Egy dokumentum 1976-ból

Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes 1976 februárjában a Fiatal Mûvészek Klubjába látogatott. Különleges esemény volt ez, hiszen a magyar kultúrpolitika elsõ számú irányítója a fiatal értelmiség képviselõivel kevésbé hivatalos körülmények között találkozhatott. Aczél valószínûleg azért vállalta az FMK Marxista Kollégiumának a fölkérését, hogy ezt a lehetõséget is felhasználva utat találjon a fiatal generáció képviselõihez.

Az eseményt az állambiztonsági szervek is különlegesnek és fontosnak tartották, ezért bízták meg “Huszti” fedõnevû ügynöküket, hogy jelenjen meg a programon, figyeljen és füleljen, majd készítsen jelentést az “egyértelmû provokatív személyekrõl”. “Huszti” (névváltozata: “Huszti László”) már az eseményt követõ napon, 1976. február 20-án papírra vetette feljegyzéseit, s úgy tûnik, hogy tartótisztje az értékeléskor nem túlzott, amikor megállapította: az ügynök “az utasítás szerint jól hajtotta végre feladatát”. A jelentõ kilenc “provokatív magatartású” személyrõl emlékezett meg, közülük nyolcat nevesített is.

Az állambiztonsági szervek valószínûleg több ügynököt is hasonló feladattal láttak el, így érdekes és tanulságos lenne a különbözõ szövegeket összehasonlítani. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) errõl az eseményrõl egyelõre ez az egy dokumentum tanulmányozható.

“Huszti” 16 oldalasra duzzadt (bár szellõsen írott) jelentésének olvasásakor több meglepõ jelenségre is felfigyelhetünk. Csak néhányra utalok… A jelentésíró arra törekedett, hogy minél pontosabban rögzítse azokat a “provokatív” kérdéseket, felvetéseket és véleményeket, amelyekre fõnökei kíváncsiak voltak. A jelentés második részében ugyanakkor kitért más jellegû megfigyeléseire is. Ezek fõleg a körülményekre, a hangulatra vonatkoztak, viszont ekkor sem szakadt el eredeti feladatától. Leírja például, hogy Aczél némely válaszát többen kinevették, sõt néhányan az est folyamán felálltak, és elhagyták a helyiséget. Az ügynök ezeket a kritikus, sõt provokatív magatartás megnyilvánulásaiként értelmezte. “Huszti” magánszorgalomból külön segítséget is nyújtott megbízóinak, amikor elárulta, hogy Haraszti Miklós felszólalását néhányan a “provokatívok” közül is kifogásolták. Ezzel az információval az ellentétek alakítására, esetleg elmélyítésére, sõt a bomlasztás egy lehetséges felületére is ráirányította megbízói figyelmét.

A szöveget betûhíven közlöm, csak néhány értelemzavaró hibát, elírást javítottam. Néhány esetben nem voltam biztos egy-egy szó megfejtésében, olvasatomat ilyenkor szögletes zárójelek közé helyezve és kérdõjellel jelenítettem meg

Németh György

Jelentés¹

Adta: “Huszti” fn. [fedõnevû] ü. [ügynök]

Vette: Szebeni õrgy [õrnagy]

Hely: Nyilvános

Tárgy: Haraszti Miklós² és társai ügyében

Feladatom volt, hogy febr. 19-én este a Fiatal Mûvészek Klubjában³ tartott Marxista Kollégium estre elmenjek, amit Aczél György⁴ tartott. A meghirdetett program szerint az aktuális mûvelõdéspolitikáról beszélt volna, de az elõadás elõtt már hatvan (60) kérdést kapott leírva, így az elõadás helyett rögtön a kérdésekre válaszolt.

Az írásban feltett kérdések különösen nem voltak érdekesek, de ezt követõen szóban lehetett kérdezni.

Érdekességként megemlíteném, hogy az írásban feltett egyik kérdés így szólt. “Mi a véleménye a Helsinki egyezménnyel⁵ ellentétes izgatási törvényrõl?”

