ÖV ALATT – George Mikes – S Anglia fényre derűl…

 

Jó idők járnak az angolokra. Churchill óta nem volt ily dicső egységbe forrva a nemzet, épp csak a vak és irigy világ képtelen észrevenni.

Nemrégiben egy üzletember barátom a következő megjegyzést tette egy trockista szakszervezeti sejtre, amiért az holmi nevetséges és lehetetlen követelésekhez ragaszkodott, és így megakadályozta, hogy egy nagy károkat okozó sztrájknak véget vessenek: „Elképesztő, milyen ostobák! Hát nem látják, hogy így romba döntik az országot?” Hiszen éppen az a céljuk, hogy romba döntsék az országot, szóval mondhatunk rájuk bármit, csak azt nem, hogy ostobák.

A világ azt sem érti, és nem is értékeli, amit a britek tesznek. A britek – mint az világszerte közismert, de maguk a britek sem győzik hangsúlyozni – tehát a britek a világ legkorrektebb népe. A második világháború után kijelentették: „Ne kerteljünk! Évszázadokon át a világ vezető nemzete voltunk. Kitűnően tettük a dolgunkat. De most már másnak is adjunk esélyt! Rajta, kezdjünk el hanyatlani!”

Persze a hanyatlás nem olyan egyszerű, mint azt az avatatlanok gondolják. Pár évszázad, és a többi nemzet egyszerűen el se hiszi, hogy olyan erélytelen és hányaveti ez a nép, amilyen. Továbbra is azt gondolják róla, hogy sikeres, megbízható és gazdag, hiába lett közben mégoly sikertelen, megbízhatatlan és csóró. Nincs nemzeti hanyatlás komoly, egységes erőfeszítés nélkül – ehhez nem elég egyetlen társadalmi osztály vagy csak a politikusok. Ki kell tennie magáért szegénynek és gazdagnak, értelmiséginek és analfabétának, szakembernek és képesítés nélkülinek, vezetőnek és beosztottnak egyaránt. Fáradságos, már-már herkulesi a feladat, a briteket azonban, ha egyszer elszánták magukat, mi sem tántorítja el őket. Kivették a részüket a náci Németország lerombolásából; ahhoz képest a demokratikus Nagy-Britannia tönkretétele gyerekjáték.

Nagyszabású stratégiát alakítottak ki: árusítsuk ki a Birodalmat, amilyen gyorsan csak lehet, de inkább egy kicsit gyorsabban; döntsük be a fontot azzal, hogy úgy teszünk, mintha nem árusítottuk volna ki a birodalmat és még mindig lehetne a font sterling tartalék valuta; romboljuk le a Cityt, majd támaszkodjunk rá, mint fő erőforrásunkra; osztogassunk nagyvonalú adományokat a tengerentúlon, közben pedig kalapozzunk koldusként; valaha a Made in Britaina legjobb minőség szinonimája volt, nosza, nyugtunk ne legyen addig, míg azt nem jelenti, hogy „bóvli, késedelmes szállítással”; és szeleteljük fel az országot. Ha Ciprus független lehet, miért ne lehetne Wales is? Ha Málta az, miért ne lenne Lancashire vagy Cornwall is? És ha Szingapúr, akkor Birmingham is! Ha Idi Amin tábornagy, Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halainak Ura hülyét csinál magából – hát nem tőlünk tanult mindent?

Egy nagy nemzet részéről persze mindehhez erős elszánásra, szakértelemre és közös erőfeszítésre van szükség. A britek azonban nem hiába britek. Örök dicsőségükre, jó úton vannak a teljes siker felé.

FORDÍTOTTA NAGY MÓNIKA ZSUZSANNA

George Mikes: “For Some Time There’ll be an England”, in How to be Decadent, s. l., 1977.

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.