Palasovsky Ödön (1899-1980) vagy teljesen elfeledett vagy legfeljebb csak hírbõl (sajnos általában: rossz hírbõl) ismert nagyszabású avantgárd kantátája (megjelent: Uj Föld Kiadó, 1926) jóformán az egyetlen a magyar avantgárd irodalmi hagyományából, mely nyíltan vállalja erotikus (sõt: pánerotikus) indíttatását és célkitûzéseit. Ismeretes, hogy bár a korai avantgárd mozgalmakban (ugyanúgy, mint a földalatti munkásmozgalmi csoportokban) a polgári világ és erkölcsiség elutasítása az átlagosnál jóval szabadabb és szabadosabb szexuális viselkedéskultúrával járt együtt, a nemi felszabadítás ideológiája mégsem nyert megfogalmazást: elegendõ csak példaként arra hivatkozni, hogy Kassák költészetében és teóriájában az emberiség felszabadításának utópiája egy nagyszabású, harcrakész, férfiasra maszkírozott, de mégiscsak aszketikus mozgalmár etikával volt összekötve. Palasovsky viszont, aki kiáltványában is meghirdette a jövõ emberiségének és a jövõ tömegeinek új kultúráját, az ember ünnepélyes elazonosulását óhajtotta volna megvalósítani, s olyan mûvészetet propagált (a szabad zrí indulóját), mely természetesen képviselte volna a szexuális normák áthágását is: nemhiába viseli fõmûve is a titokzatos és meg nem magyarázott Punalua címet, amely eredetileg egy polinéziai törzs csoportházassági szokásrendjét jelentette volna, ám amely az adott szituációban nyilvánvalóan a szabad promiszkuitás dicséretét volt hivatva zengeni ( mert mindig más ágyban vár Punalua ) , s akkor még nem is beszéltünk a szó hangalakjának lehetséges magyar nyelvi asszociációiról. Palasovsky baloldali világmegváltási kísérlete egyszerre vonatkozik a tömegre s az egyénre is hisz miközben az egész világról beszél (A zrí milliók szívében hófuvatag! A zrí ragyogtatja vétkeinket, fölperzseli a lanyha gyarmatokat! A zrí a tiszta zrí, a legtisztább zrí világokat szül és veszejt el ), személyes önmagáról is ugyanebben a rendszerben gondolkodik (mert ugyan mi más volt születésem és végem is, mint a tiszta és szabad zrí játéka ). Palasovsky nagy tömegszínházat, szakrális összmûvészeti népünnepélyt akart mindig rendezni, s zenével, tánccal, akusztikus hatásokkal, szavalókórusokkal szerette volna elképzeléseit valóra váltani és terjeszteni valójában nem nagy hatással, hisz a húszas évekbéli színházi kísérletét, a Zöld Szamár színházat is betiltotta a hatóság (mert nyilván roppant gyanúsnak minõsülhet, vajon mi is történhetnék, ha egy Punalua-kiáltás után valóban megkezdõdnek az izzólámpa szerelmes játékai ). S késõbbi hatástalanságához, elfeledettségéhez nyilván az is hozzájárult, hogy az agg költõ, mikor nagyon késõn, már élete végén újra lehetõsége nyílt a publikációra, radikálisan átírta fiatalkori verseit, s a régi nyers, valóban provokatív avantgárd hangvételt, sajnos, nagyon nagy mértékben megszelídítette talán nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, hogy mikor kihúzza szövegeinek méregfogát, tulajdonképpen kasztrálja is õket
A Punalua eredeti szövegének új közlésérõl nincs tudomásunk: egyes kisebb részletei (értõ és figyelemre méltó kommentárral) olvashatók A magyar avantgárd irodalom (19151930) olvasókönyvében (szerkesztette és az elõszót írta Deréky Pál), Argumentum Kiadó, 1998.
(M. I.)
Palasovsky Ödön
Az izzólámpa-punalua
A NAGY PUNALUA-ÜNNEPEKRE
MÁJUS UTÓJÁN, MIKOR MÁR NYILNAK A JÁZMINOK
A Punalua-kiáltás: P u n a l u a!
Az izzólámpa-kiáltás: I z z ó l á m p a!
A hó-rukk: H ó – r u k k!