Erre Aczél György azt mondta, hogy ilyen törvény nincs, bár van államellenes izgatás bûntette, de az más dolog. Példaként megemlítette, idézem:

“Vannak olyan jellegû írások, amit [sic!] a burzsoá sajtó felhasználhat ellenünk. Ilyen volt a Konrád⁶ és a Haraszti könyve, amit csak külföldi kiadók adtak ki⁷, de ezt azonnal fel is használták ellenünk. Mi ennek ellenére nem ítéltettük el Harasztit, bár a könyve csupa hazugságot tartalmazott.”

Ezt követõen felállt Haraszti, – senki nem tudja, hogy jutott be, és az Aczél György sem ismerte õt személyesen, azt sem tudta, hogy ott van. –

Haraszti a következõ kérdést tette föl:

A KB⁸ miért nem tartja be a Helsinki egyezmény azon határozatát, amelyik kimondja a gondolatok szabad áramoltatását. Ha az õ, a párt részérõl rossznak tartott könyvérõl itthon csak rosszat mondtak, anélkül, hogy azt a nagyközönség olvashatta [volna]. Azok akik Aczél György könyvét tartják rossznak, ezt miért nem írhatják meg. Miért van az, hogy nyugaton bármelyik vezetõ politikus megbírálható, míg nálunk ez teljesen elképzelhetetlen.

Majd így folytatta:

Ön az imént említette, hogy nálunk nincs cenzúra. Akkor minek tudható be, hogy egyes alkotómûvészekrõl, akik kiállítást rendeztek, nem lehet írni?

A következõ kérdezõ Galántai György ⁹ volt.

Azt kérdezte, miért van az, hogy az elkötelezett mûvészeket még akkor is támogatják, ha teljes mértékben tehetségtelenek, életük végéig miért azok kapnak csak állami megrendelést, akik a mûveikbe Lenint, vagy ötágú csillagot rajzolnak? Miért nem adnak teret és lehetõséget azoknak az alkotóknak, akik csak tehetségesek, de nem hívei ennek a társadalmi formának?

Vámos Miklós ¹⁰ író:

Miért van az, hogy a mûvészeti élet legkülönbözõbb területein a vezetõ beosztásban nem hozzáértõ emberek ülnek? Olyanok akiknek soha, semmi köze nem volt a mûvészethez, csak éppen jó párttagok voltak, s ezért ide nevezték ki õket. Miért lehetséges az, hogy a színházak, T.V., Film, Könyvkiadás területén és más mûvészeti ágakban olyan emberek döntenek mûvek sorsa fölött, akik ezt soha nem gyakorolták.

Kiss Benedek ¹¹ költõ:

Örökösen nemzedéki ellentétekrõl beszélünk. De ez teljesen természetes, hiszen emlékezzék csak Aczél elvtárs arra, hogy a harmincas évek kommunistáinak a 19-esek megbízhatatlanok voltak. A felszabadulást követõen a 45 elõttiek voltak a rossz elvtársak és [a] legtöbbet eltüntették a porondról. Valószínû, hogy a mostani öregeknek eszükbe jutnak az [egykori?] eljárások és ezért tartanak a fiataloktól. Pedig ez a korosztály nem olyan immorális, mint az akkori.

Kartal Zsuzsa ¹² költõ:

Hoztak önök egy papírtakarékossági intézkedést, s így kevesebb oldalon jelennek meg az újságok. Így rengeteg jó írás hely hiányában a fiókban marad. Ugyanakkor különbözõ Minisztériumok több oldalas és teljesen haszontalan kérdõíveket adnak ki. Így persze, hogy elégedetlenek a fiatal írók, míg nekik nem jutott pénz önálló folyóiratra¹³, ugyanakkor a KUTYA c. folyóirat¹⁴ hetente megjelenik.

Vassy Géza ¹⁵ kritikus:

Miért van az, hogy azok az írók, akik “látszólag” társadalom ellenesek [sic!], illetve azok [hibáira?] felhívó írásokat megjelentethetnek, azoknak miniszter[ek] vagy pártvezetõ[k] [a] komái. Ha ugyanezt, sokkal figyelemreméltóbban és jobban egy fiatal írja meg, visszaadják neki, hogy nem elég politikus!

Petri György¹⁶ költõ.

