Itt kell megemlékeznem Bazsinka Jenõrõl, akinek az a legfõbb nevezetessége, hogy nem lett belõle író. Helyette lettem én. Ahogyan a mesében az elátkozott révész az arra vetõdõ gyanútlan vándor kezébe nyomja az evezõlapátot, hogy most már egy kicsit evezzen õ is, úgy lépett oda hozzám Bazsinka, és arra a könnyen teljesíthetõ, apró szívességre kért, hogy írjam meg helyette azt a történetet, melyet õ különféle okokból nem tud megírni, viszont nagyon fontos lenne, hogy az írásmû elkészüljön, és legkésõbb holnap reggel kikerüljön az osztályfaliújságra.
A Katikának, az Attila barátnõjének a becsületérõl van szó!
– A történet, melyet meg kellene írnom, tulajdonképpen igen egyszerû – magyarázta Bazsinka.
Õ éppen azért nem tudja megírni, mert õ nem boldogul az egyszerû dolgokkal. Õ mindig a komplikációt, a megoldatlan és megoldhatatlan problémákat keresi. Na szóval – folytatta magyarázatát –, a történetnek azt kell tartalmaznia, hogy tornaóra van. Jön Katika. Hozza az osztálynaplót a lányoktól a fiúkhoz. Világoskék iskolaköpeny van rajta, és nadrág, sötétkék farmernadrág. De ez nem fontos, ezt akár ki is hagyhatom a történetbõl. A lényeg az, hogy jön Katika, áthalad az öltözõn, bemegy a fiúk tornatermébe az osztálynaplóval, kijön a fiúk tornatermébõl osztálynapló nélkül, és távozik. Ennyi az egész. Igazán semmiség.
De ha ez ennyire egyszerû – kérdeztem Bazsinkát –, akkor miért nem írja meg inkább mégiscsak õ? Elvégre mégiscsak õ találta ki ezt a történetet!
Rémülten tiltakozott. Hogy éppen errõl van szó. Hogy õ nem talált ki az égvilágon semmit!
Láttam a szemén, hogy hazudik. Megsajnáltam.
– És ne legyen hosszabb három gépelt oldalnál! – kiáltotta megkönnyebbülten. – Egyrészt, mert nem akarom, hogy ezzel szúrd el az egész délutánodat. Másrészt, mert éppen három oldal fér el az osztályfaliújság alján. Harmadrészt, mert a hosszú szövegeket senki sem olvassa el, márpedig fontos lenne, hogy ezt a történetet, melyben a színtiszta igazság van leírva, elolvassa az egész osztály. Ezt kívánja a Katika becsületének helyreállítása.
Másnapra megírtam. Kitettem a faliújságra. Tíz évvel késõbb megjelent az elsõ könyvem.
Ahogyan a mesében a gyanútlan vándor soha többé nem tudja letenni az evezõt, ha egyszer megmarkolta, ugyanúgy én sem tudtam abbahagyni azt, amit jelenleg is csinálok. De most nem rólam van szó, hanem Bazsinkáról. Meg arról az egyszerû történetrõl, mely számára hirtelen igen-igen bonyolulttá vált.
Ám legeslegelõször az öltözõrõl és a tornateremrõl szükséges, hogy elmondjak néhány fontos tudnivalót. Hiszen ezeken a helyiségeken vonult át Katika a róla szóló igaz történetben.
Kezdem azzal, hogy amikor tizenöt évesek voltunk, a testnevelés-órák alatt Bazsinka rendszerint ott ült az öltözõben, és olvasott. Vékonydongájú, vastag szemüvegû, szeplõs fiú volt, aki nem is annyira gyûlöletet, mint inkább mélységes megvetést érzett mindazzal szemben, ami összefüggésben állt a sporttal, a testneveléssel, a fegyelmezõ célzatú gyakorlatokkal. Másfelõl az a testnevelõ tanár – egy piros arcú, tagbaszakadt, kopasz férfi –, akivel az általános iskola felsõ tagozatában összehozta õt a balsors, valósággal vadászott a puhányokra, a semmittevõkre, és ahogy õ mondogatta, a “pihent agyúakra”.
Bazsinka pedig világéletében ilyen volt: semmittevõ, puhány és pihent agyú.
Nem érzem feladatomnak, hogy beszámoljak róla, miként keserítette meg a piros arcú, kopasz tornatanár a tizenkét-tizenhárom éves Bazsinka életét. Hiszen mi már tizenöt évesek voltunk, magunk mögött hagytuk a megalázó és szégyenletes gyermekkort, mi már gimnáziumba jártunk!
A gimnázium egy tágas, vöröstéglás épület volt a század harmincas éveibõl; mondogatták róla, hogy “mindig is liberális szellemiségû hely volt”. Jóval késõbb, már felnõttként hallottam, hogy néhány évvel az épület felavatása után “Petõfi-razziák” zajlottak a magyarórákon: volt egy tanár, aki rajtaütésszerûen ellenõrizte Petõfi költészetének ismeretét. Mondott nyolc-tíz verssort, a tanulóknak pedig tudniuk kellett, mely versekbõl valók ezek. Aztán verscímeket mondott, a tanulóknak pedig idézniük kellett az említett versbõl.
Aligha kell emlékeztetnem az olvasót, hogy a “Petõfi-razziák” idején kint az utcán is razziák zajlottak, melyeket nem lehetett megúszni Petõfivel. Egy reggel a tanár, máskülönben a pontosság mintaképe, nem jelent meg az iskolában, tudniillik olyan villamosra szállt fel, melyen egy megállóval késõbb razzia kezdõdött, és a hatósági szakközegek nem találták rendben a papírjait.
A gimnáziumban, mely mindig is a liberális szellemiségû hely volt, egy szakállas fiatalember volt a testnevelõ tanár. Nemrég szerezte a diplomáját a fõiskolán. És hosszú görög neve volt, mint az Iliász hõseinek. Ellentétben a piros arcú kopasszal, akinek óráin a büntetõzászlóaljak és haláltáborok hangulata uralkodott, õ megpróbálta komolyan venni a testnevelést, a test nevelését. Elmagyarázta, hogy a hasizomzat könnyen és gyorsan megerõsíthetõ, viszont folyamatos edzés, karbantartás nélkül csakhamar el is ernyed. Ezzel szemben a hátizmok végleges formáját csak lassú, szívós munkával lehet kialakítani, de az, ha már megvan, tartós marad. És hogy õ ennek megfelelõen tervezi a gyakorlatokat is, meg a csapatjátékot is.
Csakhogy Bazsinka undorodott az izmoktól, fõleg saját csenevész izmaitól, és nem hagyta magát nevelni. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne inkább, futballozni-e vagy kosárlabdázni, õ azt felelte, hogy leginkább olvasni szeretne. Attól fogva békén hagyták, és õ testnevelés órák alatt az öltözõben olvasott, legtöbbször vastag és komoly könyveket.
Egyébként nem a színtiszta igazat mondta, ugyanis nem olvasni, hanem írni szeretett volna leginkább. Nem titkolta, sõt büszkén hangsúlyozta, hogy otthon, szabadidejének minden percében egy regényen dolgozik, mely a személyiség önfelszámolásáról, a jellemvonások önmegsemmisítésérõl fog szólni; de részleteket nem árult el. Az iskolában pedig novellákat írt. Fõleg orosz- és fizikaórán írt novellákat, mert – mint mondotta – egyik tanárnõ turbékolása és a másik tanárnõ egyhangú hadarása éppoly inspirálóan hat rá, mintha a dodonai tölgyek susogását hallaná, vagy mintha rothadt almát szagolgatna, ahogyan Friedrich Schiller. Írt azonban jónéhány novellát osztályfõnöki órákon is, a honvédelmi oktatásról nem is beszélve.
