“Itt a Radio Maryja – otthonaink katolikus hangja” – ez a beköszöntő először 1991. december 8-án hangzott fel az éterben. Az evangelizációs-edukációs célzatú katolikus rádiót Tadeusz Rydzyk redemptorista (az Isteni Megváltó Feltámadásának rendje) szerzetes atya 1991-ben alapította Toruńban, s 1994-ben az ország egész területére sugárzási engedélyt kapott, amely a rádiót közszolgálati intézménynek ismerte el. Ez viszonylag ritka státusz Lengyelországban (a toruńi adón kívül csupán néhány helyi egyházmegyei állomás rendelkezik vele), amely számos kiváltsággal jár. Mindenekelőtt mentesít a sugárzási díj alól, ami kb. évi 7 millió złoty (ugyanakkor viszont tiltja reklámok és szponzorált műsorok sugárzását), s az, hogy az engedéllyel rendelkező jogi személy a Redemptoristák Varsói Rendje, közigazgatási szempontból óriási függetlenséget jelent, az egyházi vezetőktől is.

Formáját és tartalmát tekintve a Radio Maryja kapcsolatba hozható a nyolcvanas években Balderschwangban (Bajor Alpok) működő német Radio Maria adóval, amelyet néhány évvel ezelőtt az egyházmegye beszüntetett, az egyház tanításával ellenkező, jobboldali politikai radikalizmust és idegengyűlöletet szító jellege miatt.¹ A német és olasz névrokonokkal ellentétben a Radio Maryja nem egyházmegyei médiumként jött létre, hanem a redemptoristák Püpöki Kartól független kezdeményezéseként. A rádió hallgatását rengeteg plébános ajánlja. Egy 2002-ben végzett felmérés szerint a papok kb. 50%-a hallgatja rendszeresen. A felmérés kimutatta azt is, hogy a Radio Maryja állandó hallgatótábora 800 ezer és 1 millió fő között mozog naponta, esetenként azonban a 4 milliót is eléri. A Radio Maryja az ötödik legnépszerűbb rádió Lengyelországban. Hallgatóságának többségét (70%) az 55 és 65 év közötti, alap- vagy középfokú képzettséggel rendelkező nők alkotják. Egy 2004-es szociológiai felmérés szerint Rydzyk atya a lengyelek 19%-ának szimpátiáját élvezi, a megkérdezettek 24%-a nem lelkesedik érte.

Mint vallási intézmény a Radio Maryja a hallgatók adományaiból tartja fenn magát – legalábbis működtetői ezt állítják. A valóságban pénzügyei ismeretlenek, kideríthetetlenek. Néhány év alatt Rydzyk atya saját területtel, épületekkel, korszerű technikai felszereltséggel rendelkező valóságos birodalmat épített ki. Ezért aztán kevéssé valószínű, hogy a közmondásból ismert “szegényasszony pénze” jelentős mértékben elősegítette ennek a komoly médiahatalomnak a létrejöttét, noha a néhány százezres hallgatói tábor, amennyiben rendszeresen fizeti az adományokat, bizonyos fokig hozzájárulhatott a Radio Maryja vagyonának gyarapodásához. Kétségtelen az is, hogy a szervezet előszeretettel használja ki a jogréseket. A tisztázatlan és minden külső ellenőrzést nélkülöző pénzügyi operációkról a sajtó is írt – az állam ugyanakkor tehetetlen, mivel a Lengyelország és a Szentszék közötti konkordátum kizárja az állami felügyeletet a rádió pénzügyi tranzakciói felett.

Hatalmas vitát váltott ki a csőd szélén álló Gdański Hajógyár megmentésére szervezett nemrég nyilvánosságra került pénzgyűjtési akció, amelyet a Radio Maryja 1997–1998-ban között végzett, s amelynek eredményéről ez idáig nem számolt el. Ahogy a Gazeta Wyborcza áprilisban nyilvánosságra hozta, a Nemzeti Befektetési Alap értékpapírjaiban őrzött egész pénz a tőzsdén úszott el. A Gdański Hajógyár megmentésére befizetett adományokból Jan Król atya, Rydzyk atya jobbkeze és a Radio Maryja fő politikai szemleírója, valamint meghatalmazottja, Aleksander R. mérnök cégrészvényeket vásárolt, majd nem sokkal ezután a cég csődbe ment. A redemptorista szerzetesek sohasem hozták nyilvánosságra, hogy mekkora pénzösszeg folyt be az adományokból, nem hivatalos becslések szerint azonban akár 100 millió dollár is összegyűlhetett. Néhány nappal a Gazeta Wyborcza cikke után a Radio Maryjával szorosan együttműködő napilap, a Nasz Dziennik nyilvánosságra hozta, hogy a hallgatók által a Gdański Hajógyár megmentésére befizetett pénzösszeget a redemptoristák saját médiabirodalmuk kiépítésére használták fel: ebből jött létre a Társadalmi és Médiakultúra Főiskolája Toruńban, és bővült jelentős mértékben a Radio Maryja és a Trwam Televízió intézményrendszere. “Köszönettel tartozunk Istennek, hogy a pénzösszeg, amelyet nem fordíthattunk a Gdański Hajógyár megmentésére, ilyen hasznos módon került felhasználásra. Hálával tartozunk mindazoknak, akik pénzt adtak, és hálával tartozunk Tadeusz Rydzyk atyának is” – írta a Nasz Dziennik.

