Halpucolás
A Rába jó Ad halat
Reggel és este felé
órákat ülni a zsinórok fölött
És a Rába mindig ad halat
Tehát a Rába jó
A márna a kifogásakor olyan
hangokat ad ki mintha sírna
Mintha kisgyermek sírna
fel álmában Õ az életbe
a márna a halálába vagy csak
a rettegésébe sír bele
Azonban
felnõtt emberek vagyunk És
tudjuk hogy a halak nem sírnak
Sírni az emberek szoktak
de õket nem fogdossuk ki a
Rábából Végsõ soron ezért
nem mi vagyunk az Emberhalász
Egy hajdani
festékes vödörben
cipeljük haza a kifogott márnákat
Verejtékezve föl az ártéri meredélyen
Otthon kiülünk a ház elé a fûbe
Egy kés nyelével határozott és
hatalmas csapásokat mérünk a halak
fejére a tompa koppanásokat
(a gyerekeink elõtt azért
szégyelljük ezeket a hangokat
mindig megvárjuk amíg
hallótávolságon kívülre keverednek)
meg lehet szokni Persze
Akár a gyilkosság keserédes
mechanizmusát is Meg lehet szokni
Vagyis valószínûsíthetõ
A vergõdés és némi
szájon keresztüli kivérzés
után a pikkelyezéssel kezdõdik
a pucolás Majd az ivarszervétõl
a kopoltyújáig felvágjuk a tetemet
Kitépjük a belét Kiforgatjuk
és kivágjuk a szemeket a teremtõ
egyik legnagyszerûbb szerkezetét
Nem szeretjük ha a
tányérból az áldozat visszanéz ránk
A kibelezett állatot
beledobjuk a vödörbe
a vödörben jéghideg kútvíz
Hassal felfelé lebeg
a márványos anyagban ilyenkor
a haltetem Hatalmas
vágás vöröslik fehér hasán
Valahogy olyan az
egész mintha boncterem
üveges derengésében nézné
az idegen tekintet az idegen hullát
Azt álmodtam
végre
azt álmodtam
hogy kivégzésre visznek
Mindig attól rettegtem
hogy egyszer megálmodom
kivégzésre visznek
ezért már aludni sem mertem
Az események
bekövetkezhetõségétõl tartani
általában rosszabb
de legalább
annyira rossz mint átélni
õket amikor végül is bekövetkeznek
Az emberekre nem
csak a falakra emlékszem
akik vittek
amelyek között haladnom kellett
az emberek
ilyenkor nyilván egyformák
a falak viszont
sohasem lehetnek azonosak
lásd az esetleírásnak ezt a részét
Meg a félelemre
amely minden porcikámat
eltömte egész
testemben fulladni kezdtem
ez talán
több sõt nyilván több
mint maga a megfulladás
vagy térdre rogyás katonák sorfala
elõtt
egy akasztófán
lengedezve avagy egy
kivégzõosztag fegyvereinek vörös
torkolatcsövére látva
elõre beledõlve az elzuhanásba
meg kell
azonban jegyezzem
hogy a sunyi tarkólövéses
módszer melyet olyannyira szerettek
egykoron
s talán mind a mai napig
sokáig nem tartozott bele
elképzelhetõségeim
tárgykörébe
sem a fojtás zsinórral
dróttal egyéb eszközökkel
a puszta kéz nyilvánvaló mámoráról
most nem is beszélve
illetve
a karóba húzás
sem érintkezik szorosan
e tárgyköri élénk érdeklõdésemmel
Ha már
itt tartunk arra pontosan
emlékszem
hogy nem
volt eldöntve még az
el (föl) (ki) (elõ) vezetés
idõszakában
én legalábbis nem
tudtam róla
vagy csak nem
voltam kellõ mértékben
tájékoztatva
amit a nemzetközi
elõírások nyilván megkövetelnek
akasztanak-e vagy
csak (legfeljebb) tarkón lõnek
a villamosszék
költséges játszma
ilyen szar idõkben (is)
amiket mostanában élünk
ennyire szar rendszerben meg naná
olcsóbb
a kõpadló s a
vájatában elvezetett vér
tarkólövés hát mégis tarkó
lövés így végzed hát én is mondod
A gyakorlat
is megvan még hozzá
Szakemberekben
sincs túlhiány
Az összes
ilyesmire alkalmas
pincét õrzik akár
az elsõáldozós mûvirágot
egyszerûbben szólva még
nem építették át
Bár az
is lehet hogy
ezt már nem gondoltam
végig így ennyire szervesülve
a helyzettel
a helyzetemmel azzal
hogy kivégzésre visznek
mégis és mégsem
táncestélyre (ld. még tolsztoj leó)
A fali csempék
szagára viszont nagyon
(mármint emlékszem
csak a szóismétlést szeretném
elkerülni az ilyen szókihagyásokkal
akár az értelem rovására is)
a falicsempék szagára
melyek az arcomba csaptak
a fugákba
fröcskölõdött
csontszilánkok
és gerincvelõ nem
kikaparható romlott
szagára és a néma haladásra
mert nem volt zaja a lépteinknek
mintha
úsznánk
volna pedig nem
mintha
vastag és puha
szõnyeg a rapcsos kövezeten
lenne volt vagy volna lett és nem sehogy mégsem