A novellákat aztán hazavitte, édesanyja csehszlovák gyártmányú táskaírógépén letisztázta, majd másnap kirakta õket az osztályfaliújságra, melynek egyetlen szerzõje és szerkesztõje volt.
Itt mondom el – már hamarabb is elmondhattam volna –, hogy a vöröstéglás gimnázium az idõ tájt a budapesti egyetem gyakorló iskolájaként mûködött. Ez azt jelenti, hogy évente kétszer, õsszel és tavasszal jöttek a végzõs tanárjelöltek. Egy-két hétig csöndesen ültek a hátsó padokban, aztán elõbb-utóbb kiálltak az osztály elé, bemutatkoztak, és igyekeztek úgy viselkedni, mint egy igazi, felnõtt tanár.
Mindezt azért bocsátottam elõre, mert az egyik oroszórán a tanárjelölt, egy göndör hajú, magas, sovány öregdiák észrevette, hogy Bazsinka nem az eszközhatározó eset többes számával, hanem valami mással van elfoglalva. Sziklai Péter Pálnak hívták. Megkérdezte Bazsinkát, hogy mit mûvel, Bazsinka pedig azt felelte, hogy irodalmi tevékenységet folytat, konkrétan novellát ír. Mi pedig a tapasztalt szemtanúk enyhén csúfondáros érdeklõdésével figyeltük, hogy most mi lesz.
Különbözõ tanárok, vérmérsékletüktõl és kedélyállapotuktól függõen, különbözõképpen reagáltak Bazsinka irodalmi tevékenységére, ha az történetesen egybeesett az általuk tartott órával.
Spengler Judit kémiatanárnõ cafatokra tépte a készülõ írásmûvet, és sírva fakadt.
Czóbel Mária biológia-tanárnõ ráborította az irodalmi tevékenységre a szemetesvödröt, és az óra hátralevõ részében kétszer-háromszor is kihívta Bazsinkát felelni.
Somlai Balázs földrajztanár, aki hirtelen haragú ember volt, és emiatt sokszor hozta magát kínos helyzetbe, általában elhallgatott, elvörösödve figyelte Bazsinkát, aki ügyet sem vetve rá, folytatta az irodalmi tevékenységet; majd egyszerre csak teljes erõvel odavágott Bazsinkához egy krétát, vagy, ha kréta nem volt a keze ügyében, akkor egy jókora csörömpölõ kulcscsomót. Ez bizony veszélyes volt, mert Somlai Balázs nem mindig célzott pontosan.
Nagy József történelemtanár odaállt Bazsinka háta mögé, és beleolvasott az irodalmi tevékenységbe, majd egy vastag, fekete filctollal keresztülhúzta a legfelsõ lapot, és kétértelmûen mosolyogva kijelentette, hogy Magyarországon nincs cenzúra, de éberség, az van.
Kíváncsian vártuk tehát, milyen attrakcióval fog elõrukkolni Sziklai Péter Pál. Õ azonban attrakció helyett elõször is megkérdezte, hogy: vajon lehet-e novellaírás közben oroszt tanulni? Ugye, nem lehet. No és lehet-e orosztanulás közben novellát írni? Nem lehet? Dehogynem!
Novellát írni mindig lehet!
Így tehát Sziklai Péter Pál azt mondta Bazsinkának, hogy írja tovább a novellát, és ha elkészül, mutassa meg neki.
Ebbõl is látszik, hogy nagyvonalú ember volt, akibõl nem hiányzott némi bölcsesség. Biztosra veszem, hogy kiváló tanár lett volna belõle. Õ azonban… De nem, ezt egy kicsit késõbb mondom el.
A novella elkészült, Bazsinka megmutatta Sziklainak. Késõbb megmutatta neki a többit is. Tanítás után, ha Sziklai ráért, márpedig többnyire ráért, beültek a Mini presszóba, és ott órákig beszélgettek irodalomról, valamint a világ egyéb dolgairól. Sziklai tudomására hozta Bazsinkának, hogy a nõk egyáltalán nem veszik rossz néven, ha egy vadidegen pasas megfogja az utcán a feneküket. Bazsinka híven követte mestere útmutatását, és megfogta egy nõ fenekét; mindjárt kapott is egy akkora pofont, hogy leröpült a szemüvege. Attól kezdve inkább csak irodalomról beszélgettek.
Már nem emlékszem pontosan Bazsinka serdülõkori novelláira. Legtöbbjüket csak egyszer olvastam, vagy egyszer sem. Úgy rémlik, mintha szorongásos fantáziáitól próbált volna megszabadulni bennük, általuk. Az egyik novellában utca hosszúságú óriáskígyók csúsznak be a városba, és összeroppantják a házakat. Egy másikban – ha nem tévedek – több helyütt kilyukad a földkéreg, és a létezõ dolgok belehullanak a semmibe. Egy harmadik pedig arról szólt, hogy a hullaházban kártyáznak a holttestek, és elnyerik a kórboncnok összes pénzét, sõt végül még a nyelvét is kinyerik a szájából.
Ezek az írásmûvek mélységesen megbotránkoztatták az alkalmi olvasókat. Az egyik novella, melyben Atlasz, a titán hirtelen gerjedelmében lekapja válláról a földgolyót, és felszúrja hatalmas falloszára, kis híján az osztályfaliújság betiltását vonta maga után. Mások azt mondták, hogy Bazsinkának beteg a lelke, és hogy pszichológushoz kellene vinni. Megint mások azt mondták, hogy: “azért a modernségnek is van határa”, vagy pedig egyszerûen csak azt, hogy: pfuj.
Bazsinka számára mindez többet ért, mintha megdicsérték volna. Megerõsítette õt abban a hitében, hogy jó úton jár, és hogy még inkább a valóságos, vagy képzelt olvasók meghökkentésére, megzavarására, megrémítésére kell törekednie. Nem dicséretre vágyott; hatást akart kelteni.
Csakhogy Sziklaira jóformán semmiféle hatást nem gyakoroltak Bazsinka novellái. Ásítozva olvasta a költõi képekkel és trágár kifejezésekkel zsúfolt rémlátomásokat. Mondta, hogy érzõdik bennük az erõlködés, illetve csak az érzõdik. A huszonöt éves férfi tudomására hozta a tizenöt éves fiúnak, hogy az olvasók egyáltalán nem veszik rossz néven, ha egy kezdõ író hatásvadászat helyett hitelességre törekszik.
Ebbõl is látszik, hogy kiváló kritikus vagy szerkesztõ lett volna belõle. Õ azonban… De nem. Sajnálom. Egy kicsit késõbb mondom el azt a rettentõ keveset, amit Sziklai Péter Pálról tudok.
Azt mondta: az írói bátorságot nem az jelenti, ha az ember leszedi Atlasz válláról a földgolyót, vagy ha meghirdeti a sivatagi ugróegerek hupikék frontátvonulását. De nem ám! Hanem az, ha az ember használja a szemét és a fülét.
