ELVIS, A CIRKUSZI POLIP

Mint egy nyolckarú, lelappadt zakó,

üres lufi az akvárium alján

néha sóhajtva küld a felszín

felé egy szusszanást,

és lomhán mozdul, akár a holddal

küzdõ tenger hullámai.

De mikor unottan fütyörészve

leöblíti a személyzet a tálcát

és lecsöpög a fertõtlenítõ,

mikor senki se látja már, a híg

tejfolt Elvisszé összeáll, pörögni kezd, és

kéken hajlong, mint napsütötte lomb.

Elvis a teljes mûsort leadja,

még ami sose ment, még a búgócsigát is,

neonként zúg, mint mikor lámpába légy száll

és villog Elvis és tapsol a víz,

a seprûk, ledobott rongyok, a csöpögõ csap

pedig már ismerik, miféle véget

érhet e szám – miféle vége is van

egy fellépésnek az üres teremben,

hogy fehér köpenyben reggel jön egy ember

s vigyázva kiteríti majd a nyolc kart.

FORDÍTOTTA TÓTH KRISZTINA

SZALON SÖR

Annak idején jó sokat megittunk,

csak harminc penny, röhejesen olcsó,

sötétbarna, édes,

gyomorforgatóan sörgyárszagú.

Az amerikaiaknak nem kellett:

baromi sûrû, mondták fintorogva,

de a helybéliek csak szorongatták

kerek üvegét, kerek gyerekpocakjuk

megtöltötte az apró sörözõt,

hars nevetésüktõl

zengett a poros utca.

Évekkel késõbb aztán, visszatérve,

minden még kopottasabb, kivéve

a Szalon sör címkéjét: most egy király

látható rajta, poharát emelve,

és törökökre támadó vitézek.

Sõt, pohár is van hozzá, dombornyomású

vörös-aranyos címer díszíti.

Hûha! Izgatott alkudozás után

ötszáz forintér ad egy párat a pincér.

Nappalinkban díszhelyre tesszük õket,

Õk õrizhetik legjobb tollainkat.

PÓNIK NEW FORESTBEN

Jönnek a pónik

szûk ösvényen felém,

öregasszony-tokával,

alma után harapva,

kolduslábuk lyukakat üt a sárba.

Szólítom õket, alma-

puha, sötét tenyérrel.

Melegük csípõs lángnyelv,

a szaguk körülnyaldos,

patájuk gallyként roppan,

az autóban ülsz, nyugtalanul,

õk meg dobognak, hangtalanul.

Jönnek felém, szívükben

harag sötét gubanca.

Körülvesznek a csendben,

avar alól kihúzott

testet; éhes, elnyomott álmom

zúduló támadása.

FORDÍTOTTA SZABÓ T. ANNA