Ön az eddigi válaszaiban soha nem volt konkrét. Csak hasonlatokat használt és évtizedes demagógiát. Önök ott “fönt” vajon miért nem ismerik el a hibákat, vagy ha el is ismerik, az elsõ errõl megjelenõ “komünike” rögtön meg is magyarázza, hogy ez a hiba miért is jó nekünk. Nem képzelhetõ el az, hogy mindezt azért teszik a vezetõk, mert ismerik Leninnek azt a mondását, hogy “csak a népet nem lehet leváltani”¹⁷.

Egy lány: (nem ismerem)

Önök a lakásprobléma megoldásáról beszélnek, ugyanakkor “beton [õrzõhelyre?]” költöztetik az embereket. Miért van szükség építészmérnök képzésre, mikor ezeknek a panel építményeknek a tervei több évtizede készen vannak

Szomjas György¹⁸ filmrendezõ:

Miért lehetséges az, hogy egy elkészült filmet azért, mert egy KB tagnak nem tetszik, nem lehet bemutatni? Ezek szerint õ az, aki az egész országot tekintve az ízlést meghatározó. Miért félnek önök az igazságot kimondó filmektõl? Itt a “Bástyasétány”¹⁹ filmrõl van szó, ami belekerült 10 millióba és most raktárra teszik. Nem lett volna jobb ezt egyáltalán nem engedélyezni az elején és ezen a pénzen óvódákat építeni? Nagyon rossz az a fajta szemlélet, amit ott fönt képviseltek, mert azzal, hogy egy problémán túl nézünk, még nem szüntetjük meg.

Aczél György a kérdésekre hosszan válaszolt, de látszólag ezeket senki nem fogadta el. A vita 20.00 órakor kezdõdött és 01 óra után ért véget. A vita odáig terjedt, ha valamivel nem értettek egyet, kinevették az elõadót.

Most igyekszem azokat a neveket leírni, akik részt vettek ezen a vitán és ismerem õket.²⁰ Megemlíteném még azt is, hogy semmit nem tapsoltak meg.

(…)

Több mint százan voltunk.

A vitát követõen többen lementek még a büfébe, ahol hangos nevetgélések közepett tárgyalták az estét.

Véleményem szerint – bár ez a beszámoló közel se tükrözi a hangulatot – az est nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A fiatalok több õszinteséget és kevesebb mellémagyarázást vártak. A vége felé nagyon sokan nyíltan fölálltak és tüntetõen elhagyták a termek [termet]. Ez is egyfajta kritika volt.

Egy dolog azonban figyelemre méltó még: többen azok közül, akik provokatív kérdéseket tettek föl, még azok sem értettek egyett [egyet] Haraszti személyeskedõ magatartásával, és ezért elítélték. Mint mondták neki: – más a vita és más a sértõdöttség.

Másoknak ha a vita nem is tetszett, de Aczél György magatartása igen. Hosszú idõn keresztül, mintegy 4 órát egyfolytában állva beszélt, és az elõadás elõtt ingujra [ingujjra] vetkõzött, levetette a nyakkendõjét és az “õreit” kiküldte a terembõl.

A vitának mindenképpen hasznossága volt az, hogy Aczél György így testközelbõl szerzett tudomást arról – és nem hivatalos jelentésekbõl – hogy mi az, ami a fiatalokat foglalkoztatja.

Végezetül csak annyit. A véleményem szerint a felszólalók többsége, rosszul értelmezett [hanyagságból?] provokált, talán arra számítva, hogy így – a nagy emberrel szembeni szókimondásuk miatt – felfigyelnek rájuk.

Bp. 972. febr. 20.

“Huszti László”²¹

Megjegyzés:

Az ü. [ügynök] meghívót kapott a fent említett vitára. A BM. III/III-4. Oszt.²² kérésére utasítottuk az ügynököt, hogy kísérje figyelemmel az egyértelmû provokatív magatartású személyeket. Felvetésüket lehetõség szerint pontosan tükrözze jelentésébe[n]. Az ü. az utasítás szerint jól hajtotta végre feladatát.

Szebeni õrgy. [õrnagy]

Gép: 1. pld. [példány]

Kapja 1. –“– Oszt. Vez.

428-204/76.

Kézzel írott jelentés.

ÁBTL 3. 1. 2. M-39271/2, 239–247.