Légy szíves, mókuskám – egy ideje már csak így szólította Bazsinkát: “mókuskám” –, mostantól arról és csak arról írj, amit a saját szemeddel láttál, a saját füleddel hallottál! És úgy írd meg, pontosan úgy, ahogyan láttad vagy hallottad, attól ne térj el se jobbra, se balra!
Tudniillik egy írónak mindenekelõtt pontosnak kell lennie, mert a pontosság azonos a hitelességgel!
Ebbõl is látszik, hogy Sziklai Péter Pál kiváló esztéta lehetett volna. Õ azonban… Hagyjuk!
A lényeg az, hogy Bazsinka híven követte mestere útmutatását, és attól kezdve a köznapi valóságot igyekezett egészében is, részleteiben is megragadni.
De hát milyennek mutatkozott a hetvenes évek elsõ felében a valóság – azaz, korabeli kifejezéssel élve, “a hétköznapok forradalmisága” – egy gimnazista szemével nézve? Milyen volt?
Valljuk be õszintén és egyetlen szóval: unalmas.
Így bizony Bazsinka újabb novellái is, ennek megfelelõen, kissé unalmasra sikeredtek. Megszûntek a felelõtlen képzelgések, kialudtak a lobogó lidércnyomások. Helyükbe lépett
– mondjuk – egy õszi falevélsöprés vagy téli hólapátolás háromoldalas, aprólékos leírása. Egy veszekedés az italbolt elõtt. Jelenetek villamoson, buszon, metróban. És fõleg: iskolai életképek minden mennyiségben. Hiszen a szerencsétlen Bazsinka abban a tágas, vöröstéglás épületben vesztegette ideje legjava részét, ahol három évtizeddel korábban a “Petõfi-razziák” szem- és fültanúja lehetett volna, rossznak mondható túlélési esélyekkel, már ami a kint zajló valódi razziákat illeti.
Becsületére legyen mondva, a megbotránkozás még e szolgai másolásra törekvõ újabb írásmûvek mellõl sem maradt el teljesen. Egyszer például összegyûjtötte és három oldal terjedelemben legépelte a fiúvécékben olvasható fal- és ajtófirkákat. Amikor pedig emiatt kérdõre vonták, azzal védekezett, hogy: õ csak azt írta le, amit látott, sõt amit mások is látnak, méghozzá mindennap. Megjegyzem, ezúttal sem a színtiszta igazat mondta, mert a gyûjtemény ebben az összesített formában sehol sem volt látható. Ugyanis a fiúvécék firkáiból csak másfél oldalnyi anyag állt össze, ezért Bazsinka tanítás után besurrant a lányvécékbe is; ott is talált bõ háromnegyed oldalnyi érdekességet. És mivel még így is maradt némi szabad helye, valamilyen furfanggal megszerezte a tanári illemhely kulcsát. Ottani gyûjtésének gyöngye volt az alábbi rigmus:
Aki látott szõke pinát,
Húzzon ide egy strigulát!
Szerkesztõi megjegyzésként hozzáfûzte, hogy a versike alatt huszonkilenc – különbözõ kezektõl származó – strigulát számolt össze.
De azért Bazsinka újabb novelláinak nagy része nem volt ennyire szórakoztató. Emlékszem, egyszer leírt egy igazoltatást a Bosnyák téren. Illetve, csak az igazoltatást végzõ rendõr monológja fért bele
a három gépelt oldalba. Õ tudniillik azt és csak azt írta le, amit hallott. Szó sincs róla, hogy õ nevetségessé akarta tenni a Magyar Népköztársaság rendõri állományát – mint azt a KISZ-alapszervezet vezetõsége egyhangúlag állította. Egy író nem akar semmit. Egy író mindössze észleli a világ dolgait, és leírja azt, amit észlel.
De ha így van – kérdezték tõle –, akkor miért nem a szépet és a jót észleli? Miért mindig csak azt, amivel gondok, bajok, problémák adódnak?
Az osztályfaliújság mûködését egy hónapra felfüggesztették.
És ez komoly figyelmeztetés volt.
Másfelõl ennyi idõ bõven elég volt ahhoz, hogy Bazsinka magába szálljon, és újból végiggondolja irodalmi törekvéseit. Elment komoly, felnõtt barátjához és mesteréhez, hogy tanácsot kérjen tõle, mitévõ legyen.
Sziklai Péter Pál idõközben túljutott a gyakorló tanításon és az államvizsgán, átvette diplomáját, és feltett szándéka volt, hogy tanárként helyezkedik el, de aztán kapott egy állást a Magyar–Szovjet Baráti Társaság agitációs és propaganda osztályán. A Magyar–Szovjet Baráti Társasághoz, röviden MSZBT-hez úgy illett, hogy egy nagy szovjet íróról elnevezett utcában vagy téren legyen a székháza; talán ezért is jutott neki éppen a Gorkij fasorban egy elegáns, kétemeletes bankárvilla, szép nagy kerttel, melyben a kertészen kívül soha senki emberfia nem mutatkozott. Ehhez a kerthez és házhoz közeledett Bazsinka, nem kevés elfogódottsággal. Félt, hogy nem fogják beengedni.
Pedig beengedték. Sõt, még azt is készségesen elmagyarázták neki, merre találja Sziklai Peti elvtársat.
Sziklai Peti elvtárs az íróasztalra borulva aludt, még a kopogtatásra sem ébredt fel. Bizonyára nem alvással töltötte az éjszakát, és a mulasztást az íróasztal mellett volt szokása pótolni. Horkantva kapta fel a fejét. Csöppet sem örült a hûséges tanítvány látogatásának. De aztán, amikor meghallotta, miféle gondok nyomasztják Bazsinkát, felderült az arca.
Ártalmatlan dolgokról, apróságokról írjál, mókuskám! – így kiáltott. És hogy Bazsinka ne akarja mindjárt a világ totalitását megragadni, mert az nehéz. És fõleg, félreérthetõ. Inkább valami csekélységet, mely azonban utal a nagy összefüggésekre. Ahogyan a pocsolyában tükrözõdik az égbolt!
Igen, írjál egy pocsolyáról! Vagy mondjuk egy repedezett kérgû fatörzsrõl! Vagy egy nejlonzacskóról, mellyel az üres utcán gurigázik a szél! Arról, amit láttál, amit hallottál!
Vagy felõlem akár humorod is lehet! – toldotta meg jótanácsai sorát a mester. – Afféle miniatûr életképeket írjál, melyek egyfelõl viccesek, másfelõl emberileg érdekesek!
És kituszkolta Bazsinkát az ajtón.
Így került sor a Katikáról szóló történet elsõ változatának megalkotására. Miután az osztályfaliújság megjelenését ismét engedélyezték, Bazsinka írt egy novellát egy zacskóról, melyet a Majakovszkij utca és a Lenin körút sarkán görget a szél. Aztán írt egy üres konzervdobozról, melyben összegyûlt az esõvíz, és a vízben tükrözõdõ égbolton látszik, amint kötelékben szállnak a vadlibák. Aztán a vadlibákat kihúzta, és repülõgépeket írt a helyükbe. Aztán a repülõgépeket is kihúzta. Végül kihúzta az õszi égboltot is.
