Szabadság

Ujjong a száj,

Ha egyszer nincs muszáj.

Könyv kérdi, nem olvasom?,

Félre is rakom!

A könyv száraz,

Minden szöveg

Oly sivár közeg.

A nap könyv nélkül is bearanyoz.

Víznek lesz árapálya,

Nem vár elsõ kiadásra.

A szellõ, ez reggelente természetes hatás,

Ráér, neki nem sietõs…

A könyv papír csak és színes festék,

Tanulni ily katyvaszból ne tessék,

Csak semmi és semmi között röpköd.

Mennyivel szebb a szálló köd.

Zokogni Sebestyén

Király elestén!

Jó a vers is, a szép, a táncterem…

Ám a legszebb a kisgyerek nekem,

Éget virág, a dal, holdfény és a nap,

Ha alkotóereje kiapad.

A legfõbb nemtõ

A teremtõ,

Ki nem tudta, a pénz mi fán terem,

Úgy mondják, nem ismert könyvtárakat…

* * *

Aludj, majd õrködöm…

Hadd lássak álmot…

Nincs miért nevetned

Álmodni kell tested,

Nem vágyat találnom.

A te nyugodt húsod

Hûti szomjúságom.

Bennem minden inger fáradt,

Nem csókolnám szádat,

Nekem, hogy vagy, álom.

Aludj, aludj, aludj,

Mosolyod szétárad …

Óvlak figyelmesen,

Hogy az álom varázs legyen,

S álmom nem tûr lázat.

* * *

Csókolj meg homlokon…

Kezed rakd vállaimra…

Életem csupa rom,

A lelkem pedig tiszta.

Nem tudom az okát,

Honnét jövök s mióta,

Az vagyok, aki lát,

Meglátja, mi a furcsa.

Add ide két kezed,

Tedd szépen a fejemre…

Minden csak képzelet.

Az álom tudja persze.

fordította Mohácsi Árpád