Érdemes néhány szót szólni a rádió “főszereplőjéről”. A szegény családból származó Tadeusz Rydzyk (1945–) a Redemptorista Testvérek tuchówi szemináriuma, valamint a varsói Katolikus Teológiai Akadémia elvégzése után 1971-től látott el papi szolgálatot Toruńban, ahol elsőként szervezett a fiatalokat tömegesen vonzó ún. big beat miséket. 1986-tól éveket töltött a bajorországi Oberstaufen plébániáján, s a Lengyelországból érkező egyházi és rendházi visszarendelések ellenére is csak 1991-ben tért haza. Németországban két dolgot tanult meg alaposan: az üzletvezetést és a rádióműködtetést. A közeli Augsburgban működött az a katolikus rádióadó, amely a Radio Maryja mintája lett. Németországi tartózkodása alatt Rydzyk tanulmányokat folytatott az amerikai származású Lyndon Larouche² által 1984-ben alapított Schiller Intézetben is. Az olyan, saját programmal rendelkező amerikai prédikátorok, médiapapok mint Michael Manning, Kennet Copeland vagy William Branham példájára a kitűnő üzletembernek bizonyuló Rydzyk a Radio Maryja rádiót és társintézményeit adományokból, végrendeleti hagyatékokból és főleg a külföldi (argentin, brazil, amerikai és kanadai) lengyel kolóniák pénzéből fedezi. Ez az összeg saját bevallása szerint kb. 100 millió zloty évente.

A Radio Maryja sikerét mindenekelőtt interaktív jellegének köszönheti. Bárki betelefonálhat, s bekapcsolódhat az éppen folyó beszélgetésbe. A betelefonálást azonban szigorúan ellenőrzik, cenzúrázzák, mégpedig ún. késleltető vonal alkalmazásával, amelynek eredményeként a hallgatóval folytatott beszélgetés akár 7 másodpercre visszamenőleg is törölhető (ennyi ideig kering ugyanis a hang az éterben), ami lehetővé teszi a kényelmetlen vélemények kiiktatását.

A Radio Maryja a bonyolult kérdésekre adott egyszerű válaszok rádiója. Esténként a redemptorista atyák egy-egy gondosan megválasztott világi szaktekintély társaságában a betelefonáló hallgatókkal megtárgyalják az aktuális politikát, kül- és belügyeket. A műsorvezető azonban mindvégig ura a helyzetnek. Egy kategorikus “Köszönjük, dicsértessék!”-kel elköszönve rögtön elvágja a beszélgetés fonalát, mihelyt valaki kritikus hangot próbál megütni. A Radio Maryja messze túllépi egy vallási rádió feladatait. Sugároz ismeretterjesztő, tudományos népszerűsítő és aktuális társadalmi kérdéseket érintő vitaműsorokat is, amelyek általában igen messze állnak a tárgyszerűségtől. A legnagyobb tudatlanságról azok a műsorok árulkodnak, amelyek Lengyelország történelmével és jelenével kapcsolatos kérdéseket vetnek fel. (Nem átallották meghívni a stúdióba Dariusz Ratajczak pszeudotörténészt sem, aki nyíltan tagadja az auschwitzi gázkamrák létezését³.) Minden arra a tételre épül, hogy az országot a történelem folyamán mindig bántották, elnyomták: Lengyelországot mindig az idegenek tették tönkre, akik összeesküdtek ellene. Egyik sokak által hallgatott műsorukban, a “Befejezetlen beszélgetések”-ben, amelynek kezdetét és végét a “Rota” eléneklése jelzi, s amelynek mottója, hogy “Nem hagyjuk el a földet, ahonnan nemzetünk ered”, a műsorvezető papok rendszeresen hazaárulással és a lengyel parasztok örökös jogának, “az Ősök Földjének” megművelésének megfosztásával vádolják az európai uniós csatlakozás feltételeiben engedményekre kényszerülő kormányt. Rydzyk atya háborús retorikával tüzeli híveit:

Lengyelországért harc folyik. És harc folyik a Radio Maryjáért is. Be akarják fogni a szánkat. A liberális média segítségével akarnak minket megsemmisíteni.