Ekkor fanyalodott rá a humoros életképekre. Igyekezett felfedezni, illetve saját érzékszerveivel észlelni bennük az emberi érdekességet. Ilyen érdekességnek vált egy ízben szemtanújává, amikor
a testnevelés óra alatt az öltözõben ült, és olvasott. Arra már nem emlékszem pontosan, mit olvasott. Azt hiszem, Borges novelláit, azok közül is az emlékezetrõl szóló példázatot. Ez egy olyan emlékezetrõl szól, mely hiánytalanul, teljes terjedelmében rögzíti mindazt, amit gazdája, egy Funes nevû ember észlel, tapasztal, gondol vagy képzel.
Bazsinka eltöprengett rajta, vajon Borges láthatott-e ilyen emlékezettel megáldott és megvert emberi lényt, aztán eszébe jutott, hogy nem láthatott, hiszen vak volt.
Ekkor felnézett.
És mindjárt meg is pillantotta soron következõ humoros életképének hõsnõjét, Katikát, aki világoskék iskolaköpenyt, sötétkék farmernadrágot és hófehér tornacipõt viselt. Ezt a tornacipõt Katika vasárnaponként samponnal mosta hófehérre, amit abból lehetett tudni, hogy tanítás után,
az iskolából hazafelé menet, valahányszor esett az esõ, Katika intenzíven habzott.
De ez nem fontos, ezt akár ki is hagyhatom a történetbõl.
A lényeg az, hogy jött Katika, és hozta az osztálynaplót a lányoktól a fiúkhoz. Ám a tulajdonképpeni nehézségek még csak most kezdõdnek, mert nekem nem az a feladatom, hogy elmeséljem, mi történt a következõ pillanatban, hanem az, hogy összerakjam a Bazsinka által megírandó humoros életkép mozzanatait, vagyis rekonstruáljam az alkotói folyamatot.
Ez pedig nem könnyû feladat, hiszen az eseményre harminchárom évvel ezelõtt került sor, Bazsinka pedig ezt követõen egyszer s mindenkorra lemondott írói ambícióiról. Érdeklõdése a kémia felé fordult, vegyészmérnök lett belõle, növényi olajból készített kozmetikai cikkekkel foglalkozik. Lássuk azonban, hogyan jött létre a humoros életkép!
Vegyünk elõször is egy esõs koraõszi napot. Fontos, hogy enyhe legyen az idõ, tehát a fiúk annak ellenére kint futballoznak az udvaron, hogy egykettõre csuromvizesek lesznek. Egyetlen pillantással megállapítjuk, hogy Katika tornacipõje egyelõre még nem habzik, mert amikor iskolába jövet leszállt a hetes buszról, még nem esett az esõ.
Most azonban csobogás, csörgedezés hallatszik. Jöhetne ez a hang az öltözõ ablaka mellett lefutó esõcsatornából is, de mi tudjuk, hogy a szomszédos zuhanyozóból jön. A zuhanyozó tágas helyiség volt, legalább tizenöt zuhanyrózsa volt benne, ám a tanulók szinte sohasem használták õket, mert a tornaóra utáni szünet ehhez túlságosan rövid lett volna.
Most azonban tart még az óra, és az egyik zuhanyrózsát használja valaki. Legalább tíz perce folyatja a meleg vizet, és mivel nyitva van az ajtó, a párás levegõ már az öltözõt is átjárta kissé. Azt is tudjuk, hogy ki ez a valaki. Egy fiú, aki a párhuzamos osztályba jár. Nevezzük Dezsõnek. Dezsõrõl azt kell tudni, hogy évvesztes volt, ezenkívül tavaly három tárgyból megbukott, és évet ismételt, vagyis két évvel idõsebb volt nálunk. Nagy darab, erõs testalkatú, szõke fiú volt. Nemigen állt szóba a többiekkel, azok se vele.
Az történhetett, hogy futballozás közben valaki bokán rúgta, õ pedig lesántult, és kiállt a játékból. Az elõbb még, amikor átbicegett az öltözõn, tetõtõl talpig be volt mázolva sárral, de azt egykettõre lemosta magáról. Most már csak élvezte a meleg vizet és a fájdalom lassú csillapodását. Aztán elzárta a vizet és törülközni kezdett.
Ekkor jött Katika az osztálynaplóval. Amikor egy vonalba ért a zuhanyozó nyitott ajtajával, meg- pillantotta Dezsõ kifelé fordított, fehéren világító seggét. Megtorpant, szája elé kapta a kezét, és felsi- kított. Ezt hallván, Dezsõ félredobta a törülközõt, elõrelépett, és érdes, durva hangján rászólt Katikára:
– Mi van, kiscsaj? Nem láttál még faszt?
Mire Katika elejtette az osztálynaplót, és elszaladt. Az is lehet, hogy addigra már egy kicsit habzani kezdett a tornacipõje.
Nem árt megjegyezni, hogy ennek a Dezsõnek jól fejlett, nagy, szõrös fasza volt, joggal volt büszke rá. Iménti szavait azonban vallomásként is értelmezhetjük, mely szerint õ egy fasz. Teljes egészében, úgy, ahogy van.
Ebbõl az esetbõl írt Bazsinka humoros életképet három gépelt oldalon, a szem- és fültanú hitelességével.
Kitette a faliújságra. Kirajzszögezte tizenkét darab “Hercules” rajzszöggel. Megérdemelték azok
a rajzszögek, hogy a nagy erejû hõs nevét viseljék, mert erõteljes, vaskos írásmûvet rögzítettek. A kö- vetkezõ szünetben kisebb csõdület kerekedett a tizenkét Hercules körül. Kuncogások és röhögések hallatszottak. Bazsinka végre belekóstolt az irodalmi sikerbe. Büszkén járkált a folyosón fel és alá.
Némelyek rosszallották ugyan, hogy seggrõl és faszról is szó esik a humoros életképben, de mindkettõ csak egyszer fordul elõ, és akkor is ki vannak pontozva. Csupán a kezdõbetûk jelzik, mire is gondoljon az olvasó. De ami ennél fontosabb: ebben a kis tárcában vagy karcolatban végre ráismerhetünk saját problémáinkra, a népi demokratikus magyar tanulóifjúság hétköznapjaira, és még az is kiderül belõle, hogy a tornatermi zuhanyozóban van meleg víz.
Bazsinka tehát büszkén sétálgatott a folyosón, és fogadta a gratulációkat. Egészen addig, amíg valaki, akit munkám elején Attilának neveztem, elé nem állt és meg nem kérdezte:
– Mégis mit képzelsz?
Ezt pedig olyan hanghordozással és olyan arckifejezéssel kérdezte, mint aki mindjárt ütni fog. Mire Bazsinka, akinek egy kicsit a fejébe szállt a dicsõség, azt felelte, hogy õ nem képzel semmit, õ csak azt írja le, amit látott, amit hallott; és azt még az érintettek sem vehetik rossz néven tõle, hogy az õ élet- képei egyfelõl emberileg érdekesek, másfelõl viccesek. De Attila nem ütött, hanem csak ennyit mondott:
– Ez kurvára nem vicces, baszd meg!
Azzal sarkon fordult, bement az osztályterembe, és a humoros életképet leszaggatta az osztályfaliújságról, és apró cafatokra tépte, mint Spengler Judit. Már csak az hiányzott, hogy a tanárnõt a zokogásban is utánozza.
Tizenkét Hercules együttes ereje sem tudta megoltalmazni Bazsinka irodalmi tevékenységét.
És itt akár véget is érhetne a történet, hiszen Bazsinkának ez volt az utolsó szépirodalmi alkotása, többé nem is próbálkozott ilyesmivel. Ám az igazi probléma – a mûvészet és az erkölcs összeütközése – még csak most következik.