A férfiak visszatérõ hangja: d
A nõk visszatérõ hangja: a1
Hó-rukk.
Kedvedért Punalua kedvedért.
Meg szoktátok ünnepelni a születést meg a halált ünnepeljétek most velem a fényt. A tüzek emlékét, az áramokat. És Punalua színeit, hangjait, hömpölygéseit és alakzatainak ízét. A föltámadókat! valamennyit! Punalua eleven világát.
Ne úgy imádkozzatok mint eddig! Táncoljatok az izzólámpának! Punaluának táncoltok! milyen szépek vagytok! és szerelmesek! Adjátok át magatokat ennek a nyers és kegyetlen táncnak, mely õsi mint a kerekek fordulása, mint a szél, a víz, mint a vér futása, mint a párzás.
Kedvedért Punalua. Lélegzõ, emelkedõ és sülylyedõ. Lépõ és lendülõ Punalua. Forgások Punaluája, csúszó és zuhanó Punalua. Hó-rukk! Törjön benneteket és teremtsétek mindig újra! Mert Punalua mindig más. Igy táncoljatok!
Ne higyjétek hogy ez a Punalua valami isten. Õt szerelemmel kell szeretni. Aki megismerte, nem tudja a fejébõl kiverni. Punalua mámor.
Amóta megláttalak Punalua, nincs más csak a tieid. Máma eleven vagyok és én gyujtom föl a te lámpádat, holnap és más országokban más. Látod Punalua: az ú papja! a kék papja! a tanagrák papja! a hó-rukk papja! Nem papod: szeretõd!
Kell-e Punaluának templom? Maradjon õ csak a szabad ég alatt, barátaival a hegyekkel és a fákkal, a napon és a levegõn, a vizek partján, a lépcsõkön, a teraszokon, az úszó hajók födélzetén, hidakon és este is, kigyúló és fölemelkedõ fényeivel.
Játék. Szerelmes játék. Az ú láza. Csuszamlós hangjaitok láza. Igy jajgassatok, így sikongassatok Punaluáért!
Víz-Punalua! Fal-Punalua! Csók-Punalua! Ágyék-Punalua! Hó-rukk! hó-rukk!
Lázadó! És a te világod mindentõl eloldozott világ!
Halljátok: így semmi nem maradhat! És minden másképen van mint ahogy mondták!
Adjátok át magatokat Punaluának! egészen! egészen! Csapjatok ki medreitekbõl! Vér-áldozat Punaluának! Szerelmes vérünk! Nyûgtelen sugárzó vérünk! lázadó! mámoros! punaluás!
Életben és halálban! hó-rukk! Hó-rukk.
Kedvedért Punalua! AZ IZZÓLÁMPA PAPJA a hídra lép.
PAP:
Most pedig azokból amik bennem halottak
Már halottak még halottak
Azokból amik bennem élnek
Láthatóvá teszem Punaluát.
Elindítva az ú-punalua énekeit:
Ú
U – u u – u ú!
FÉRFIAK, a lélegzõ-punalua táncaiban:
Ú
U – u u – u ú!
A ! u – a u -a ú! u – a u – a a! a – a a – a a !
NÕK az íjaája énekével:
Í -ja – á – ja! í – ja – á – ja!
FÉRFIAK, a kettõs uá-val:
Ú! u – a u – a ó!
Ú
PAP:
Punalua!
FÉRFIAK:
Punalua! Punalua! Punalua!
Punalua! Punalua! Punalua!
MINDNYÁJAN, Punalua után kiáltva:
Punalua!
PAP, a falakról emlékezve:
Sokáig aludt Punalua, kelj fel szomjas a víz
Kelj fel Punalua fázik a tûz, add vissza a repülés szakait, elfáradtak a madarak meg a kékselyemhajú babák
Hány napi járóföld az élet és a halál? Ezek a falak sohase maradnak el
Kétoldalt izzó és lehelõ falak, mert csillámló pernyébõl vannak vékony szélbõl pezsgésbõl, szagok áramló lapályai ezek, sebes és sötét borból levegõk és gyanták sûrû falai, vadonok ferdén átmetszett zuhanása szétnyíló tengerfenék áthatolhatatlan gyors pereme.
