HÉDONISTA

Ó evés gyönyörűsége! Legméltóbb dolgom
dicsérni téged: ím megint nemes cselekedetre
készülök én! – Bizseregj has: itt gőzölög
előtted a fűszerrel-teli leves s a legfinomabb
töltöttkáposzta; hitemre! – belémtolakodnak mindjárt.
Ó becses fáradság, most hát a jó levest szürcsölöm,
s aztán te kerülsz sorra, ízes káposzta! Csak lassan,
utoljára jön a fejedelmi töltelék!

Hej, a töltelék a disznóból! Érzed-é
kocsonyás tejjé melegedik benned, majd
kipattan a bőrödön s hirtelen tűzbeborult tested
egészséges lányokra gondol…

EPITÁFIUM

Szíves utazó, ki áthaladsz e tájon,
gondolj rám szeretettel, ha látván fejfámat
eszedbe jut: ama években megőszült, derűs
kedvű vándor hortyog emitt mélyen, ki
az örökkévaló fiatalság énekese volt
egykor, s nem volt rest soha pajzán örömében
nagyokat ölelni, míg kedvire éhetett-ihatott
e bitang világban, mely nem keserítheti, se nem
vidíthatja őt többé sokfajta mulatságaival.

Azért hirdessétek csak poraim: nem tudott ő
megöregedni soha; legény volt ám a talpán,
ki, ha meghalt is, él még irgalmatlanul,
s mintha félálomban volna, – úgy hallgatja most
alulról, mint zengenek néki hangversenyt a madarak
odafönn, míg meghatottan egyre várja a vígasztaló napot,

mikor fiatal lábak meleg tapadása alatt
dicsőségesen feltámad majd halottaiból.

NE SZÓLJ SZÁM–

Csücsülj csak ülepem, légy vidám,
légy te a százsípú orgonám!
Nincs más vigaszom, ami hangot ad, –
áraszd kegyelmed: tiszta hangodat.

A száj szava hazug; nincs már hitele.
Az ördög tudja csak, mit mível vele.
Véled incselkedni méltó mulatozás,
csücsülj csak, danolj hát, korhely csodadudás!

JÓ ÉTVÁGYAT

Csattogj fogam most. Hadd töltöm kedvemet,
s te jó gyomor, válaszd a nedveket,
kicsattan bőröm, angyal lakik ma nálam,
lám a levesbe belecsurog a nyálam.

Remeg a töltelék, villám alátolom,
szemem is kidülled, úgy lapátolom.
A földre esett? Oda se neki!
Onnan is megeszem. Most gyere ki!

Most még egy kicsi bort, legyen amit szíjjak,
hasam kerületén megoldom a szíjat,
alul-felül hangzik vidám böfögésem
s órákig elülök árnyékban a széken.

A PESTI VILLON

Vidám nekrológ szegény nagyétkű Berda József poétáról
Falusy György átköltésében

Testvér, ha egyszer messzi tájra tévedsz,
ahol az Ister piszkos vize zug,
hol minden reggel panamára ébredsz
szóval, ha egyszer arra visz az ut
s a rossz vizet undorral földreköpve
pirosló orrod habzó borba túr,
egy bús varázs megejt, tudom, örökre,
mert itt írt verset Berda Jóska úr,
a pantallója két araszra vágva,
alul gatyája ki-kiütközött
s a sanda nőszemeknek kapzsi vágya
a csábos térden visszatükrözött,
ha két ebéddel éhgyomorra végzett
a szaftba mártva mind a két kezit,
a sok burzsuj ijedten összenézett,
mind azt hitte, hogy ő következik.

Mint esőlét a zúgó házcsatorna
az őszi ködben hektószám viszi,
a jó piát úgy nyeldekelte torka,
aki nem látta, tudom, nem hiszi,
ismert kadart, rizlinget, szamorodnit
és zöldszilvánit, sillert, malagát,
egy korty italért tán kinyalta volna
mint szomjas arab, a nagy Szaharát,
s az étel-ital jó talajba szállt át,
mert megtrágyázta lelke humuszát
s ha cifra szóra pengette a száját,
káplárban is lefőzött húsz huszárt,
míg egy napon Bicsérdy híve lett ő,
hiába várván husos abrakot,
egyet gondolt és lett belőle kettő:
szegény Berda a fűbe harapott.

És így jutott az égi nagy mezőkre,
ahol a borban nincsen szacharin
s ahol a menüt majd úgy állítja össze
sajátkezüleg Brillat Savarin,
hogy bőven legyen benne sonka, bukta
s amit a földön kedvelt, annyi más
s a fiastyúkból főz az égi kukta
számára finom csirkepaprikást,
szárnyas pincérek vödörszámra hordják
az irodalmi olcsó feketét,
s mikor próbára tennék már a torták
egy elefántnak is a fenekét,
ha már a zsír is megfakult a szádon
s úgy érezed, hogy már menni kék,
ott lovagolj az égi reteráton
és könnyü légyen néked ott a szék
s legyen szükséged este avagy reggel,
ne láss szükséget semmiben se itt
s törölközőnek használd egészséggel
Gyökösi Endre legszebb verseit.

Ajánlás:
S ha altájad majd pajzán dalra hangol,
oly zordonan, ahogy nem tud se angol
se longobárd, se kelta, sem görög,
a burzsujok itt lent majd összenéznek,
mert azt hiszik, hogy fent a menny dörög.

Forrás: Berda József: Magamhoz méltón. Válogatott versek. Magvető, 1965, 42–43., 67., 103.

BORDA JÓZSEF

Szabad stílusú ételrepectjeivel tűnik fel, “Végy két tojást” című költeményét szerte az országban előszeretettel szavalják a hedonista magyar nagyasszonyok. A nyers valóságok költője, de a főtt ételeket is kedveli. Maga is kitűnő szakács, bár a könyveit rendesen el szokta sózni. Fiatal korában papnak készült, de tévedésből a ministráció helyett az adminisztrációt tanulta meg. Mint Homéroszért, érte is hét város versengett, végül is Újpest nyakán maradt. Legismertebb kötetének a címe: Méltó az incassóra.

Forrás: Darvas Szilárd: Hogy köhögjünk – mit köhögjünk… Magvető, 1967, 60–61., 64–65.