A mûvészetet Bazsinka számára az a princípium képviselte, hogy azt írjuk le, amit észlelünk; az erkölcsöt pedig az, hogy tekintettel vagyunk mások becsületére.
Attila ugyanis, akit vérig sértett, hogy az õ barátnõje, Katika a róla szóló igaz történetben egy nála két ével idõsebb, vadidegen pasas meztelen testét bámulja közvetlen közelrõl, rádöbbent, hogy hibát követett el, amikor összetépte Bazsinka novelláját. Az osztályfaliújság üresen tátongott, a tizenkét Hercules szemrehányóan csillogott, mintha azt kérdezték volna: “Ugye látjátok, mi az, ami nincs itt?” Egyesek azt beszélték, hogy Attila azért semmisítette meg a humoros életképet, mert abban le van írva, hogy “a Katika megleste a Dezsõt zuhanyozás közben”. Mások meg már egyszerûen csak azt állították, hogy “a Katika kikezdett a Dezsõvel”.
Pedig hát a novella, melyet Attila összetépett, ennek éppen ellenkezõjét tanúsította volna. Hiszen az volt írva benne, hogy Katika, mihelyt olyasmit látott, amit nem kellett volna látnia, sikítva menekült! Éppen csak, hogy babérfává nem változott, mint a hozzá hasonlóan szemérmes nimfa
a régi római költõnél, aki persze nem egészen azt írta le, amit a valóságban látott.
De hagyjuk a nimfákat! Bazsinka történetének hõsnõje, Katika csakugyan szemérmes lány volt. Vallásos neveltetésben részesült, nyakában ezüstláncon kis keresztet hordott, mely úgy csillogott, mint a faliújságon a rajzszögek. Mondogatta, hogy õ bizony szûzen fog férjhez menni. Õ annak adja oda magát elõször, akinek az oltárnál örök hûséget esküdött!
Így már igazán érthetõ, hogy Attila kényes volt Katika becsületére, ezt a nagybecsû kincset készen állt mindenáron megvédeni. Most már szívesen visszarakta volna Bazsinka novelláját a faliújságra. Igaz ugyan, hogy illetlen dolgok, csúnya szavak fordulnak elõ benne, de még mindig jobb, ha Katika sikítva menekül valami olyasmi elõl, amit említeni sem lett volna szabad, mint hogyha – mondjuk – vonzódna hozzá.
Igen ám, de addigra Bazsinka novellájának már a cafatjai sem voltak sehol. Azt meg talán mondanom sem kell, hogy Bazsinka mindig egyetlenegy példányban gépelte le mûveit, a piszkozatot pedig eldobta. Így tehát ne is reménykedjünk abban, hogy egy indigós másolat kirakásával megúszhatjuk a mûvészet és az erkölcs összeütközését!
Különben is: Attilát amúgy sem elégítette volna ki a humoros életkép változatlan szövege.
Õ – mint kifejezte magát, amikor az egyik szünetben odament Bazsinkához, és röviden vázolta elõtte Katika becsületének alapvonalait –, õ egy “javított kiadásra” tartott igényt.
A javított kiadás, Attila elképzelései szerint, egy mozzanatban tért volna el az eredetitõl: Bazsinka írjon rá, legyen szíves, a zuhany alatt álló Dezsõre egy alsónadrágot. Minden egyéb maradhat. Szóval, Dezsõ alsónadrágban zuhanyozik, jön Katika az osztálynaplóval, és olyan szemérmes, hogy már az alsónadrág láttán is felsikít, és elszalad. Így már tényleg vicces lesz, emberileg pedig egy kicsit még érdekesebb is, mint az elõzõ változat.
Mire Bazsinka azt felelte, hogy ez a novella már nincs meg. Vegyük úgy, hogy soha nem is létezett. Õ egy nem létezõ írásmûvön semmiféle változtatásra nem hajlandó.
De aztán belátta, hogy nem lenne szerencsés dolog, ha Katika becsülete épp az õ nem létezõ novelláján futna zátonyra. Kijelentette, hogy õ minden olyan változtatásra hajlandó, mely nem áll ellentétben az írói hitelességgel. Viszont az alsónadrág tökéletesen hiteltelen. Alsónadrágot írni Dezsõre, miközben zuhanyozik, szánalmas hülyeség. Azt képzeli Attila, hogy Dezsõ a vizes alsógatyájára fogja felvenni a nadrágját? És hogy õ, Bazsinka ezt hajlandó lesz leírni?
Csakhogy Attila addigra már beleélte magát a társszerzõ szerepébe. Tapasztalatból tudjuk, hogy
a cenzor egy kicsit mindig társszerzõ is.
– Mi lenne – próbálkozott –, ha két alsógatyája lenne Dezsõnek? Egy vizes meg egy száraz.
– Írd meg! – javasolta Bazsinka. – Írd meg Dezsõt alsógatyában, Vagy felõlem frakkban. Írd meg úgy, ahogy neked jólesik.
– De én nem tudok írni! – üvöltötte Attila. – Te vagy itt az író! A te dolgod, hogy megírd! A te felelõsséged!
– Én viszont csak azt írom meg, amit láttam, amit hallottam – felelte Bazsinka fölényesen. – Alsó- gatyát nem láttam. Alsógatyáról szó sem lehet.
Attila most már a legutolsó érvvel hozakodott elõ.
– Ez elvi kérdés, baszd meg!!!
Ebben a pillanatban megszólalt a villanycsengõ, kezdõdött a következõ óra. Bazsinka odakiáltotta, egy kicsit még fölényesebben, mint az imént:
– Egy írónak nem lehetnek elvei.
Nono! – emelte fel a mutatóujját Sziklai Péter Pál, aki ezúttal nem aludt, hanem a Kritika címû, nemrégiben kívül-belül megújult folyóiratot olvasgatta. – Nono! Csak lassan a testtel, mókuskám! Ki mondta neked azt, hogy egy írónak nem lehetnek elvei?
A Kritika legfrissebb száma Heinrich Böll Nobel-díjas író Katharina Blum elveszett tisztessége címû kisregényérõl közölt ismertetést. Megdicsérte a baloldali elkötelezettségû nyugatnémet szerzõt, amiért példás erkölcsi komolysággal ragaszkodva elveihez, leleplezi a burzsoá sajtó mesterkedéseit.
A mû egy takarítónõrõl szól, akinek Heinrich Böll helyreállítja reakciós újságírók által megtépázott becsületét, mi több, átvitt értelemben az egész nyugatnémet munkásság becsülete is érintve van.
– Na látod, mókuskám! – folytatta Sziklai a hûséges tanítvány oktatását. – Azt, ugyebár, nem vonjuk kétségbe, hogy Heinrich Böll az NSZK-beli valóság talaján áll, annak társadalmi összefüggéseit hasznosítja mûvészileg? És mégis vannak elvei, nagyon is vannak! Így kell ezt csinálni, mókuskám! Egy író nem vaktában használja a szemét meg a fülét, hanem elvi alapon!
Most már világossá vált Bazsinka számára is: ha Böllnek nem derogált helyreállítani az õ Katharinája becsületét, akkor kicsoda õ, Bazsinka Jenõ, hogy odaálljon Katika és az elveszett tisztesség közé? Helyre kell azt állítani, nem vitás.
Igen, de hogyan? Mi ennek a módja?