Tû nem tudná keresztülszúrni hal átúszni, lepke lehullna, hang nem járja
Szeretném a kezemet kinyújtani, a barackfák mért tartják örökké mereven karjaikat?
Azt mondják mindenkinek van egy testvére, nálad Punalua nálad és szép!
Nyisd meg a fekete és mély tükröt, melybõl egy cseppet is kimerni lehetetlen, látom az én szakasztott testvéremet de nem hallatszik ide a hangja, õ nálad lakik és szép
Punalua, ugye nálad az õznek is van egy testvére, a háznak is, a születésnek is és a kedves gondolatoknak is
Túl a falon
Látom az én gyönyörû szemeimet a tûzvészekkel
Hej Punalua, felelj hát?
FÉRFIAK, az emelkedõ és hanyatló-punalua táncában:
Punalua ó Punalua ú Punalua í Punaua û
Punalua máma, Punalua holnap, Punalua tegnap, Punalua mindig
Punalua folyton, folyton folyton
Punalua folyton
PAP:
A huszadik század elsõ felébe látható lett Punalua a földön!
MINDNYÁJAN, a négyes ú énekével:
U! u – u – ú!
PAP:
Szoríts magadhoz Punalua, mert hideg van
FÉRFIAK:
Punalua kék, Punalua zöld
Punalua hó
Punalua selyem
Punalua tej
NÕK:
Piros mint a tej, kék mint a tej
Viola mint a tej, fekete mint a tej
MINDNYÁJAN:
Punalua!
PAP, az alakzatokról emlékezve:
Hol vannak az alakzatok, a kövek a kopogások melyeket szeretünk? a füstök és a falevelek
A papirosok, melyek világítottak, a lankások a ládák fénye és puhasága, a párák a csészék az erezetek melyek most bezárkóznak elõttünk, mindnyájan szürkék és haloványak mióta feledtük õket köd és lanyhaság lepte be a csengések arcát.
Punalua jõjj és gyújts illatokat a dolgok partján, egyedül vagyunk és hideg van
Jõjj, nyisd meg a dolgok száját és szerelmét.
MINDNYÁJAN:
Punalua!
PAP, elindítva a lépõ-punalua táncait:
Punalua a dolgok uj lelkét jelenti!
FÉRFIAK:
Gyermek mint a selyem, fáj mint a selyem
Jóságos mint a selyem, meztelen mint a selyem
Kegyetlen mint a selyem rohanó mint a selyem
NÕK:
Zöld mint a hó
Narancs mint a hó.
Punalua tûz, Punalua víz
Punalua tûz víz tûz víz Punalua tûz,
Simogató mint a tûz, szabad mint a tûz
Egyenes mint a tûz, sûrû mint a tûz, vándor mint a tûz
Egyszerû mint tûz, nagy mint a tûz, boldog mint a tûz
Ismerõs mint a tûz
PAP:
Punalua a dolgok fiatalsága!
MINDNYÁJAN:
Punalua!
FÉRFIAK:
Kék mint a fa
Tiszta mint a fa, meleg mint a fa, folytonos mint a fa
Nyílt mint a fa, hangokkal teli mint a fa
Édes mint a víz, sós mint a víz
Különös mint a víz, bátor mint a víz, ágy mint a víz
MINDNYÁJAN, a négyes ú énekével:
Ú! u – u – ú!
PAP, elindítva a karlendítõ-punalua táncait:
Mély mint a kerék, forrongó mint a kerék, világos mint a
kerék
Bõséges mint a kerék, barátságos mint a kerék
Félelemnélküli mint a kerék
MINDNYÁJAN, a hó-rukk kegyetlen iramában:
Hó-rukk! hó-rukk! Punalua hó-rukk! ez ám a kerék
A hópiros kerék
A tejfekete kerék
A vízédes kerék
A mély
Forrongó
Világos kerék
A bõséges félelemnélküli kerék
Hó-rukk! hó-rukk! ez ám a kerék
Hó-rukk! hó-rukk! Punalua hó-rukk!
Punalua szén
Eleven mint a szén, vakító mint a szén, bontó mint a szén
Izekkel teli mint a szén!
PAP:
Punalua a dolgok tisztasága, csókjaink mélysége és magassága!
MINDNYÁJAN:
Punalua!
AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születésérõl emlékezve:
Az ú-hangból született Punalua
Asszonyok és selymek érintésébõl forró állatok tiszta tárgyak lélekzetébõl
Gyümölcsök ragyogásából, a felhõ meg a nap járásából és szerelmébõl, a halál kedvébõl és a teremtés illatából
FÉRFIAK:
Barna mint az ú, gesztenyekék mint az ú,
Messzi mint az ú, világító mint az ú, életrehívó mint az ú
Hatalmas mint az ú, tömör mint az ú
Illatok sokaságával teli, mint az ú
MINDNYÁJAN, a hármas ú énekével:
Ú! u – ú!
AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születésérõl emlékezve:
Az izzólámpából született Punalua
Tejbõl sugárból folyamok erõk szomjuságából, a tûz
emlékezetébõl és viharok folytonosságából
MINDNYÁJAN:
Ú! ú! ú!
FÉRFIAK:
Testetlen, mint az ajtó, magával sodró, mint az ajtó
Elindító mint az ajtó, vad mint az ajtó, áramló mint az ajtó
Hûs mint az ajtó, kiapadhatatlan mint az ajtó
Mindentõl elszakító mint az ajtó,
Ijedelemnélküli mint a sugár, éneklõ mint a sugár
Zavarnélküli mint a sugár, megölhetetlen mint a sugár
Visszavonhatatlan mint a sugár, kert mint a sugár
MINDNYÁJAN, a hármas ú énekével:
Ú! u – ú!
AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születésérõl emlékezve:
Szerelembõl született Punalua, színbõl és mozdulatból, találkozások fényébõl hangok zamatából és csókok levegõjébõl
Szerelembõl született Punalua, anyagok mámorában és megfoghatatlan visszatérések útján este és reggel egyforma távolságnyira a férfitól és a nõtõl
Álmok ízébõl, egyesülések fájdalmából
Testek bolyongásából és halálából.
MINDNYÁJAN:
Punalua!
PAP:
Punalua a dolgok legtelibb lelke!
FÉRFIAK:
Arcok sokaságával teli, mint a kutya meg a ló
Mozdulatok sokaságával teli mint a kutya meg a ló
Lezárt országok kékségeivel teli mint a kutya meg a ló
Szerelmek sokaságával teli mint a kutya meg a ló
Punalua mesebeli ló
Hangosan kiáltó mint a kréta megfordító mint a kréta
Fákat kitépõ mint a kréta, utolérhetetlen mint a kréta
Ujjáformáló mint a kréta, rendszerek tisztaságával teli mint
a kréta
Magas és mély, mint a jázmin
MINDNYÁJAN
Punalua szoríts magadhoz mert hideg van
Fektess le, fáj a szivünk
PAP, elindítva a ledülõ-punalua táncait:
Punalua a dolgok új kedvét jelenti, Punalua tárgyak fiatalsága
Punalua állatok tisztasága!
Punalua erõk változó szája!
Punalua elevenek gyorsasága, Punalua anyagok rohanó lelke!
Punalua világok folytonossága
Punalua világok legtelibb lelke!
FÉRFIAK:
Hó hó hó hejehuja hó! Tej tej tej hejehuja tej
Hejehuja gyermek hó, hejehuja gazdag hó, forrongó hó
Szerelmek sokaságával teli hó
NÕK:
Boldog tej! hangokkal teli tej! félelemnélküli tej!
Punalua a dolgok új láncát jelenti, a dolgok izzó láncolatát!
FÉRFIAK:
Punalua szoríts magadhoz mert hideg van
Takarj be fáj a szivünk
PAP:
Punalua a dolgok új láncát jelenti! benned a halál van a
szép halál
MINDNYÁJAN, a forgó-punalua kérlelhetetlen táncában, az eû hajszoló énekével:
Elõre elõre a holtakon át
A dolgok halott birodalmán át
e – û! E – û!
A dolgok független lelke felé! Elõre elõre a távolodókon
keresztül elõre!
Az élõk legtelibb természete felé!
e – û! E – û!
A rohanók és változók országa felé
A folyamatosak országa felé!
PAP:
Punalua jöttél és szakítottál!
MINDNYÁJAN:
Punalua!
