Repülő szőnyeg

20. Új lakás

(philipposzi pentameter ¹ )

Felhasogatva az ágy, összekuszált lepedő,
párnán tollpihe száll, szétteritett takaró,
morzsák, pormacskák, összekavart papirok,
eltünt minden test, ágynemüillat sincs:
mostantól itt élsz, mostantól itt élsz.

21. Magaslesen

(khalkuszi disztichon ²)

“Hát majd eltemetem. Mért idegeskedem én?”
Apját nézi a nyúl és azt hiszi, még sose látta.
Már nem is ismeri fel. Üldözi őt is a vad.
Nincs emlék, csak a vad, csak a vad, csak a vad, csak az élet.

22. Eloltott szerelem

(lírai daktilus – kitharódia)

Vérem zúg. Kitakarva előttem a test,
nincs vágy, ami most kielégitene,
vakon ég a szemem, csupa barna sejtés,
hogy itt vagy te velem, ne figyelj, ne figyelj
rám, csak te maradsz meg a vágy, ami nincs.
Nem is volt, csak a képzelet ég, nem a vers,
eloltja a lírai daktilusom,
mindjárt befejezhetem,
de még egy sora van, s noha azt hiszi, ég,
parázslik csak a sor, nesze, itt van a ráadás.

23. A füst

(adóneus, brevis in longo ³)

Egyszer az égen elszabadultam:
“nézd, Apa, sárkány”, mondta a kislány.
Sért ez a hang, mert hol van a farkam,
hol van a madzag, merre repüljek?
Azt hiszi sárkány, nem veszi észre,
hogy csak a füst száll. Égnek a házak,
iskola, kórház, napközi-otthon,
annyi temérdek élet eléghet.
“Nézd, Apa, sárkány”.

24. Városi medve

(adóneus + molosszus, adóneus + csonka adóneus,
daktilikus diméter + molosszus)

Nem lakom erdőn, barlangban,
itt ez a város, jó lesz ez.
Annyi a cirkusz, annyi zsivaly,
gépkocsihang és őrjöngés,
fals dudaszó és metrózaj,
sonkapapír és faggyuszemét –
boldog a medve, ha itt élhet!

25. Tóparton

(daktilikus tetrameter)

Békák halnak, a vadludak élnek.
Halnak a vadludak, élnek a békák.
Nincs, aki haljon, nincs aki éljen –
hogy tud a semmi a tóba beférni?
Benn brekeg és benn gágog a válasz.

26. Leletmentés

(daktilikus trimeter)

Fel vörösök, proletárok:
Bóbita, Bóbita táncol!
Mennyire más ez a két sor!
És ugyanazt kalapálja.
Mennyire nincs, aki hallja.
Állatok őrzik az álmot.

27. Erdei panasz

(5 lábú teljes, 6 lábú csonka daktilus)

Összeborulnak a fák, ez az első őszi nap:
elveszi tőlük a nyár levegőjét, nem lehet így
élni. Akit hideg és ködös esték vonzanak,
annak jó hely az erdő. Nem szólhatnak a fák.

28. A fa éneke

(jambikus trimeter, a negyedik sor kivételével
penthemimerésszel, Porson-szabály ⁴)

“Hiába jöttél, szégyenkezni nem tudok”.
Frissen csupaszra vetkőzött fa énekelt:
“az ősz nem egyszer hirtelen véresre mar,
utána itt állok kitárva meztelen.
Hiába jöttél, szégyenkezni nem tudok,
szégyellje inkább foltjait a múlt idő.”

29. Penitencia

(khóliambosz)

Megszégyenültem: látogatnak ezrével
a régi bűnök, elfelejtem estére.
A lelkiismeret bejáratott ajtó,
csukom-nyitom, forgó huzatban eszmélek.
Ha azt hiszem, hogy elfelejtehetem bűnöm,
nyomom kilincsét, tárva-nyitva haldoklom
megszégyenülve. Sír alatt is izzadva.

30. Szédület

(béna-sánta jambus)

Sétáltam egyet délután, megszédültem,
a part alatt a víztükör felvillámlott,
azt hittem felszakadt a víz. Engem nézett
megfényesedve, átkarolt ködlő sodra:
magával rántott volna. Mért várjam végig?

31. Politikai tanács

(jambikus tetrameter)

Ha mozgásomtól undorodsz, és nem tetszik a potrohom,
ha hányni kezdesz rögtön attól, hogy kajádba pottyanok,
s fürdőszobán vagy konyhacsempén élve átvonulhatok:
tudd, nem te vagy, sosem felejtsd, hogy nem te vagy a svábbogár!

32. Szerelmi csábítás

(hipponakteion – arisztophanészi sor)

Ha hússzagomtól részegülsz, s nem bírsz magaddal, hátha
még visszatart sivár szemérem vagy betegség, vérbaj.
Ha erre sem figyelsz, na jó, akkor magamra húzlak,
mindenben kárpótolni fog, hogy reggelig kefélhetsz.

33. Sms a férjtől

(boiszkhoszi disztichon)

Ma este nem jutok haza, mert annyi minden összejött.
Csak holnap délben érkezem. Ne várj az állomásnál.

34. A halál beszéde

(arkhilokhoszi jambikus trimeter + dimeter)

Nem lesz szemed, hogy láss, a fény mögött leszek,
még alva sem láthatsz soha.
Kevés a föld, hogy elviseld, amit tudok,
nem is kisérlek el, ne félj.
Nem látsz meg engem ott se, elvégeztetett:
ha rám ismersz, már nem te vagy.