Esetleg mégiscsak írjon rá a zuhanyozó Dezsõre egy alsógatyát?
Erre azonban a mester is azt mondotta, hogy: hülyeség. Dezsõ alsógatyában a zuhany alatt, ez hiteltelen és életszerûtlen. Ilyesmit Heinrich Böll sem lenne hajlandó leírni, még akkor sem, ha
a nyugatnémet munkásság egy emberként kérné rá! Alsógatyában csak a vietnami diákok zuhanyoznak, legalábbis õ, Sziklai a budaörsi kollégiumban így látta.
Gondterhelten ráncolta homlokát. Majd egyszerre csak felcsillant a szeme.
Mi lenne, ha Dezsõ helyett egy vietnami fiú állna a zuhany alatt, és õ viselné az alsógatyát?
Erre viszont a tanítvány mondta – megfeledkezve a köteles tiszteletrõl –, hogy hülyeség. Hogy kerül egy vietnami fiú a vöröstéglás gimnáziumba? A nálunk tanuló vietnamiak egyetemre járnak!
A mester nem jött zavarba. Ez kivétel! Ez gimnazista! Magyarországon dolgoznak a szülei. Magyar iskolába járatják, hogy magyarul tanuljon
Arcuk kipirult, hajuk összekuszálódott, homlokukon apró verejtékcseppek ültek. Egyszer megcsendült a telefon, de Sziklai azt mondta a kagylóba, hogy most benne van egy nagyon komoly és nagyon sürgõs munkában; elnézést kért, és letette. Bazsinka még soha nem volt annyira boldog, mint ebben a pillanatban. Az õ mestere sürgõsnek és komolynak nyilvánította az õ munkáját, és közösen dolgoznak rajta! Sziklai Péter Pál az õ társszerzõje lesz!
Aztán eszébe jutott, hogy egy társszerzõ mûvészileg nem feltétlenül produktív jelenség. Hiszen Attila is társszerzõ akar lenni. Az is eszébe jutott, hogy a hazánkban dolgozó vietnamiak zárt közösségben élnek, nemigen érintkeznek magyarokkal, gyermekeik iskolai oktatása pedig a követségen zajlik.
Egy kissé elszontyolodott, ám Sziklai nem hagyta magát megfertõzni a csüggedéstõl. Mint szódás- üvegbõl a szénsavas víz, úgy spricceltek belõle a jobbnál jobb ötletek. Bazsinkának igaza van – jelen- tette ki. Jobb lesz, ha a mi vietnami fiunknak magyar szülei vannak, mármint nevelõszülei. Nemrég történt, hogy egy híres magyar színésznõ és filmrendezõ férje örökbe fogadtak egy vietnami kisfiút. Ilyen eset biztosan elõfordult már többször is. Legyen a férfi orvos – mondjuk, sebész –, akit a nagy amerikai szõnyegbombázások után hivatalosan kiküldenek Észak-Vietnamba… ott egy kórházban rátalál erre a kisfiúra… akinek meghaltak a szülei… hazahozza Budapestre… örökbe fogadja…
Fél órán belül készen állt egy fordulatokban gazdag, teljes élettörténet, melynek átélõje – legalábbis Bazsinka megírandó mûvének lapjain – alsónadrágban fog zuhanyozni, amikor majd Katika éppen arra jön az osztálynaplóval.
Sziklai elégedett volt. Hátradõlt a karosszékben, kifújta magát. Mondta, hogy az alkotási folyamatnak ez a szakasza lényegében ugyanúgy mûködik, mint egy koncepciós per. Talán csak
a következményei enyhébbek.
Ezt az észrevételt Bazsinka nem értette, de nem is törõdött vele, mert hátravolt még egy apró, de nem lényegtelen probléma. Az alsónadrágban zuhanyozó vietnami fiúnak nevet is kell ám adnunk, méghozzá igazi vietnami nevet! Igaz ugyan, hogy ezt a nevet senki sem tudja helyesen kimondani vagy pláne megjegyezni, ezért a vietnami fiút mindenki úgy hívja majd, hogy Dezsõ, de azért kell neki egy valódi név is. Ezt kívánja az írói hitelesség.
Igen ám, de addigra már mindketten fáradtak voltak, így tehát egyetlen autentikus vietnami név jutott eszükbe: Ho Si Minh. Semmi egyéb. Azt pedig Bazsinka is világosan látta, hogy humoros életképének alsónadrágban zuhanyozó vietnami hõse ezt a nevet nem viselheti.
Sziklai Péter Pálnak azonban támadt egy újabb remek ötlete.
– Tudod, mit, mókuskám? – kiáltotta. – Szaladj át a vietnami követségre, itt van, egész közel, és kérj tõlük néhány személynevet. Mondjuk, hatot vagy nyolcat. Írd fel õket, aztán gyere vissza, és együtt kiválasztjuk a legjobbat!
A vietnami követség ott volt a Bajza utca és a Benczúr utca sarkán; az MSZBT székházától valóban csak egy macskaugrás. Bazsinka híven követte mestere útmutatását: mondta, hogy mindjárt visszajön, és elindult az említett utcasarok felé.
Addig is, amíg lemegy az egykori bankárvilla márványlépcsõjén és kilép a kovácsoltvas kapun, röviden elmondom a tanulságot, merthogy ennek az elbeszélésnek tanulsága is van, melyet fõleg a tizennyolc éven aluli prózaírók szíves figyelmébe ajánlanék. A tanulság… De nem. Inkább elmondom, mi lett Sziklaival.
Nos, Sziklai Péter Pállal nem történt semmi különös. Nem sokkal az itt leírt események után megnõsült. Néhány év múlva elvált, egyszersmind otthagyta az MSZBT-t is, melynek már leáldozófélben volt a csillaga, és a filmforgalmazásnál helyezkedett el. Második felesége biztatására megtanult portugálul, és egy olyan céget alapított, mely portugál parafát adott el Magyarországon elõször kicsiben, késõbb egyre nagyobb tételekben. Aztán, a kilencvenes évek derekán átállt a világhírû portugál fürdõszobacsempe, az úgynevezett “azulejo” forgalmazására, irigylésre méltó sikerrel.
Egyszer egy fürdõszobaügyi termékbemutatón találkozott Bazsinkával, aki – mint említettem – kozmetikai cikkeket állít elõ. Beszélgettek a régi dolgokról, de csakhamar kiderült, hogy az irodalom iránt már egyikük sem érdeklõdik. Hiába állította Sziklai annak idején, hogy novellát írni mindig lehet: úgy látszik, mégsem lehet mindig. Ellenben a fürdõszobák varázslatos világa három évtized elteltével mégiscsak összehozta õket, mestert és tanítványt; és visszatekintve megállapították, hogy
a Bazsinka novellájában szereplõ tornatermi zuhanyozó e találkozásnak mintegy szerves elõzménye volt.
Olyan irodalmi alkotás szerzõjeként, melynek elsõ változata megsemmisült, második változata pedig nem készült el, gazdag és teljes élettörténettel rendelkezõ mellékszereplõnket érdemes elõbb névvel felruháznunk, és csak aztán alsónadrággal: ezt kínálhatom tanulságképpen. Kérdés, hogy az olvasó veszi-e hasznát. Bárhogy van is, az alsónadrágban zuhanyozó vietnami fiú, hiába íratták be magyar nevelõszülei a vöröstéglás gimnáziumba, mindörökre névtelen maradt. Bazsinkát ugyanis – mondanom sem kell talán – a vietnami követségrõl minden teketória nélkül kidobták.
