A HULLA DALA

A tévét néztem. Nyolc óra húsz.
És beállott az exitus.
A fotelben még ültem ott
röpke másfél hónapot.

„A szaga” – mondták, „fúj de durva!”,
„Mit csinál a szomszéd kurva?”
De senki nem kopogtatott,
s a féreg nyugton rághatott.

A hírt megírta majd a bulvár,
s fintorogtak minden pultnál:
„A tévét nézte a lotyója,
de nem volt neki szemgolyója!”

Miért is jó halottnak lenni,
ha nem történik többé semmi?
Csak a hús zsendül meg még kicsit,
s lecsúszik mind a két cicid.

A belek töltik meg a szobád
hamarabb, hogy leszakad pofád.
És fotelben popsikád alatt
nem marad hús, piciny falat…

A tévé ment, mert volt adása,
az élet lassú rothadása.
A vígjátékok egymást érték:
mert nevetés a legfőbb érték.
A FIX-DAL

Csak eccer vón egy fix pasim,
Ki minden este horkol,
Egész nap csak pénzt keres.
Fejben remekül számol,
És mint Johnny Depp, smárol.

Ha volna nékem fix pasim,
Akkor vón dohányom,
És vón lakásom, bérletem
Este az operába,
Ráznám flitterruhába!

És volna egy fix fodrászom,
Járnék a szaunába.
Vóna sztájlisztem saját,
És fix lenne a méretem,
S irigyelnék az életem.

Ha volna nékem fix pasim,
Lenne havi fixem.
De csak a havim van nekem,
És nincsen semmi fixem,
Túl a harmadik ikszen.

A MOSOLY-DAL

Bár csábító az alakom,
De húsból van a testem,
S mert egész nap csak dolgozom,
Fáraszt a munkahelyem.
A mosolyom, a mosolyom
a mosoly ad el engem.

A hús romló és rózsaszín,
És levet enged holtan,
És bőr borítja döntően,
Ízét még nem kóstoltam.

De azt mondják, hogy ehető
Az ember is nagy néha,
Ezért jutott Odüsszeusz
Kirkénél vágósúlyba.

És voltak kannibálok is,
Akik csak mosolyogva
Fanyalogtak a csontokon
Az agyvelőt majszolva. –

Az ember alig változik:
Csak kulturáltabban teszi
A Tőke, hogy a Profitért
A fogyasztókat megeszi.

És közben mosolyognod kell,
Bankokban és terekben,
Mert térfigyelő rendszeren
Közvetítnek egyenesben.

Egy boltban, mint alkalmazott
Csak lógatod a lábod,
És pénzt csinálsz a Tőkének,
Ha mosolyod herdálod.

És jönnek a panaszosak,
Csak vigyorogsz reájuk.
’Mindent ígérj, semmit se tégy’,
Ez legyen fő szabályod.

Egész nap a mosolyod
A tölcsér fagyit tölti.
S a vevő majd a pénzét
A fogorvosra költi.

Hisz másoknak is létkérdés,
Az ő hibátlan fogsoruk,
Mert csak ha profi molyuk,
Akkor megy majd jól soruk.
A molyuk, a mosolyuk,
A mosolyuk az áruk.

Betétdalok az Akár Akárki című moralitásból.