A gyerekdal
Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.
William Shakespeare
Az vagy nekem, mi tejnek a tehén.
Kegyetlen borj, ki lelkem hörpöli,
Kin szebb a folt, mint máson az erény,
S ki épp hiányod által vagy teli.
Hisz az legyez, hogy nincsen legyezõd,
Nemléte hajt rád létezõ legyet,
Így lepi légy a meztelen mezõt,
Körötted én is így legyeskedek.
Csapom neked a szelet, hisz te, lám,
Saját magadnak csapni nem birod,
De szép fületlen, nem fülelsz reám,
Versem neked kimondva is titok.
De légy bár csonka, foltos és süket,
Szívem mégis lakatlan nélküled.
Alexander Puskin
Én rágok levelet meg ágat –
Nem tarka már a barka itt,
Lehullt a hó, felbõg a bánat,
Siratja elhullt szarvait.
Hideg és tejfehér ma Moszkva,
A téli tájban trojka fut,
Bámulom már egy óra hossza
Magát, akár egy újkaput.
Bámulom Önt, kacér kisasszony,
Hogy fûvel-fával incseleg,
S nekem, tudom, nincs semmi chance-om,
Csak mert füleim nincsenek.
De mégis eltûnõdve, hosszan
Rágódom én e levelen –
Magamba tartanám, kisasszony,
De fölbukik, ha lenyelem.
Csak Önön múlik, válaszol,
Vagy összetépi, eltiporja…
Ég Önnel! Megyek, vár az ól.
Fül- és feltétlen híve,
Borja.
Guillaume Apollinaire
Ó kis Lou
B r egy kajla marha Ne volna õsz futnék veled a
ő á Sza
g k jna
ö a par
k én utánad De tra
nyár és szerelem mind sajna-bajna
Mú elMúlik Ó
Mú kis
Mú Lou
François Villon
Én, François Villon boci
Elhagyom, ím, e zöld gyepet,
Halál, a kontómat hoci,
Lelkem más rétre õgyeleg;
Csókoltatom a hölgyeket,
S mert vár a pokol – atyaég! –
Vagy a mennybéli tõgymeleg,
Álljon hát itt e Hagyaték.
Pro primo: kajla balfülem
A hûtlen üszõ jussa lesz,
Ki hogy nem élhet nélkülem,
A mondott fülbe súgta ezt;
Igének hittem ezt a neszt,
Oltárnak tõgyes alhasát,
De errare bocinum est,
Vagyis: tévedni marhaság.
Item, a jobb fülem pedég
Vegyék a jó zsivány urak,
Panírozzák be, és egyék,
Belõle mind jóllakjanak.
S a hentes úr, ki napra nap
Hiába várta, hogy levág,
Megkapja bojtos farkamat,
Hogy arra kösse fel magát.
S mi mást tehetnék fültelen,
Túladva billogon s a szíjon,
Rátok hagyom a hûlt helyem,
Ott lumpok tejivója nyíljon –
Mindenét szétosztotta Villon,
Ki érte mégse pityereg,
Azt verje süly, és ott pusziljon,
Hol egykor farkam fityegett.