FEHÉRJÉK. SZOMORÚSÁG.

“Mai ismereteink szerint az emberi lény az egyetlen olyan élõlény,
amely képes ésszel belátni, hogy biokémiai meghatározottságából
eredõen még érzelmei, öröme és szomorúsága sem lehetnek
valóságosak a szó legszorosabb értelmében, és amely képes ugyanakkor
ezen a felismerésen mégis a végtelenségig elszomorodni.”

(M. H.)

Olyan szakaszba ment le,

amilyen szakasz nincsen.

Olyan szakaszba ment le

engem az isten olyan

helyen vét el olyan

óriási szenvedéllyel

járulok az élethez,

milyen bájos ez a hardware-

-truváj, nem vagyok

más csak egy viszonylag jó

fehérjecsavarodály,

amiben 3 milliárd

útja van annak, hogy tönkremenjek

ugyanazt a néhány betût (, e, x, e.,

fault.,) írja ki mindig újra a

lelkem úgy fakult

bele a saját útjába

akár egy durva számsor

a nagy kavalkádba, amiben

néhányszor program, néhányszor

-ra tûztek, erre vagyok

a legbüszkébb, hogy hátha küldtek

mégis, valamire mégiscsak

muszáj, rímelni meg analógot

adni amolyan softozás

abba az elképesztõ hodályba,

ami én vagyok, talán

a német romantikába való

menekülést ajánlom így

elsõnek, a Holdba, különben

kiderülhet holt volta

annak is, és aztán

lefuttatnak engem a pánikon

ám nem is lehet azon kívül

lenni, mindenek elõtt a végem

van és a rendszerezett semmi

(e betûk ismétlõdésének lenni)

nekem az angyalom, nincsen,

nekem a végem. csak némi

akut fehérjeismétlõdésem.

ÉNRETESZEK

Énretesz és jólelhagy
elfelé az én angyalom
biceg ha még itt vagy
szintak-tik-takilag megy ez,
lám, lenyugözni egyet az életbol
azolyan szokásmit mondok hogy hát
nem neked kéne vigyázni itt?
éppenséggel énrám? teszek
az énre vissza énhozzád többésoha
az énre való visszakérdezés minden
szituációja kilóg egy versbol
ragozások és kapcsolódások felol
surranok, mondja, csak dadogva
fölfelé csak úgy lehet.
Kibeszélsz? Énretesz.

*

Énretesz és jólelhagy.
elfelé az én, angyalom,
biceg, ha még itt vagy
szintak-tik-takilag, megy ez,
lám lenyugözni egyet az életbol,
azolyan szokásmit, mondok: hogy hát
nem neked kéne vigyázni itt?
éppenséggel énrám? teszek
az énre. vissza énhozzád többésoha,
az énre való visszakérdezés
minden szituációja kilóg egy versbol,
ragozások és kapcsolódások felol,
surranok, mondja, csak dadogva,
fölfelé csak úgy lehet.
Kibeszélsz? Énretesz.

*

Énretesz és jólelhagy.
Elfelé az én angyalom
biceg. Ha még itt vagy,
szintak-tik-takilag megy ez,
lám, lenyugözni egyet az életbol:
azolyan szokásmit mondok, hogy hát
nem neked kéne vigyázni itt
éppenséggel énrám? teszek
az énre. vissza énhozzád többésoha,
az énre való visszakérdezés minden
szituációja kilóg. Egy versbol
ragozások és kapcsolódások felol surranok,
mondja csak, dadogva,
fölfelé csak úgy lehet.
Kibeszélsz? Énretesz.

*

Énretesz és jólelhagy.
El, felé az én, angyalom
biceg. Ha még itt vagy,
szinta-tik-takilag megy ez
lám, lenyugözni egyet az életbol azolyan:
szokásmit mondok, hogy hát
nem neked kéne vigyázni itt? ottan
éppenséggel énrám teszek.
az énre vissza. énhozzád.
többésoha az énre való visszakérdezés.
minden szituációja kilóg egy versbol.
Ragozások és kapcsolódások felol surranok,
mondja, csak dadogva fölfelé,
csak úgy lehet.
Kibeszélsz? Énretesz.

*

Énretesz és jólelhagy
elfelé az én angyalom
biceg, ha még itt vagy
szintak-tik-takilag. megy ez,
lám lenyugözni egyet az életbol
azolyan szokásmit, mondok hogy „hát
nem neked kéne.” „vigyázni itt?”
„éppenséggel énrám.” „teszek az énre,
vissza énhozzád többésoha,
az énre való.” visszakérdezés minden,
szituációja kilóg egy versbol
ragozások és kapcsolódások felol surranok,
mondja „csak dadogva, fölfelé
csak úgy lehet.” Kibeszélsz? Énretesz.

*

Énretesz és jólelhagy,
elfelé, az én angyalom
biceg – ha még itt vagy –
szintak-tik-takilag megy ez,
lám, lenyugözni az életbol egyet
azolyan szokásmit mondok hogy hát
nem neked kéne vigyázni itt?
éppenséggel. énrám? teszek
az énre vissza, énhozzád többésoha,
az énre való visszakérdezés minden
szituációja kilóg egy versbol
ragozások és kapcsolódások felol
surranok, mondja, csak dadogva
fölfelé, csak úgy. lehet.
Kibeszélsz? Énretesz.

*

[…]