Versek

Fekete pont-Nap

(ének)

I

Fekete pont-szem

Fekete pont-árny…

Bárhová rejtõztem,

mint kutya megtalál…

Bármerre menekültem,

mint Nap elkísér…

Úgy lát, mint a hal…

(Ó szegény! – mint feleség, mégis

mint ellenség)

Elcsúszott…

megbotlott…

Bezárult…

fogságba került mindenem

Megköszönve kacag…

Nem távolodik…

Sehol se marad…

II

Nap, éj

forog…

Reggel, est

egymást hozzák…

Mellkasom, törékeny,

tûz, víz simogatja

Sajnálat, gyûlölet

eggyé olvad…

Árván marad…

barátkozni kíván…

Mint újszülött kori társam

Fekete pont-szem

Fekete pont-Nap

Bárhová rejtõztem,

mint kutya megtalál…

Bármerre menekültem,

mint a hal lát…

Lépésre se távolodik

Egyáltalán el se válik

Kísér…

“Gyõzelmi öröm

idegen öröm!

Gyõzelmi öröm

idegen öröm!” így

Fecseg…

A visszhang nem csendesül

Libasorban jönnek

(Mintha vádolna!)

Aggasztó elviselhetetlenség

Ismétel!…

III

“Hulló falevél,

Szétfoszló hang,

Hullócsillag,

Elhunyt lélegzet:

Összefonódnak, s utána szétválnak

Tágas Körforgás sûrûsödik,

Mintha találkoznának

Szûk Körforgást kitágítja –

Egy értelem, végtelen sok

Világos indok, szorongató homály,

Tovább,

Létezõ léttelen minden

Áruló test

Átalakul csontodnak szilánkja

HASADT KIS DARAB!”

Bár szunnyad, bár éber

rábeszél…

Fül és test

Elzsibbadt gondolat, valamint

lelket

Pihenni se hagy…

Mindenképp aggaszt…

IV

Pihenni nem hagyó

Mindig kínzó

Átkot egye meg –

Fekete pont-szem

Fekete pont-Nap

“Jó volna, ha

megvakulna

Jó volna, ha

elaludna!”

Gondolatomban

“Eltitkolt vád”…

“Nem lenne jó, ha

megvakulna

Nem lenne jó, ha

elaludna!”

Ingujjban mond imát…

V

Amerre jártam talpa alatt

Fekete pont-árnyam,

Bárhová menekültem

magasra

Fekete pont-Napom

Hol maradt,

nem tudja

Ahová szétmorzsolódott,

nem tudja

Nincs látszat…

Nincs gyötrõdés…

Amikor

“Gyõzelmi örömmel”

ölelkezünk…

Siet,

ihaj! ordítok…

Tûzben a hegy mélye

Õsi korok bûne, nehézsége

Két vörös szikra

Két vörös csillag

Fekete pont-szem

Fekete pont-Nap

Kívánságom: megvakuljon

Kívánságom: elaludjon

(Akaratom nyakam körülköti!)

Eltûnik hideg verejtékem

Alaktalan szivárvány mellkasomból felragyog

Árnyában “jajveszékelek”

E földön

“enyém”

Már egyetlen sincs…

(Levegõtlen rések

oldódnak,

Határvonal-létem

habként eltûnik!)

Tûz, víz határát olvasztja

…véletlenül árván maradt

Lévén föld égbolttal egy teljes vég

…Ártó szellem formálja,

Elemészti…

Tüzet fog, lángra lobban

Mint folyó medre

Izzó hamu marad.

Bõrömet-húsomat felhólyagosítja

fonnyadó csalán,

Nyugalmamat-nyugtalanságomat átszúró sün

neszezése abbamarad…

Kényszeredetten forgó

Kerekek ágya is szorongató

Bár kerekek visszhangja

elcsedesedett…

Ej be kár!

Be kár!

Békét sem mutató

Kétségbe esett kínzó

Sajnálni való

Fekete pont-szemem!…

Sajnálni való

Fekete pont-Napom!…

 

Idő-Kígyó

Szomjazom míg az Idõ-Kígyó hajt

Amint farkára lépek

Vedlõ bõrébõl siklik tovább…

Szomjamat

Száradó homokpuszta bõgésével

kioltja

Árnyával “hidat” ver

Délibábfolyó felé tekereg.

fordította Törcsi Levente Balázs

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.