FÉRFIAK:
Benned a halál van a szép halál
Punalua nyisszentõ
Punalua visszatérõ, Punalua mindig más
Igy fog visszatérni a fésû, így tér vissza a fal a kerék
Igy tér vissza a hetven, a száz
PAP:
Punalua! cselekedetek szabadsága!
Ablakok
Lépcsõk
Csókok
Hajók
Zongorák
Közeledõ és távolodó testek szabadsága!
FÉRFIAK:
Éljen a lépcsõ
Éljen a hajó
Éljen a zongora, a szabad zongora, éljen!
PAP:
Kedvedért Punalua
Tevék vonulnak át a zongorán, a halak erdõket kereszteznek
A halak átúsznak Punaluán, a halak átúsznak melleinken
FÉRFIAK:
Jó a szabad halaknak, mert a dolgok nyûgtelen szembenállásával visszatértek
Szabad kréta, szabad ajtó, szabad szén!
PAP:
A ládák átjönnek a falon, kedvedért, Punalua kedvedért
Igy fog visszatérni az ágy
Kiterjedéstelen hordókban hordókon át Punalua himbál
NÕK:
Jó a szabad tejnek, mert a dolgok nyilalló szembenállásával visszatért!
MINDNYÁJAN, a hahé lázadó énekével:
Hahé! kedvedért Punalua kedvedért!
Ez hát az élõk legtelibb lelke
Az élõk szembenállása hahé! szakadatlansága közössége
Hajszoló közössége
Halmazok és ízek nyitogató közössége, füttyök közössége
Fölegyenesedõk és leszállók közössége, fogyók és növekvõk
közössége
Forrók és hûsek közössége, mackóid közössége
A te nagyfülû kutyáid közössége, babáid közössége,
Halálok és rügyek közössége hahé!
A csuklók közössége, szerelmes közössége!
FÉRFIAK:
Éljen a száj,
Éljen a homlok
Éljen az ágyék a csukló! kedvedért a szabad csukló kedvedért!
MINDNYÁJAN:
Hahé! ágyainkban a fal, testetlen és huzamos falak átszelnek
PAP, a közeledõ Punalua lázában:
Ó ó falak és országok futamodó kedvében ó ó Punalua
szerelme folyton!
MINDNYÁJAN:
Punalua!
Megkezdõdnek az izzólámpa szerelmes játékai.
PAP, az emeletekrõl emlékezve:
Ki tudja a Punalua hányemelet ki tudja Punalua hány kilométer, hányszor lesz este és újra dél és ujra föld és ujra víz és újra ég és újra száraz
Itt hideg van amott meleg van, itt fáj a tél ott fáj a nyár, mert télen születünk nyáron halunk
Keresd keresd a rést a rést és fúrd a szíved új rétegekbe
Hol vagy Punalua, merre jársz?
Egész leégett már a házunk, egészen elfogyott már a pogácsánk, egész lefolytak már a patakok
Más állatok legelnek errefelé, máshonnan kel föl a szél és a nap
Más nappalok a szomszéd szivekben, ni mintha anyám arca volna a partok mentén egy régi virág
Ez én vagyok, ezt ismerem
De hol vannak a kedves alakzatok, messzibbrõl kiált Punalua
Meg ne állj!
És újra dél és újra reggel
FÉRFIAK, a csúszó és zuhanó-punalua irgalmatlan táncaiban:
Punalua szerelme máma, Punalua szerelme tegnap, Punalua
szerelme holnap
Punalua szerelme folyton folyton
MINDNYÁJAN:
Mert úgy csókolunk mint Punalua csókol
PAP:
Hó-rukk! hó-rukk! Punalua telisteli és rohanó asszony!
Punalua izzólámpa! Punalua szeretõ!
MINDNYÁJAN:
Izzólámpa!
PAP:
Törések és halmazok anyja, szeretõ!
Izzólámpa, emelkedõk és süllyedõk ágyasa, szeretõ!
Izzólámpa, gyümölcsök és levegõk kedvese, szeretõ!
NÕK:
Szoríts magadhoz Punalua, mert sötét van
Takarj be, fáj a szivünk
MINDNYÁJAN, az izzólámpa után kiáltva:
Izzólámpa!
PAP:
Izzólámpa!
Izzólámpa!