– Nálunk nincsenek nevek mondták neki tört magyarsággal. – Tessék innen elmenni!
Amikor pedig fejét lehorgasztva, dolgavégezetlenül visszasétált az egykori bankárvillához, a portán tudomására hozták, hogy Sziklai Peti elvtárs nemrég távozott, és aznap már nem is jön vissza. Másnap a mester éppen értekezleten volt, amikor a tanítvány kereste. Kiüzent, hogy mostanában rengeteg sok a dolga. Csakugyan, közeledett november hetedike, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója, ilyenkor az agitációs és propaganda osztálynak megsokasodtak a tennivalói.
Mit tehetett Bazsinka? Hazament, leült, bámult kifelé az ablakon. Maga elé húzta édesanyja csehszlovák gyártmányú táskaírógépét, de arról sem jutott eszébe semmi.
Attila pedig mindennap megkérdezte tõle, hogy írja-e már a javított kiadást. Bazsinka azt felelte, hogy igen, írja; de mindketten tudták, hogy ennek még az ellenkezõje sem igaz.
Egyébként Attila érdeklõdése nemcsak magántermészetû volt: idõközben ugyanis átvette a faliújság szerkesztését. Írni nem tudott, nem is próbált. Inkább az Ifjúsági Magazinból vágott ki rövidebb-hosszabb cikkeket, azokat rajzszögezte fel. A szerkesztés átvételekor vásárolt egy nagy doboz Herculest, úgyhogy rajzszöge volt neki bõven. Bazsinkának megmondta, hogy amíg a javított kiadás el nem készül, addig õ semmi egyéb írást nem hajlandó közölni tõle.
Bazsinka pedig, aki már sejtette, hogy olyan csapdába esett, melybõl számára nincs menekvés, egy darabig törte a fejét. Miképpen lehetne az életkép javított változata egyszerre humoros és hiteles? Elvileg valóságfeltáró, gyakorlatilag a Katika becsületét helyreállító?
Hiába törte a fejét, nem talált elfogadható megoldást.
Három hónap telt el ezzel a hiábavaló, terméketlen kínlódással. December közepén jártunk, esett a hó, közeledett a karácsonyi szünet. Egy napon Attila megelégelte az általa szerkesztett osztályfaliújság egyetlen szerzõjének hallgatását. Közölte, hogy Bazsinka szabotálja a rábízott feladatot, márpedig ezt õ nem tûri tovább. Ha Bazsinka holnap reggel be nem hozza a szeptemberben eltávolított humoros életkép javított kiadását, akkor õ, Attila az osztályfaliújság mûködését beszünteti, és ennek minden következményét Bazsinka fogja viselni.
Egyszóval, mindnyájunk jól felfogott érdekében áll, hogy a szerzõ végre összeszedje magát, és az elvárásoknak megfeleljen. Arról nem is beszélve, hogy az õ barátnõje, Katika már nagyon, de nagyon szeretné olvasni a róla szóló egyrészt vicces, másrészt emberileg érdekes, mindenekelõtt azonban ártalmatlan és színigaz történetet. Melyet õ, Attila afféle karácsonyi ajándék gyanánt óhajt átnyújtani kedvesének, aki szerfölött kényes a becsületére.
Ekkor fordult Bazsinka hozzám, és kérte a segítségemet, ahogy errõl már beszámoltam az itt olvasható elbeszélésnek mindjárt az elején. Nem voltunk barátok, de õ megbízott bennem, és én
a magam módján segítettem is.
Azzal kezdtem, hogy a következõ szünetben odamentem Attilához, és – ahogy manapság mondani szokás – “egyeztettünk”. Nekem nem voltak erkölcsi aggályaim, nekem nem volt fontos a hitelesség. Én a magam részérõl ügyet sem vetettem rá, hogy azt írom-e, amit a valóságban láttam és hallottam, vagy valami mást. Én írói munkásságommal arra és csak arra törekedtem, hogy elnyerjem Attila tetszését.
Nem mintha különösebben szerettem vagy tiszteltem volna. Inkább némi megvetést éreztem iránta, de még ez sem volt valami nagyon erõs érzés. Mégis az õ kegyeit kerestem, mert õ volt egy személyben az olvasóközönség. Világosan láttam, hogy ami neki tetszik, az fog tetszeni Katikának is.
Továbbá õ volt a rendelkezésemre álló teljes irodalmi nyilvánosság, annak minden kísértésével és csapdáival. Én azonban biztos érzékkel kikerültem azt a csapdát, melyben szegény önfejû Bazsinka elvérzett. Vagy még csak el sem vérzett, hanem forgott saját keserû levében Én soha, egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy egy írónak nem lehetnek elvei. Viszont azt sem gondoltam, hogy lehetnek.
Elhatároztam, hogy Attila akaratának mindenben engedni fogok. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy Attila igazából maga sem tudja, mit akar. Elõbb akartatnom kellett, hogy aztán a körvonalazódó akaratnak alávethessem magamat.
Elõször is felhívtam a figyelmét arra, hogy az esemény, melyrõl híven és részletekbe menõen fogok tudósítani, három hónappal ezelõtt történt, olyan régen, hogy már senki sem emlékszik rá pontosan.
– Mire akarsz ezzel kilyukadni? – kérdezte gyanakodva.
Azt feleltem, hogy három hónap távlatából és magasabb erkölcsi szempontból a színigaz történet néhány mozzanata közömbössé válik. Például ma már édes mindegy, hogy három hónappal ezelõtt esett-e az esõ vagy sütött a nap.
– Ezt hogy érted? – kérdezte, most már elégé barátságtalanul.
Én ezt úgy értem, hogy kénytelen vagyok az emlékezetemre hagyatkozni, és úgy emlékszem, hogy aznap verõfényes, meleg idõ volt. Lehet, hogy tévesen vagy pontatlanul emlékszem, de ha sütött a nap, és nem volt sáros az udvar…
– Nem fogsz átverni, baszd meg! – förmedt rám Attila. – Ne nézzél hülyének! A Dezsõ alsónadrágban fog zuhanyozni, ehhez ragaszkodom! Te pedig úgy írod a javított kiadást, ahogy meghatároztam! Ne is próbálj kibújni alóla!
Mondtam Attilának, hogy a Dezsõ alsónadrágját magam is jó ötletnek tartom. De most már nem elég. Szeptemberben, közvetlenül az események után elegendõ lett volna Katika becsületének helyreállításához, de most már kevés. Mert ha most ráírok Dezsõre egy alsónadrágot, és kiteszem a faliújságra, mindeni azt fogja kérdezni. “Ennyi az egész? Ezzel kellet szarakodni három hónapig?” nem, kedves Attila, most már az ötlet egészét kell átalakítanunk! Persze csakis úgy, hogy az írásmû változatlanul hiteles, vicces satöbbi legyen.
Attila elgondolkodott.
– Mégis mit képzelsz? – kérdezte.
Ezt pedig olyan hanghordozással és olyan arckifejezéssel kérdezte, mint aki nagyon szeretne már beleegyezni valamibe, csak egy kicsit is legyen számára elfogadható.
