I

Vasárnap; egy nap, megkerülhetetlen,
mint egy zárt doboz, közelrõl,
egészen közelrõl egy tehetetlen kéz,
valamibõl egy kézforma, érintése javulás,
rontás, mint mikor színt vall valaki,
holott ugyanaz a fonák helyzet adódik
végül; a vallomás éppen csak fenntartja
az embert, a jó díványán, jóváírják, hogy
a jólétnek kibicelt,
és ugyanezt teszi majd hétfõn és az után.

II

Visszaverõdik egy hang, honnét,
az alacsonyrendû égrõl, a te
hangod.
Minek a hajnalán?
Most akármi is történik, az maga
a mértéktelenség.
Ne támadjon fel a szél se, elvinné a
legszükségesebbet,
talán, hogy állati fáradt vagy.
Távol legyen tõled
az a fajta (emberi) méltóság, mely azzal jár,
hogy fel kell állni.
Itt és most, mit fel tudsz fogni,
a fogaiddal tépd szét; ne legyél megveszve
a tudattól,
hogy egyedül te nem bírsz magaddal, „lenni
vagy nem lenni”.

III

Amit elkezdek, azt látni
folytatom, szex, tehát
a rakétával (porszívó) nem megyek
vissza a falvédõre, ahol a kurva,
ami begyûrõdött,
mintha családtag volna,
egy újabb vagy régibb háztartási kép;
magam és valaki más,
mindig mint házastársi kivetkõzések,
merthogy addig is
olyan, mintha mezítelen volna a „te meg én”, és õ
áthajol a szorongás lépcsõházi
korlátján, utánad kiált, hogy el
ne felejtsd az estét, hogy felejtenéd.
Jóserejû sötét.
Elfekszem, hanyatt,
inkább megfulladok e (más)képtelenségben,
mintsem a képzelet hajtsa végre.
Viszont, kérdezem,
van-e függetlenebb helyszín…?

IV/ Tájvers

Nem tévedt el, és nem
is emlékeznek rá. A kiránduló.
Az úton kivel találkozhatott…?
Senkivel, nem hinnéd.
Egyenes út a kilátóhoz, gondolod, csak a
kilátástalanná
lett ember számára
vezet, ha van ilyen, ha az
majd egyáltalán kíváncsi lesz
az elterülõre (a vágy a végre)!

V/ A visszajáró

A múltkor megyek az Árpád-
hídnál a mozgólépcsõ
felé, (megyek a kórházba,
apámat látogatom,
a lábát mentette meg az „érpápa”) s mikor odaérek
csak akkor jövök rá, hogy tényleg…,
ez az, megy fel, megy le;
nem is ijesztõ, érteni is vélem a mûködését,
mégis visszafordulok, veszek lenn
az aluljáróban a trafikostól valamit –, de mit?
Egy cigaretta, gyufa. A visszajáró.

VI/ Gyász

Sem új arc, sem régi arc
nem tûnik fel a cisztafüstben.
A hajnal feketén, fehéren.
Marad az utóharc –,
eltenni a mirhát (ki végett?)

VII/ Haiku

Ma bal lábbal kelt fel a Nap.
Ég, tájolatlanul.
Merre menjek, hogy ne találkozzunk?

VIII

Úgymond van itt ez az apadolog;
most már, persze, egy régi jegyzet-
füzetbõl húzod ki –,
volt kit mi bírni!
Hogy „fogod a kulcsot,
szorítod lenyomva a kilincset, az
ajtót majd nyitnád rúgva, de jaj!,
a szádban összefut a savanyú nyál (boríz),
és már hiába gyújtanál rá, tüdõdben
elõbb lobban fel a holdsirály”.
Milyen undorító, milyen
megvetnivaló dolgok.
Most meg milyen életszerû,
most, hogy már nem vagyok féltékeny,
most, hogy gyõzött az egyhang,
annyi se.
Hadd menjen, ha ahhoz van kedve,
mondta apám, nyílván a halál f…ára!

IX

Mi van a kezdetek kezdetén,
ezzel a játékos kérdéssel
teszed ügyefogyottá napod, mintha
mindig az jönne ki, hogy
újat dobhatsz; így pörög el
a jelen a szemed láttára,
ugyanakkor az értelem, mint a zselatin,
akármi keletkezések helyett
a feltámadást takarja el (vonja be).

X

Egyet lépek a természetfölötti
mezõre és azonnal vissza kettõt, hogy
a fenébe tartják találékonynak,
ötletesnek azt (jobb híján) mások…?
Te elõbb is (szégyenszemre?) nyugodni
szeretnél, aztán békét, teljes ürességet.
Szóval, mint egy hatalmas áruház,
olyan volna.
(A szeretet soha nem teljes.
Teljes a halál.)

XI/ A különösrõl

A szart hozni föl minduntalan,
(minden szofizma ellenére) az
akarat végtelen kényszere, és
végtelen szabadsága is egyben.
És az is igaz, hajlik rá az „ember”,
minél inkább büdösli a baba-
házat… Ne csodálkozzék hát senki,
ha nem segít a puszta kéz, melybõl
menekülve futott a homok is.
Nem lehetett elégedettnek lenni.
A csimaszból
kiszorult a bennlévõ;
miféle tudás került ott kívülre? Miféle
fölösleg…? Miféle gyerekkor?

