • Egyre messzebbre kell mennetek gombáért, gyökerekért. Málnát, szedret, áfonyát szedtek, vöröset, feketét. Megcsapoljátok a nyírfát, bátyád még a vadméhektől is képes mézet zsákmányolni. Az erdő arra is megtanít, hogyan lehet megszabadulni a tetvektől. Meztelenre vetkőzöl, rongyaidat beleteszed egy hangyabolyba.
A hangyák megeszik a tetveket és serkéiket. A rüh ellen már nincs ilyen természetes ellenszer: pillanatok alatt elterjed az egész testeden. • Én adtam neked az életet, mondja anyád, nem hagyom, hogy a németek elvegyék. Most nem ló húz, nem a havon siklasz, elkényeztetett tizenhárom éves fruska, vagonban zötyögsz százötvened magaddal. Megölel, felemel, kilógat az ablaknyíláson, lassan leereszt, végül eltaszít. • Tedd a tenyered az arcod elé, nehogy megvakulj, figyelmeztet apád, mikor tizenhárom hónap után elhagyva a szekrényt, az erdőbe igyekeztek és a nap első sugarai éppen szembesütnek. Persze, kukucskálsz az ujjaid között. Apád arcát teljesen benőtte a szőr, olyan, mint egy majom, és úgy is jár, görnyedten, lógó karral, mint egy majom, anyád szintúgy, még nem tudnak kiegyenesedni. Azonnal a németek kezébe kerültök. •

Otthon, amíg a cipődet javítod, beállít egy ukrán. Zsidó kényszermunkásokat őriz a városban, ide, a második szomszédba szokott járni, két lánnyal is barátkozik, de hallott rólad, hát átugrott hozzád: ti, ukránok, tartsatok össze ezekben a nehéz időkben. Vegyes faluból származol, magyarázod, ezért tudsz jól ukránul, de valójában lengyel vagy. Énekelned is kell neki, szonce nizenyko, vecsir blizenyko, ő pedig besegít basszusával, szpisu na tebe, moje szerdenyko. Elégedett veled. • Szegény családnál bujkálsz, hat hónap múlva kifogysz a pénzedből, holott a zsidónak van pénze, mégsem mondják egy szóval sem, meg sem pendítik soha, hogy menj el. • Szekerek hosszú sora, a tiéteken négyen ültök. Két korodbeli lány, te, tizenkét éves fiú és a rabbi. Mentek a lágerba. Rabbi, van másvilág?, kérdi az egyik lány. Hát persze, hogy van. Jó, akkor majd élünk a másvilágon. Mire a rabbi: Gyermekem, a másvilág nagyon másmilyen, biztosan van, de jobb, ha itt élünk, ezen a világon. • Ott mászkálnak rajtad mindenütt. Te alig eszel, a tetvek téged annál inkább. Anyádat agyonlőtték, három idegennel vagy összezárva kilencévesen. Egyetlen szórakozásod, hogy hüvelykujjad körmével agyonnyomkodod a serkéket. Abban a szűk gödörben, a pajta alatt. Hat hónapon át. • Megbetegszel, vérhas, öcséd is elkapja. A legközelebbi „kút” egy repedt vízvezeték valahol messze távol. Fogai közt tartva a teás- kannát, apád kilométereket tesz meg négykézláb az alagútban, hogy legyen tiszta vizetek. Ugyanígy közlekedik a csatornatisztító munkás, aki ellát benneteket élelemmel. Õ a tojást hozza a szájában a kis betegeknek. • Híre jön, hogy a németek átfésülik az erdőt. Apátok elküld a búvóhelyről; nektek, lányoknak még van esélyetek, neki, szakállasnak semmi. Így is elkapnak fejszés, gereblyés lengyelek. Zsidók vagytok, nincs jogotok élni. Átadnak a németeknek, azok csak néznek rátok, ej, de szép lányok! Gyere, mondja a nővéred, menjünk, legalább hátulról lőnek le, nem szemből. Elindultok merev háttal, harmonikázó térddel, nagy sokára mersz csak hátranézni, a németek messze távol. • Nők, férfiak, öregek, gyerekek, vagy háromszázan a környékről, búvóhelyeket ástatok magatoknak
az erdőben. Orosz ejtőernyősök érnek földet a közeletekben, az éhezésnek, rettegésnek átmenetileg vége. Fegyveres védelmet élveztek, lesz elegendő élelmiszer is, a szovjet partizánok a faluba járnak rabolni. Rádiójuk is van, esténként azt hallgatjátok. Fegyveres egységet szerveznek belőletek, fiatal fiúkból. Mikor a németek, megsokallván a mozgolódást, összevont erőkkel támadást indítanak, a szovjetek faképnél hagynak benneteket. A hajtóvadászatot tizenöten élitek túl. •

