Festett szárnyú madár

Monet puhán suttogva

Fénytócsába fojtotta

A szerelmet,

Picasso rémálmokat üvöltözött,

Mássz magadba,

Õrületre lelsz, sikította,

Braque mindezt pontosan visszhangozta

Mondrian felfedte a tereket,

Miközben a mexikóiak belebömböltek

A csillag roncsolta éjszakába,

Paricutint tûz emelte magasba,

fekete földbõl vöröset fakasztva,

Modiliagni csupaszon, felfedte a szomorúságot,

Degas az angyalokat fedte fel balett göncben

Marseille abszint lebujainak falai mögött dohányozva,

Kollwitz fakanállal szolgált fel könnyeket,

sötét holdak alatt örökké sajnálkozva,

Rousseau verseket üvöltözött

ablakából az õrjöngõ világba,

Egy lángoló madár sípolt a magasban:

Mind zabáld meg,

Dögölj meg!

{Azok a soha nem vitorlázó hajók}

Azok a soha nem vitorlázó hajók

Kis csónakjaik mindig rajtra készen

Nyitottan állásaikban…

Ma visszahozom õket

Hatalmasan és mozgásban

Vitorlázzanak

Örökké.

Azok a soha el nem ültetett virágok –

amiket ültetni akartál

Amik alatt a sárban –

szántottál

Ma visszahozom õket

Növekedjenek

Örökké.

Azok a háborúk és fegyverszünetek

Széttáncolták ezeket az éveket –

Három zászló cibálta napokon

Tagadták meg értelmét Istennek –

Régen testemet gyönyör takarta

Ma az árulás múzeuma.

Erre a testrészre valakinek az érintése emlékezik

Erre a testrészre valakinek a csókja emlékezik –

Ma visszahozom

Élj örökké.

Levegõtlen szeretleket lehelek neked

És meghatlak

Örökre.

Vedd el a kígyót Mózes karjaiból…

És egy napon a zsidó királynõ

kutyákkal fog táncolni az utcán

És minden zsidó

A szeretõje lesz.

FORDÍTOTTA GYUKICS GÁBOR