KÉPALÁÍRÁS

(Petri György és Vallai Péter lábukat lógatják)

Hát igen, ez elkerülhetetlen.

(P. Gy.)

V. P. halálára

[1]

Na, lemegyek. Utolsó szavaid hozzám.
Lementél. Nem is fel! Még hogy mennyország!
Lépcső, csak le. Egyenes labirintusban
körülírt zuhanás.
Minden hulla más.
Új fiú vagy, neked itt kuss van.
Csupa őrült, magukban motyogják a titkot.
Csak azt ne hidd, hogy itt jobb.
Fecseg a felszín, a mélység meg ásit.
Odalenn már vár az a másik,
hogy együtt elérjetek a napsütötte sávig,
tartogatott egy üveg cserkót.
Lejöttél, végre! Neked is eleged volt?
Milyen most odafönn? Itt is, velejéig minden féreg.
Mélység? Ugyan! A halál, akár az élet,
csak kéreg-
vasút, vagy inkább felszíni.
Egyszer már meghaltál, most is mersz inni?
Itt már történhet bármi.
Az égvilágon semmit, csak a semmit kell csinálni.
A feles, a dugás se kerül semmibe.
És lógathatjuk lábunk a semmibe.
És isznak, isznak, nem beszélnek, isznak.
Egész éjjel és egész nap.
Nap!
Mint szivárványszínű, olajos rongydarab,
mindenhonnan kidobott hajléktalan,
akár egy halom hasított fa,
tüzelőnek a feltámadásig idedobtad,
Uram,
és a pinceablakon
bezuhan,
megcsillan az örök sötétség szenén
a fény, a fény, a fény!
És napoztok, vakon
kitapogatjátok egymást, az üveget.
Szar egy hely, de inni és baszni lehet.
Aki dugást akar (mennyi?),
pincébe kell annak menni!
Halálkéjsikolyoktól hangos a pince.
Vagyunk mindig eggyel többen.
Mint életünkben,
itt is kukkol, mást se tud, az Isten.
Nincs síkosító, vazelin se,
jó a margarin. Csak egy menet
az életed,
egy huszas
se, lyukas
garas,
húszfilléres, vashatos az ára.
Kerül, amibe kerül,
végül
odakerülsz
a halál faszára.

[2]

Késő éjjel beállítottam,
bocs, kicsit megint beállítottam,
az ébresztőórát beállítottam.
Az életből elég ennyi.
Már nem fogok felébredni.
Szerda hajnalra virradóra
megáll az óra.
Meghalni csak pontosan, szépen.
Ruhám a széken.
Mozdulataim már összeraktam holnapra.
Fogmosópoharamban
a sötétség megkövült szemcséi.
Majd jelenti az MTI.
Szíve? Agya?
Vagy daganat?
Nem mindegy? Vízszintes a testem, az ékágé.
Ami marad, kihűl, maradék kávé.
Egekben a gammagété,
testem, lelkem a pincéé.
Engem elemésztő, sunyi alak!
Kit nem mutat ki röntgen, se cété,
most megláttalak.
Halálra kur a
Seregek fura
Ura,
Fia, Szentlelke, Atyja.

Egyébként meg mindenki, aki él, bekaphatja

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.