Megvagy, zsidócska, magadtól estél kelepcébe, most nem menekülsz! Suttyó legény, ákás egyenruha rajta, a folyópart felé vonszol. Hagyd meg az életemet! Leüt a fegyver csövével, megtapos. A lábát csókolgatod. Tizenegy múltál. Hiába, mondja, mindjárt itt fekszel holtan. És megmutatja, hol. Iszonyú jajveszékelésben törsz ki, felugrasz, és berohansz a közeli bozótba. Többször utánad lő,
de elhibázza. • Férfiak látogatják rendszeresen. Nem ellenkezhet, mert feladják a németeknek mint partizángyanús személyt. Sokszor sírdogál. Te ott fekszel hatévesen, hallod az „eseményeket” a szomszéd matracon. Nem érted, mi történik, de nagyon zavar. Időnként hangokat hallatsz, ettől abbamarad a mama molesztálása, máskor úgy teszel, mintha aludnál. • Szüleid a majomházban, ti, kicsik annak az épületnek a pincéjében bújtok, ahol az igazgatóék laknak. Állat már nincs az Állat- kertben. A németek elvitték az összeset. Mielőtt elmennétek, mert a házvezetőnő feljelentéssel fenyegetőzik, az igazgató felesége ki akarja szőkíteni a hajatokat, de rossz festéket vehetett, mert olyan vörösek lesztek tőle, mint a mókus. • Harmadnap bekopogsz egy házba, éjszakára beengednek, reggel azt mondja a szállásadód: te zsidó vagy, kapok érted öt font cukrot, elviszlek a németeknek. Adsz te neki annyit, feleled, amennyit öt font cukor ér, csak engedjen utadra. • Bújtatód idős, törékeny asszony, gyűlöli a megszállókat. Ezt mondja neked egyik este: Tudod, hogy hívő vagyok, de ha Krisztus Hitler és közém állna, én Krisztus testén keresztül is Hitlerbe döfném a kést. • A gazda lánya a helyi német klubban dolgozik, be is állít a szeretője, egy SS. Ki ez, kérdi rád nézve, hiszen még sosem látott. Meine Kusine, mondja a lány. Ki vagy, kérdi egyenesen tőled. Eine Jüdin, feleled, lőjön agyon inkább, de ezt a feszültséget, tegnap házkutatás az előző szálláson, ma úgy lövöldöznek rád útközben, akár egy vadra, és most ez az igazoltatás, már nem bírod tovább. Mindenki harsány hahotára fakad, eine Jüdin, te, a kékszemű, szőke, de jó vicc, a német még akkor is a hasát fogja, amikor kimegy az ajtón. • Olyan, mintha az egész falu közeledne. Éktelen lárma, vidámság, mint valami népünnepélyen. Istentagadónak, fenyőfán lóg lelke a zsidónak!, zengik kórusban. Bele- lövöldöznek a kazalba, amiben elbújtatok. Vasvillával döfködnek. Te vérszívó, szarevő, tetű zsidó, bújj elő! Jajkiáltások, közvetlen közelről. Csak vissza tudd fojtani a lélegzeted! Csak el ne köhögd magad! Mire elő mersz jönni a szétdúlt kazalból, már sötétedik. Meztelen testek a földön. Véresen, megcsonkítva. •

Egyedül bolyongsz az erdőben, anyádat keresve, két évig. Úgy élsz, mint a vadak. Úgy is nézel ki. Tőlük nem félsz, nem a vaddisznó, a róka – az emberek az ellenségeid. Még sincs semmi, amire jobban vágynál, mint hogy emberi hangot hallj. • Anyád eleget ismétli, ne közelíts a padlásajtóhoz, ne is nézz oda, egy csúnya farkas van ott bent, ha kinyitod az ajtót, kiszabadul és bekap téged – pedig, és ezt még te, a hároméves is megérted, dehogy farkas, apád lapul ott bent, miután megszökött a táborból, de ez akkora titok, hogy senkinek sem szabad tudnia, még neked sem. • Apád a lengyel partizánok tábori orvosa. Téged arra használnak, hogy egy toll segítségével állapítsd meg, kiszen- vedett-e a sebesült ellenség vagy sem. Te vagy a „tollas fiú”. Aki még él és magánál van, próbál a lelkedre beszélni. Családi fényképet húz elő. De te, nyolcéves partizán, már olyan jól tudod a leckét, hogy minél többet öltök meg közülük, annál többen maradtok életben ti, hogy senkin sem könyörülsz. • Bármit megeszel, amit a szádba tudsz venni. Férget, bogarat. Mindenféle gombát, mérgeset is, a gyomrod rettenetesen fel van kavarodva időnként. Pocsolyából lefetyelsz. Havat tömsz a szádba. De van mindenféle rágcsáló is. Pocok, nyúl, egér, patkány. Tényleg megeszel bármit, magad se hinnéd. • Itt ez a pár ruhadarab, apád hagyta itt, a béres majd kikísér az erdőbe, éjfélkor indultok. Az erdő- szélen a béres baltát ragad, a ruhákat megtartja; még a pokrócot is letépi rólad, ne kérj tőle semmit, ha életben akarsz maradni! • Zsidók• Hol vannak még zsidók?, adja vissza a kérdést szállásadód a beállító rendőröknek, akik éppen rád mutatnak. Õ? Hozd csak ide a papírjaidat! Asztalhoz ülteti
a patrujt, megeteti, megitatja őket, te pedig, akit gazdád az árokpartról szedett fel és tett a szekerére, amikor aludtál, kioldalogsz a szobából, hogy üldözőid elfeledkezhessenek rólad. • Arra a felvetésre, hogy miattad megölhetik, az öreg paraszt széttárja karját: Ha megölnek, megölnek. Isten kezében vagyunk.

Ez az írás a Jichak Katzenelson holokauszt-poémájához (Ének a kiirtott zsidó népr?l) készülő társszöveg egyik fejezete. Vers és próza várhatóan az idén jelenik meg a Kalligram Kiadónál egy kötetben.