Versek

SEHONNAN JÖN A KÖLTŐ

Sehonnan jön a költõ – sehová tart a verse

Hogy kínzó éhezõi poklát magába rejtse

Van vérszívó (e versben) hemzsegnek éhes szörnyek

Bomlott agyú a költõ kit ily szörnyek gyötörnek

Olyik Istent se féli az Úrral szembeállat

Van hatlábú mutáns és háromfejû vadállat

Van homlokon középütt órjás kidülledõ szem

Csak középre irányul de mélyre jó erõsen

És támadnak (a versben) még szörnyebb szülemények

Jobb meg se nézni õket közelrõl olyan lények

Gúnnyal kik ráuszulnak Istenre istenekre

Vagy a hetedik lábát amelyik húzza egyre

Vért követelõ szörnyek – ez a vers éhe éppen

Ezt mutatja a vers fel – a világ ellenében

Nem mintha vágyna bármit e földön megszerezni

A semmi vérét szívja – vért köp az is a semmi

Köpi a véres tintát köpi a vers-kísértet

Õ a hajó a kormány a kormányos is – Érted?

E láthatatlan oldal felõl megy nem is látja

A világ el mellette elfordul más irányba

Gyászmenetként a szörnyek a nyomában haladnak

Istennek önmaguknak valami jelet adnak

Inkább bújj el világ ha sehonnan jön a veszted

Ki verseiben vérzõ szörnysereget éheztet

 

2002. szeptember 26.

VISZONTLÁTÁSRA VARJAK

Viszontlátásra cinkék viszontlátásra varjak

A semmi lesz a túlfél mûfaj a túloldalnak

Túloldala a hónak fenyõnek etetõnek

És mûfajszerû túlnan a dalaimnak fõleg

Viszontlátásra ebbõl még nem tudom mi sül ki

Etetõféle lesz-e ott varjak hova ülni

Viszontlátásra cinkék harkálynak gyászhuszárok

Minden kör alakú most mindenütt körbe-járók

Mert ahogy ti köröztök ugyanúgy köröz minden

Ez tán maga az élet csak éppen neve nincsen

Az ösvény ahol mentél sors-sújtottan le karddal

Veled együtt az is már a semmiben túloldal

Túloldalad az ösvény meglátszik ott magától

Silvaplana partjára az visz Sils-Mariától

Viszontlátásra varjak – üdvözöltet a semmi

Elválás éjszín óra gyász-szárnyként fog lebegni

Visszatér minden mondta lovaskapitány Nietzsche

Magam is Zarathusztra így vélem istenuccse

A semmitõl a semmi nem több mint három ugrás

Kettõ a kerten át majd a felhõkön át újrázz

És még egy ugrás varjak fentrõl az etetõig

De ott eltûnik minden agyõ örök idõkig

A fenyõk a kerítés az etetõ a hóban

Két szárnycsapás közt ennyit még látok búcsuzóban

2003. január 30.

FORDÍTOTTA HALASI ZOLTÁN

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.