Elixír

Él bennem egy Don Juan. De inkább kettő. Az egyik ifjú, szertelen és költő. Szerelmes az életbe és önmagába. A kettő között nem is tud különbséget tenni. Semelyiknek nincs határa, semelyik sem valóságos, ám ez cseppet sem ijesztő számára. A másik már megijedt.

Él bennem egy órás. Egy amnéziás órás, aki sem mesterségére nem emlékszik, sem a már eltelt időre.

Él bennem egy szamuráj, aki nem érti, miért mondják róla, hogy bennem él, amikor pedig nem is. Õ nem egy szamuráj, állítja, hanem egy szerzetes papagájának a tolla, és úgy tud a porba hullni, ahogy egy halott szamuráj sem. A szeppukut nem szereti. Fél tőle, de ezt halálosan szégyelli.

Él bennem egy indián. Az arca mozdulatlan, akár a föld. Úgy néz maga elé, mintha a préri végtelen volna, s e végtelen az ő birtoka lenne.

Él bennem egy Jágó. Munkát keres. Segíthet esetleg valakinek?

Él bennem egy kitömött dalos madár. Talán pinty? Mindegy. Amikor mélyen, álom nélkül alszom, mindig rázendít. Reggelente, amikor felébredek, erdőillatot érzek.

Él bennem egy teknőc. Még Don Juannál is kéjsóvárabb, és még az indiánnál is öregebb.

Él bennem egy Maurice Chevalier. De még, ha nem is ez a neve, akkor is francia. Amikor kedvenc pezsgőjébe egy alkimista jóakarója belecseppentette az életelixírjét – nem ivott belőle, hagyta elillanni, mert épp nem kívánta. Nemtörődömségére egyszer az Úr is felfigyelt.

Él bennem egy éjszakai portás. Amikor mindenki alszik, hatalmasnak érzi magát. Örül a csöndnek, és annak, hogy végre békésen tévézhet. Amikor erre is ráun, baráti beszélgetésbe kezd Istennel.

Él bennem egy nő. Elég jó nő. Kár, hogy mostanában nem áll szóba velem.

Él bennem egy gyáros. Palackozó üzeme van. Azt mondja, nemsokára szerez egy újabbat, aztán még egyet, és eljön az idő, amikor majd ő irányítja a Földet.

Él bennem egy szerkesztő-lektor. Szerinte túl sokan élnek bennem. Meg kéne húzni őket.

MAJONÉZES CSIRKE

bejegyzések

Elromlott a tükröm. Mindennap ugyanazt az arcot mutogatja.

A konyhában sok minden lehet tanulni. Hogy ne igyál mosatlan sörös pohárból tejet, hogy a kávéskanalak éppen olyan bújócskázós jószágok, mint a szobabeli ceruzák, hogy mindig legyen a kezed ügyében egy törlőrongy. Vagy, hogy a rádióhallgatás nem anakronisztikus tevékenység.

A szomszédnő megint rikácsol a gyerekével. A hangja elviselhetetlen, vibrál benne az őrület. Értem én az élet drámáját, de azt akarom, hogy meghaljon.

A főzés rendteremtés. Szó szerint és átvitt értelemben is.

A főzés logisztika. Pontról pontra meg kell tervezni a főzési szakaszokhoz tartozó edények, eszközök helyét. Átláthatóan és gazdaságosan kialakítani az alkímiai művelet tárgyainak konyhaasztalnyi útvonalát és hálózatát.

Egyszer – úgy emlékszem – rájöttem, hogy a tükör miért mutatja a bal oldalit jobb oldalinak és fordítva.

Az evés utáni módosult tudatállapottal, tudtommal ez idáig, nem sokat foglalkoztak. Nincs szükség sem levelekre, sem gombákra – csak egyél egy nagyot. Nirvána-közeli élmény. Vagy ne egyél, az is beindítja a folyamatot. De ha eszel, újra csecsemővé válsz, kis büfögés, majd elernyedés a ringató karokban, majd alvás, majd méltatlankodó ébredés – mi törte meg ezt a tökéletes idillt?