Jacek Borkowicz, a kitűnő katolikus folyóirat, a Więź publicistája így fogalmaz:

Rydzyk atya a sérelmet szenvedett ember alapvető működési elvére jött rá, azéra, aki saját balszerencsének okát mindig másban keresi. Azt mondja a nyugdíjasoknak, a parasztoknak, a munkanélkülieknek, a magányosoknak: ti mind rendes emberek vagytok, ti építettétek fel Lengyelországot, és mi a hála érte? A bűnösök a zsidók, a szabadkőművesek, a liberálisok, Brüsszel és az EU.

A Radio Maryja toruńi villanydrótkerítéssel védett székhelye (ahova csak gondosan ellenőrzött személyek léphetnek be) nem csupán egy rádió központja. A rádió adása kiterjed egész Lengyelországra, s műholdak segítségével már két évvel megalapítása után fogható volt a Chicagóban, Detroitban, Torontóban és Londonban élő lengyelek számára is. “Az Atlanti-óceántól az Urálig elérhetőek vagyunk” – mondja Rydzyk atya.

A Radio Maryja köré egész intézményhálózat épült.⁴ A kiadót és könyvesbolthálózatot üzemeltető “Jövőnk” Alapítvány, amely vallási témájú könyvek mellet nacionalista és antiszemita hangvételű kiadványokat is terjeszt, egyúttal a szczecineki gimnázium és középiskola patrónája is. A “Servire Veritati” Alapítvány a Nemzeti Nevelési Intézet és a Maksymilian Kolbe atyáról elnevezett Intézet alapítója, amelyek újságírói szemináriumokat, tanároknak továbbképző foglalkozásokat tartanak több városban is, a legutóbbi önkormányzati választások előtt pedig ún. önkormányzati stúdiumot vezettek. A “Lux Veritas Alapítvány” tulajdonosa a “Trwam” Televíziónak, amely 2003-ban kapott sugárzási engedélyt. Ugyancsak a Radio Maryja kezdeményezésére jött létre a Társadalmi és Médiakultúra Főiskolája Toruńban. 1998 óta létezik a Radio Maryjával szorosan együttműködő, kb. 100 ezres példányszámban megjelenő napilap, a Nasz Dziennik. Az újság elnevezésében és szellemiségében a lengyel püspökség kezdeményezésére 1934 és 1939 között megjelenő, nyíltan antiszemita Mały Dziennik című lapra utal, amelynek megalapítója és szellemi védnöke az 1971-ben boldoggá, majd 1982- ben szentté avatott, a náci haláltáborban mártírhalált halt, antiszemita nézeteket valló Maksymilian Kolbe atya volt. Mai továbbélése, a Nasz Dziennik, noha alapelveiben a katolicizmushoz tartozónak vallja magát, nem tartozik egyházi felügyelet alá. Hasábjain rendszeresen közöl uszító hangvételű, szélsőségesen nacionalista és antiszemita írásokat, akárcsak a Rydzyk-birodalom által terjesztett folyóirat, “A Radio Maryja Család”, valamint a Radio Maryjával együttműködő hetilapok, “A mi Lengyelországunk” és a “Vasárnap”. A Radio Maryja alapvető építőköve és szervezeti egysége a Radio Maryja Család, amely hozzávetőlegesen 150–200 ezer főt számol, leginkább idősödő nőket (innen az ironikus “mohersapkák” elnevezés), akik Rydzyk atya minden hívó szavára készek a mozgósításra, legyen szó tüntetésről a szejm vagy a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt, parlamenti képviselők feketelistájának kiállításáról (akik Rydzyk atyának nem tetsző törvénytervezeteket támogatnak), a születés előtti élet védelméről szóló rendelet megszigorítására szervezett aláírásgyűjtésről, illetve az erkölcsöt vagy vallási érzületet sértő kiállítások, filmbemutatók, színházi előadások apropóján szervezett felvonulásokról.⁵

