Bordal, záradékkal
olvasó jó bort kedvvel kortyolgató
talán helyes vagy tán lélegzet-állító
vagy és ha még versemből is veszel
meglásd talán a legszebb te leszel
olvasó nézd el ha néhanap
egy-egy versem rád harap
én küldtem rád egy óvatlan duhaj
pillanatban nem lesz tőle semmi „jaj”
semmi baj de semmi macskajaj
elmondom én hogyan s miért hamar
csak azt felednéd azt a macskajajt
inni bárhol bármikor lehet sokat
de bor legyen mit nap levének árja hajt
hegyalji furmintot vegyél magadhoz
fanyar juhfarkot Somlait fogadkozz
telve ájulásig szikrázó örömmel
mosoly táncol rajtad ne menj el
jókedv kél és pompázó nagy kedély
mosolyt mer föl szívéből aznap
kit versem olvastán szíven harapnak
kortyok ritmusok meg lüktetések
és szűnnek akkor hitvány semmiségek
téged illet költeményem selyme
kin úgy tündökölt királynői kelme
mint nap ha felhő-fátyolból kitárja
testét s a fény előszökő sugára
elömlik földön-égen-szívben járva
mint bort kortyold versem levét
magadban érezd áradó hevét
e kezdő áradás ha szétszalad ma
leállítjuk hamar gátunk kiszabva
kedves olvasóm neked ma szép
s tündöklő jó napot kívánok én
ám lábad léptét éberen vigyázzad
nehogy megjárd ha ellenedre lázad
Sügér borban lubickol
Alkalmi (aitiológiai1) költemény az etnogenezis állásáról
a Somló-hegy egyetemközi borutazóinak
Borban lubickol víg sumér sügér
borba lóg s ott ázik jól hízó gyökér
direkt termő fajtába’ meggyökérzik ő
direkt noásított2 velőtől hízik ő
zsírsejt és más ásványi szubsztantív anyag
bőven gyökérzik (agykéreg s -velő apad)
leng a zászló kint a nagy sügér meg bent
direkt termő fajtájú szó-beszédbe kezd
sumér mindenki ergó hát magyar
ki nem hiszi bizony nem is magyar
eperfahordóimra állva törkölyt esküszöm
Noé magyar volt és utána hírözön
Isten Noét saját képére hozta létre
ergó magyar volt hát és hála bizony érte
magyar minden – Isten Noé meg a som
ki nem hiszi bizony nője be a som
az egyik vendég ekkor érdeklődni kezd
hogyha Isten és Noé magyar (hú itt mi lesz)
mit kezdjünk akkor most noával ó sügér
mert az is magyar kell hogy legyen sügér
magyar minden – Isten Noé meg a som
ha nem hiszed bizony nőjön be a som
majd megtanítom én e furmányos palit
minden magyar hozd ide a somlait
a többi méla bor…
s az este ráhajol
a somló-hegyi
egyetemközi
borostársulatra
kik egy pillanatra
sem feledhetik azt a somlait
meg hogy miért is vannak mostan itt
elpilledének
távolból szól az ének
egyre inkább közel érnek
lakodalmas lajos-rímek
döng a padló zúg a Somló
hányni kezdő hegy-gyomor
alig bírja oly komor
reng a hegy meg a sok pince
lagzi-penész kencefice
lajos-rím csurog a hegybe
Géza közbe kéz a kézbe
kék az ég ezér azt hitte
hogy az ő kis negyven éve
méltóképpen ünnepelve
úgy is van és méltóképpen
ünnepelte úgy kell szépen
az egyetemköziek pedig
iszogatták a jó somlait
beszéltek nem sügér-beszédet
szóltak nem direkt termő szavakat
akadt ki lengő balanszban haladt
és mind magyar és egy sem volt sumér
noát nem isznak nem is esznek no de mér?
nem vesznek sügér-noá dumát be ők azér’
szkepszissel élnek nem noával pont ezért