Tele vagy tokkal, na ezt most félreírtam, tehát tele vagyok átokkal. Ostoba emberek rossz írásait olvasom, nem kedvtelésből, hanem munkából. Kényszermunkából, tehát kedvpusztításból, lélekrongálásból. Erőm szűköl tehetetlenségében. Kiúttalanságában pedig, az átokban mint bosszúban nyer látszat-kielégülést, kétségbeesett enyhet. Átkom legyen ez: Minden sokat és rosszul író szófosó, tisztítótűz gyanánt 77 éven keresztül éjjel-nappal olvassa, és ha nem tudja, hallja önnön mondatait egy bezárt szobában. A szoba világítása legyen egy rosszul működő neoncső.

Életem hátralevő részét átkok kiagyalásával, kínzási módok kifundálásával és főzéssel fogom eltölteni. Írok egy drámakötetet, ahol minden színben tizenkét válogatott átok szerepel, és egy szakácskönyvet arra az esetre, ha az önolvasási átkom a saját fejemre száll.

Sürgősen, mint egy gyorsan illó alkoholos oldatot, bedugaszoltam magam. Marja a szemem a nagy elveszettség, azt hiszem.

Sehol senki és semmi. Sem labirintus, sem sivatag. Nem is erdő, nem is barlang. Ez a konyha, és sok a mosatlan.

Végy egy kis grillcsirkemellet, hűtsd kissé le a frizsiderben, aztán vágd vékony csíkokra! Keverd el néhány, szintén apróra vágott paprikás-szalámival, majd sózd meg, és önts rá egy jó adag majonézt! Kísérőül egy nagy pohár tej javasolt.

SZALONTÜDŐ

Ha boltok zárva vannak, vagy ha esetleg nyitva, de neked elviselhetetlennek tűnik még a gondolata is egy rövid sétának, és több órás lelki készülődést igényel az is, hogy kivánszorogj a konyhába – legyenek otthon konzervjeid. A konzerveknél fertelmesebb ízű és állagú ételekről fogalmat alkotni, azokon kívül persze, akik kóstolták, csak azok az élénk képzeletű emberek tudnak, akik már láttak alacsony költségvetésből készült kelet-európai, jövőben játszódó utópikus filmet, ahol a menzák a Kafka-étellánc tagjai.

Ha azonban van hagymád otthon, kis csípős kolbászod, vagy szalonnád, és két-három fűszerrel is rendelkezel – nem vagy elveszett ember, s a konzerv átváltozhat meseszerűen finom étellé.

A konzervek közül a legkülönlegesebb a szalontüdő. Ez az étel az – a pacal, a velő és a vese mellett –, amitől általában a nők, legyenek akár a legedzettebbek, elsőbálos hercegnőkké válnak, és a szálónba vezető folyosón nővéreik karjába zuhannak. És ez az étel az is – a pacal, a velő és a vese mellett –, amitől a férfiak, legyenek akár a legfinomabb lelkűek, kivetkőznek önmagukból, és amiről gyerekes hősködéssel, no meg szadizmussal ódákat zengenek. Te ne állj be közéjük!

Ha a hagymát egy kis sült zsíron előpirítottad, dobj a serpenyőbe pár szem kolbászt, 5-6 bogyó koriandert, és nyiss fel egy üveg vörösbort. Igyál. Kanalazd át a konzervet a serpenyőbe.

Végy elő egy tálkát, tégy bele apró kockára vágott hagymát, petrezselymet, sót, borsot, mustárt és szardellapasztát, keverd el olajjal. Ez lesz a kiegészítő mártás, tedd szépen hozzá a tüdőhöz.

Míg a tüdő rotyog, készíts elő egy másik serpenyőt a tükörtojásnak. Süsd meg, és szórj a tetejére egy ki pirospaprikát! Igyál. Egyél.

(Ha evés közben egy Tarzan-filmet is sikerül elcsípned, egy angyal biztosan a lábai közé fog nézni mélabúsan.)

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.