MINDNYÁJAN, az izzólámpa vágyában, ínyhangok és torokhangok játékával. Punalua közel van:
Izzólámpa!
Gyúlj ki, gyúlj ki!
Punalua szerelmes teste gyúlj ki, gyúlj!
Punalua nagy szeme gyúlj ki
Punalua szép szája gyúlj ki!
PUNALUA PAPJA fölgyújtja az izzólámpát.
MINDNYÁJAN, a fényben:
Izzólámpa, izzólámpa!
FÉRFIAK, az izzólámpa varázsában a mély íjaájá-val
E – ja – á – ja! e – ja – á – ja!
NÕK, a magas íjaájá-val:
I – ja – í – ja! í – ja – á – ja!
I – í – í – í – í !
Ó – o – o – o – Ó !
Á – á – á – á – á !
A – a – a – a – a !
Tart a csúszó és zuhanó-punalua. Igy áldoznak MINDNYÁJAN az izzólámpának. Medreikbõl kicsapva, punaluásan:
I – ja – á – ja ! I – ja -á – ja ! ú – i – ú !
Az izzólámpa mámorában, ínyhangok és torokhangok játékával:
ú – i ! e – e – e – e – e Ú- a – u – a
ú – i ! a – e – e Ú – a – u – a
ú! ú – i! é – á – a Ú – a – u – a
Punulua lámpája fölemelkedik. A punaluásak éneke:
I – i – í – i!
Ó – o – ó – o !
A – a- a – a !
NÕK:
I – o – á – a !
MINDNYÁJAN a négyes ú énekével:
Ú! ú – u – ú!
PAP, Punalua teljes kedvében:
Hahé!
Az izzólámpa kigyúlt!
Punalua horpadástalan teste fenn! hahé!
MINDNYÁJAN:
Izzólámpa!
FÉRFIAK:
Vad mint az íny, folytonfolyó mint a fal
Gyermek mint az ágyék, hosszú mint a szél
Csörgedezõ mint a dunyha, édes mint a kerék
MINDNYÁJAN, a kerék-punalua, fal-punalua, fésûs punalua, hó-rukktáncában:
Hó-rukk! hó-rukk! ez ám a kerék, az izzólámpa selyem kereke
Hó-rukk! hó-rukk! Punalua hórukk ez ám a kerék
A tûzillatú hópiros kerék
Az erdõk tûzillatú hópiros kereke, tevéid vérzõ kereke, órák kereke
Hó-rukk! a folyamok tejbarna kereke, fal
Gyümölcsös átszúrt fal, bûnös fal, bûntelen fal
Az induló és átszelõ fal, a kóstoló fal
A küldõ és hívó fal a szûz fal a halott és anyagtalan fal
Hó-rukk hó-rukk kedvedért izzólámpa kedvedért
PAP:
Punalua fésûje benn a falban
MINDNYÁJAN:
Hahé a fésû! Punalua fésûje visszatért, a lélegzõ fésû benn a falban
Benn a babákban! A ködbabákban, a szélbabákban, a gõzbabákban
Kiihatatlan a virágbabákban! a tintababákban, a jégbabákban,
A szivárgó fésû kedvedért! izzólámpa kedvedért
PAP, elindítva a tanagrák táncát. Ez a fejek tánca. A vállak tánca. A kezek tánca. A csípõk és derekak tánca. A térdek tánca. Az ágyékok gyötrelmes tánca:
Egy kettõ hó-rukk
A hetven tanagrával átszúrt szél
Egy kettõ szél, ledöftek a tanagrák szél, mert szerettek szél
Mert szeretted õket szél!
Egy kettõ, egy kettõ, Punalua egy kettõ, Punalua hetven,
Punalua száz.
FÉRFIAK:
Hó-rukk a hetven tanagrával átszúrt fal!