XII

Megérkezve. Egyik
szerelembõl a másikba? Azt hittem,
egyre nagyobb lesz a táv,
és egyre kevesebb az ismerõs
helyzet. Nem így lett.
Hamarabb megneveztem, mintsem
gondoltam volna, ez is
lehet történet, persze. Folyamatos
elõfeltevése annak, hogy
is mondjam, pl., hogy lesz hová
hamuzni, a csikket hogy
el tudod dobni.
Egyedül a félelem meg nem ismerhetõ,
az is csak tõlem nem.

XIII/ Modell

Annak a nõnek a feje fölött,
ki gyermeket szült, örökre
ott a virradat, lógálja lábait,
lehet látni a rózsaszín talpakat
a könnyû és pazar fekete haj
függõ háttereként.
Éppen csak találomra néztél te fel,
nem úgy, mint egy fenyegetett
vad, tigris vagy vadbivaly.
Mitõl van ilyen ecetszag?
Mitõl van itt ennyi hangya?
Ilyesmik. És mint akit oltottmész-
paplanba csavartak, feledhetetlen,
soha véget nem érõ pillanat.
Vágyad is kiég, akárha
zöld mûtõben a lámpa. Tudod,
ez is itt egy „halálos hely”.

XIV/ Küszöb

Ez itt az anyámról szól, ha
most ideírom, hogy
olaj volt a tûzre;
vésem át a küszöb alatt a szobrot,
a fabábut, ki volnék, de
ég a lábam alatt a talaj;
mielõtt végképp átbuknék
a forró fémszegély
elgyengül, kopik és felszakad –,
lesz az életben kísérõm.

XV/ Impossible

Verekedni a tiltó szavak tanítottak.
Éreztem a torkomban, hogy kristályosodik
ki a határ remény és szabadság között.
Ahogy rikít a keserûség a vérerekben.
Sem riadtság, sem döbbenet,
csak a pontosság legendája, egy árnyék
vezeklése a tárgy körül.
Minek örülsz, hülyegyerek? Kérdezték.
(S így tovább.)

XVI

Meg kell szakadni, és szakadat-
lanul „ártatlanodni” kell, ebben
a fürdõköpenyben, ami valahogy
rajtad maradt megint volt
tulajdonosától, vagy kitõl, ahogy oda
át aztán vissza dobozolsz, egyik
sarokból a másikba; furcsa,
hogy nem áll közöttük (elõtted) senki.
Átüt a falon, hagyd!, a vég-
akarat, a vegetáció.
A figyelem szépsége. Eszedbe
ötlik, hogy még virágot se hoztál ide,
de máshová se. Sírra? Ki tudja?
Vittél te virágot, mindenféle helyekre,
csak jól elrejtetted,
vagy elrejtette egy láthatatlan erõ.
Gondolod. Mindegy. Most már ez is
csak egy régi sláger; az életed,
mint a takarékkönyv – üres.

XVII

Egyszeriben felvidít az
ötlet, miután Budapest
utcáit kijártam bolondul,
hogy most már felszámolódni
fel lehet.
Viszont: „az ösztön
is csak napi érvényû nálam”.
És bûzlik minden.
Mint a budin lógó nyúl, kifelejtõdöm
a raktári készletbõl.
Mi lehet még, szeretném
újra látni. Hát eredj!, mondom
magamnak, lehet ez is, az is.
Az úttest szaga esõ után.

XVIII/ Zónahang

Kinyúlnál az ágyon,
ruhástól, a külön-
érzés patkánya. (Kápé.)
Ez az idõ, a nevedet leírni,
nem volt elvesztegetett idõ,
de most megint
mintha egy kéz árnyéka érintene,
életnagyságban
forogsz a sötétbe’.
Ami mellettem szól,
mondod, hogy van üres hely.
Ami ellenem, hogy túl nagy
feneket kerítek neki.

XIX

Itt lehetetlenkedik a reggel,
függöny, taps, virágot a mûvésznõnek!,
kiáltom, mielõtt el-
személytelenedne, vissza,
hol csak a szavak feketéje idõz.
Milyen kurva sok „holnap mit…?”
Amikor ma se semmit, remélem.

XX/ Nemezis

Zipzár föl, zipzár le, körömszakadt-
ig öltöztetni és vetkõztetni a teremtést,
mígnem a jelenlét valóságossá lesz,
a végtelenség érzete elviselhetetlenné.
Akkor azután ahelyett, hogy az embert
jobblétre szenderítné, az igazság (a dög)
a hímvesszõ körül kezd el legyeskedni.

XXI

Addig kell cselekedni, míg nem lehet.

XXII

Az idõ gyûrt tere,
felöltõk hihetetlen eltérései,
finom nappalfoszlás,
pokoli éjszaka,
mindez együtt, aztán
minden külön elvetve,
elõbb le, majd el,
nincs jobb,
nincs több helyesbítés.