a családi hurokból most kissé kiveszem fejem gyászos lavinák között
nem érint meg az a bizonyos elsõ szerelem s a jövés üdvét is komor
kõfal zárja asztalom székem is fekete ahogy hangolódom miként egy
komor bibliára a múlás valahol durván horgolt szövetére melyen nem
fénylik megnyugvás és a sápadt béke menti csalárd állapot szinte fagyos
lexikont lapozgatva vonulgatnak gödör felé szemeim mélyén a nagyok
ha már hõseimrõl kassákról és füstrõl pár centit lemaradtam azokat
búsulgatom egy tavaszi záporban kik fizikai valóságukban szûkülõ
recehártyámra betapadtak s még keresem õket ma is felolvasásokon
füstös kocsmákban számos boros ünnepen egy vízióban épp illyés
roppant korpuszának felkiáltó jele a fegyelem s már botoz is utána
míves botjával nagy lászló pilinszkynél egy szürreális színházi káprázat
a zászló mészöly szép fejébõl dõl az egzisztenciális érdem mándynál
a mozikba surranó kopott polgár keres menedéket vas csokornyakkendõbe
köti bölcs mutatóujját somlyó franciás eleganciával a szigligeti strandon
úszkál kálnoky a tisztes költõi pályák erényeirõl próbál meggyõzni
nemes nagy barkóbáiba csak véres verítékkel lehet belenõni weöres
sanyika infantilis géniuszként nyomogatja neve után a hatalmas pontokat
aztán legördül a képrõl a sakkozó vonat ratkó bella és domokos matyi
a félbe maradt partikat hogy lehet már behajtani miként az elveszített
barátságot mellyel bírói tévedések folytán kifosztott páskándi lázár ervin
és nagy gazsi de a markáns filoszokért is szóljon egy harsány hallali
mikor famulusként elhamarkodottan megölel barta jános s czine könnyes
szólóitól lesz a prímás vonója szilánkos s megszállott király tata zaklatott
monológja miként szabolcsi úr elliptikus póza furcsa távlatokba világít
s ne feledjük az egykor párizsig vivõ keserû béládit s mindenkit kik ebbõl
a zaklatott futamból kimaradtak hogy értelmét találjuk egy holt csapatnak
kik bizonytalan tekintetemben összeérnek s már félve lesem a következõk
sorát kiket ledönt a nagy enyészet míg el nem dõl maga is e lírai nézet