Godolphin Horne

aki a kevélység bûnébe esett, és cipõpucolóként végezte

Godolphin Horne, egy ifjú lord,
ki borzasztóan büszke volt,
akárcsak apja és a két
húga, a Berkeley Square-en élt.

De gõgös volt! De szörnyü büszke!

Sosem köszönt elõre juszt se,
csak biccentett, és egy grimaszt
is vágott még a kis pimasz.

Ó, jaj, rémes, hogy ily fölényes
legyen, ki még csupán hat éves!
(Hisz Godolphine mindössze hat volt.)

Történt, hogy kellett épp egy apród,
így õfelsége kamarása
(az égi jóság ama mása,
ki itt a földön jár miköztünk)
hatalmas könyvét fellapozta,
a “Kik méltók oroszlánszívû
urunk szolgálatára” címût,
végigböngészte ott a listát,
és közben azt dünnyögte: “Nos hát,
Guy de Vere, õt most nátha gyötri,
Bill Higgs bizonyítványa gyatra,
William Coutts rágja a körmét,
D’Alton apját kerékbe törték,

És Alexander Byng pedig…!

Nos, alkalmatlan mindegyik,
de van itt egy kékvérû gyermek,
ki épp e munkakörre termett:
Godolphin Horne.” A zöld szalonba
moraj támadt, ahogy kimondta.

Így szólt az ifjú perzsa sah:
“Nem kérek most több sajtosat.”

És a walesi nagyhercegasszony
azt mondta hûvös, síri hangon:
“Túl arrogáns a kiskölök!”
Bólintottak a püspökök,
s még maga Lady Mary Peave
(ó, csupa lélek, csupa szív!)
is így szólt: “Nem!” s fejével intett,
“Félek, nagyon lenézne minket.”
“Hümm, hümm” mondta a kamarás.
“Akkor talán valaki más.”

FORDÍTOTTA VARRÓ DÁNIEL

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.