PAP:
Ledöftek a tanagrák fal, mert szeretted õket fal, mert
szerettek fal
Hajkurászó fal, induló ködsárga fal, loccsanó, átharapható fal
Mert a tanagrák szerelmes sokasága bennünk egyre tart
FÉRFIAK:
Világít, halálos, egyre tart
MINDNYÁJAN:
Mert mindig más ágyban vár Punalua
PAP:
Az elsõ tanagra összezárt, összezárt
A második tanagra gesztenyekék, átszelõ, átszelõ
MINDNYÁJAN, eltelve Punaluával:
Hajaiddal
PAP:
Átkulcsuló tanagra, ledöfõ
MIDNYÁJAN, eltelve Punaluával:
Szájaiddal, szájaiddal
PAP:
Párhuzamos tanagra fal, iramló fal
MINDNYÁJAN, eltelve Punaluával:
Karjaiddal, karjaiddal
PAP:
Punalua kiihatatlan kedves fal
MINDNYÁJAN, eltelve Punaluával:
Melleiddel, melleiddel!
PAP:
Benned a halál van, a szép halál
MINDNYÁJAN:
Punalua!
PAP:
Te meghalsz
MINDNYÁJAN:
Ó ó ó ó térdeiddel
Ó ó ó ó ágyékoddal
PAP:
De Punalua él!
A négyágú ú-a táncával áldozva Punaluának:
ú! ú – a! ú – a! U – a!
MINDNYÁJAN:
Punalua!
FÉRFIAK:
Hó-rukk
A hetven tanagrával átszúrt víz, görbe víz, egyenes víz
Kedvedért Punalua, kedvedért . . .
PAP, a vádor Punaluára emlékezve:
Hajnal felé búcsúzz és vissza ne nézz
Punalua éje egyetlen éj
Punalua csókja csak egyszer a tiéd
Mert mindig más ágyban vár Punalua és mindig messzibb tengerek felé tart szomjának sodra
És mindig más ágyban vár Punalua és mindig más városokban vár és idegen tavakban fürdik és idegen tájakon fésülködik
A küszöbrõl hív, a fák tejét issza és mindig messzibb tengerek felé visz ínyének sodra
És mindig jön Punalua és mindig megy, a küszöbrõl hív
Ne felejtsd Punaluát.
FÉRFIAK:
Szorits magadhoz Punalua, mert hideg van
Takarj be, fáj a szivünk
PAP:
Csókolj, csókolj
Térdeiddel, térdeiddel
MINDNYÁJAN:
Punalua él!
PAP:
Punalua lisztek mélysége és magassága
Punalua nedv, Punalua levegõ, Punalua vér
Punalua kedves társ
Punalua szemeink szabadsága,
Punalua karjaink szabadsága
Punalua ínyeik szabadsága!
MINDNYÁJAN:
Punalua!
PAP, a halálos Punaluára emlékezve:
Punalua haja lobog a fákon
Punalua fülei a kõkemény éjszakából hangokat csalnak
Jaj a szegényeknek, õk nem izlelik Punaluát, az õ
csókjaik árvák, szivük vadkörte íze
Punalua hol vagy, ne menj el
Kezeidtõl sokan megszépültek, szájad lágy
Mi szemeidet isszuk és eljutottunk a tündöklõ halálig
mikor egy pillanatban felemeled elõttünk a szomjuságot
melynek éppolyan vállai vannak
Hol vagy Punalua
Nagyon mélyen fekszel a csókok alatt
Megyünk utánad, megyünk
Könnyü halállal.
MINDNYÁJAN, a négyágú ú-a énekével áldozva Punaluának:
ú! ú – a! ú – a! Ú – a!
Punalua él!
PAP:
Szájainkban, szájainkban
AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, utolsó kiáltással:
A huszadik század elso felében
Látható lett Punalua a földön!
Punalua! dolgok huzamos kedve!
Punalua! dolgok legtelibb lelke!
Punalua! dolgok rohanó kedve!
Punalua! országaink tiszta kedve!
Halálaink és életeink szerelmes kedve!
Ó ó ó ó szerelmeinkben
Ó ó ó ó ágyékunkban
MINDNYÁJAN, Punalua halálos elragadtatásában:
Punalua él!
PAP, a lélegzo-punalua táncában:
A punaluások hanyatló éneke:
Magas és mély bor Izzólámpa!
Kedves társ Izzólámpa!
Magas és mély cukor! Hó-rukk hó-rukk!
MINDNYÁJAN:
I – ja – á – ja ! í – ja – á – ja !
Hó-rukk! Hó-rukk!
A punaluások elfogyó tánca:
Ú
U – a u – a a!
U-a u-a ú!
Ú – a! ú – a! ú – a! ú!
Punalua!