Elmondtam, mit képzelek. Ellentétben Bazsinkával, én a képzeletbõl mint hozott anyagból szerettem volna dolgozni, melyet csak szükség esetén helyettesít a saját raktárkészlet. Úgy képzeltem, vagyis úgy emlékszem, hogy aznap, amikor a humoros életkép játszódik, ragyogóan sütött a nap. Az összes fiú kint van az udvaron, a tanár úrral együtt. – A fiúk fociznak, a tanár úr a játékvezetõ. Ebbõl következik, hogy Katika az udvarra fogja kihozni az osztálynaplót. Már jön is! Világoskék iskolaköpeny van rajta. És nadrág. Sötétkék farmernadrág. És fehér tornacipõ. Ez fontos lesz.
– Na várjunk csak! – szakított félbe Attila. – Azt is jó lenne megindokolnunk, hogy Katika miért nincs tornadresszben, és miért nem tornázik a többi lánnyal együtt! Még a végén azt gondolják, hogy Katika meglógott az óráról!
– Nem lógott meg – mondtam önérzetesen. – Bizonyára menstruál.
– Nem! Ezt felejtsd el! – szorult ökölbe Attila keze. – Az én csajomról nem fogod kitenni a faliújságra, hogy menstruál!
– Nem fogom én ezt leírni! – feleltem. – Csak erre gondolok.
– Erre ne is gondolj! – fojtotta belém a szót Attila.
Próbáltam nem gondolni Katika havi vérzésére. Nem vérzett, nem vérzik, nem fog vérezni. Máris támadt egy újabb – igaz, nem túl eredeti ötletem:
– Akkor írjuk azt, hogy meg van fázva. Nem fogadott szót az édesanyjának, ezért meghûlt egy kissé. Ez jó lesz?
Attila ebbe már kénytelen volt beleegyezni. Ha menstruációra nem gondolhatunk is, megfázásra gondolhatunk, sõt írhatunk is róla, persze csak röviden. Folytathattuk a munkát. Katika hozza az osztálynaplót, és most kerül egy vonalba Dezsõvel. Ismétlem, kint vagyunk az udvaron, szépen süt a nap. Ebbõl következik, hogy Dezsõ egy csöppet sincs besározódva. Még csak megizzadva sincs, mert annyira azért nincs meleg. Ebbõl következik, hogy valószínûleg nem fog zuhanyozni. Hogy most nem zuhanyozik, az viszont egészen biztos.
Attila még mindig nem értette saját szándékát, melyet én már réges-rég kitaláltam.
Tehát – folytattam – egyfelõl Dezsõ nem zuhanyozik, másfelõl Katika feléje sem néz a fiúöltözõ melletti zuhanyozónak. És ezzel megoldottuk a problémát. Katika becsülete helyre van állítva.
– Jó, jó – mondta Attila, egy kissé butább arckifejezéssel a kelleténél –, de ha megvan a becsület, akkor az egész történet mitõl vicces?
Éppen erre a kérdésre vártam. Több se kellett nekem!
– Na ide figyelj, kedves Attila: most jön a poén! Ott tartottunk, hogy Dezsõ nincs besározva, és megizzadva sincs. Ja, és majdnem elfelejtettem: senki nem rúgta bokán. Még csak el sem fáradt. Nagyon, de nagyon jó formában van. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert szabadrúgás következik, és azt a Dezsõ fogja rúgni. De még nem rúgja, mert vita van arról, hogy igazából ki volt szabálytalan. Dezsõ nagyterpeszben áll, elõtte ott a labda. Jön Katika, megtorpan. Rá sem néz Dezsõre. Õ csak a labdát nézi. Dezsõ sértõnek találja, hogy õt ennyire semmibe veszik, és érdes, durva hangján rászól Katikára:
– Mi van, kiscsaj, Nem láttál még focilabdát?
– Nono! – vágott közbe Attila. – Nono! Álljon meg a menet! Az én csajomra nem lehet azt mondani, hogy kiscsaj!
Most már türelmetlen voltam, de azért a tõlem telhetõ legszelídebb hangon érdeklõdtem az iránt, hogy: akkor Dezsõ tehát hogyan szólítsa Katikát? Attila nem tudta. Mindenesetre szólítsa úgy, hogy vicces legyen, viszont ne álljon ellentétben a becsülettel!
Szólíthatja úgy, hogy “kisanyám”? Vagy esetleg úgy, hogy “anyuci”?
Attila az anyucit részesítette elõnyben. Ez – véleménye szerint – összefér a becsülettel, hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy Katika a Dezsõnek az édesanyja, ám éppen ezért viccesen is hangzik.
– Mi van, anyuci? Nem láttál még focilabdát? – szól rá Dezsõ.
– És mi a poén? – kérdezte Attila, még mindig értetlenül.
A poén az, hogy Katika leteszi az osztálynaplót, és hófehér tornacipõjével hatalmasat rúg a labdába, mely átrepül Dezsõ terpeszben álló két lába közt, és kivédhetetlenül vágódik be a kapuba. Gól!!!
Attila szemében végre felragyogtak a megértés fényei.
– Hiszen te zseniális vagy! – kiáltotta.
Bevallom, jólesett a dicséret, még akkor is, ha olyan ostoba és erõszakos embertõl kaptam, amilyennek Attilát igyekszem beállítani. Különben sem vesztegetett sok szót a dicséretre, mert máris újabb aggálya támadt.
– Az ilyen orvul rúgott gól nem érvényes! Nem fogja megítélni a játékvezetõ!
De én akkor már biztos voltam a dolgomban.
– A játékvezetõnek csak a valóságban számít! – hangzott válaszom. – A novellában az a lényeg, hogy a labda bent van. Katika beakasztotta, és azzal vége. Hogy utána mi történik, azt már az olvasó képzeletére bízzuk.
Attila gondolkodott egy kicsit, majd rábólintott a tervre.
– Jól van, te tudod – jelentette ki. – Te vagy itt az író. Tiéd a felelõsség.
Aztán megveregette a vállamat, és hozzátette:
– No meg a dicsõség is a tiéd.
Tizenöt évesek voltunk.
Délután megírtam a humoros életkép javított változatát, ahogy az elõzõ oldalakon megbeszéltük. Nekünk NDK-beli írógépünk volt, egy Erika, azon kopogtam le. Sikerült betartanom a három oldal terjedelmet. Másnap megmutattam Attilának, aki meg volt elégedve a szöveggel. Mindössze néhány gépelési hibát javított.
Kirajzszögeztem az osztályfaliújságra, és vártam a hatást.
A kirobbanó siker, melyre számítottam, különös módon elmaradt. Bazsinka gúnyosan mosolygott. Mások odamentek, elolvasták a humoros életképet, elhúzták a szájukat, és nem szóltak egy szót sem. A legtöbben el sem olvasták, még csak egy pillantást sem vetettek rá. Katika, aki az elsõ két óráról hiányzott, most lépett be az osztályterembe. Levetette a kabátját, odament a faliújsághoz, és olvasni kezdte a becsülete helyreállítására irányuló humoros életképet.
Hirtelen eltakarta az arcát, ráborult a padra. Csak úgy rázkódott a zokogástól. Aztán összeszedte magát, belebújt a kabátjába, és szó nélkül elment. Éppen aznap, amikor három hónapnyi huzavona után végre sikerült helyreállítani a becsületét!
Akkor még nem tudtam, hogy a novellában gyakran az a lényeg, ami rejtve marad, és egyszerre csak a valóságban válik láthatóvá. A becsület helyreállításának reggelén Katika nõgyógyászati rendelésen járt, ahol kiderült, hogy három hónapos terhes.