A Radio Maryja alkotóit és hallgatóit a közös Lengyelország-kép kapcsolja össze: a rendszerváltás utáni politikai és gazdasági változások nyomán támadt elégedetlenség, a vallás rendkívül konzervatív értelmezése, a globalizációtól való idegenkedés, valamint az Európai Közösséggel szembeni ellenségesség. Véleményük szerint még az 1989-es fordulópont előtt titkos megegyezés jött létre a kommunisták és a “Szolidaritás” titkosszolgálat által ellenőrzött ügynökei között.⁶ E titkos megállapodás értelmében fosztották ki a nemzeti vagyont, tették tönkre az állami iparvállalatokat, mezőgazdaságot, és rendelték alá a nyugati tőkének a lengyel gazdaságot. Az ország irányítását az a korrupt elit vette kezébe, amely a Moszkvától való korábbi függését a Brüsszellel szembeni engedékenységgel cserélte fel. Kezdetét vette a társadalom demoralizálódása, amelyben jelentős szerepet játszik a külföldi tőke pénzelte liberális média által közvetített hamis és értékmentes valóságkép terjedése. Mindez a lengyel nemzet, az európai katolicizmus utolsó igazi védőbástyájának megsemmisítését célozza. A világ a totalitárius Nyugatra és a keresztényi Lengyelországra osztható fel, s ez utóbbi lehet csak alapja egy új, egészséges társadalom felépítésének.

Állításuk szerint a Radio Maryja az egyetlen teljes mértékben lengyel és katolikus médium Lengyelországban, az igazság és hit hangja. S éppen ezért éri támadás minden oldalról. Rydzyk atya egyik kedvenc mondata, hogy “egy újabb totalitárius rendszerbe léptünk át, az Isten nélküli szocializmus rendszerébe”, s hogy valójában a jelenlegi rendszer még rosszabb, mint a totalitárius.

Nem csupán politikai célok eléréséért folyik a harc, ebben a harcban egyik oldalon a Krisztusi Egyház áll, amely az élet, az igazság és a szeretet társadalmát építi a lengyel földön, a másik oldalon a gonosz újpogány struktúrái, sátáni erői gyülekeznek, amelyek az Isteni rend, a Krisztusi Királyság megdöntésére törekszenek Lengyelországban és a világon, s amelyek a gonosz társadalmát, a bűn és halál társadalmát akarják ránk kényszeríteni

– hangzott el Edward Frankowski püspök szájából a Radio Maryja hallgatónak összejövetelén 2002-ben Jasna Górán. Az igazgató atya és munkatársai a rádióval kapcsolatos minden kritikai észrevételt az Egyház és Lengyelország ellenségeinek támadásaként magyarázzák. A rádióadó: ostromlott erőd. Szerkesztői nem állnak szóba más médium újságíróival, akiket egyszerűen csak bérenceknek neveznek. Más újságok, rádió- és televízióadók riporterei nem léphetnek be a Radio Maryja és a vele kapcsolatban álló Trwam Televízió szigorúan őrzött területére.

Evangelizációs-edukációs tevékenysége mellett a Radio Maryja működésének kezdete óta politizál, s az évek során egyre növekvő mértékben.

Az 1997-es választásokat megelőző propagandájuk 18 jelöltet juttatott be a szejmbe, illetve a szenátusba (a kormánykoalíció tagjaiként), a 2001 őszén folytatott kampányhadjárat pedig (nem egészen 8%-kal) a nacionalista politikusokat tömörítő Lengyel Családok Ligáját (LPR) (ellenzéki pártként). E párt vezetői Maciej és Roman Giertych, a II. világháború előtt tevékenykedő, szélsőséges, fasizmussal szimpatizáló politikus Jędrzej Giertych fia és unokája. A Lengyel Családok Ligájával szorosan együttműködik az “Összlengyel Fiatalság” ifjúsági szervezet, amelynek soraiban skinheadek is feltűnnek. Néhány éve azonban már a Lengyel Családok Ligája is kritikus megítélés alá esik a Radio Maryja hullámhosszán, s Rydzyk atya az LPR-ből kivált, Antoni Macierewicz vezette Katolikus-Nemzeti Mozgalmat kezdte támogatni, amely a 2005-ös parlamenti választások előtt – a katolikus-nemzeti vonalat integráló, a köznyelvben csak “Partia Maryjaként”, Mária-Pártként emlegetett – Patrióta Mozgalomként szerveződött újjá.

Közvetlenül a 2005-ös választások előtt Rydzyk atya mégis inkább Lech Kaczyński és pártja, a PiS (Jog és Igazságosság) mellett foglalt állást, tudván, hogy az száll versenybe a legnagyobb eséllyel a liberális PO (Polgári Platform) ellen. A Kaczyński-fivérek kampánystábja által kitalált “szolidáris Lengyelország a liberális Lengyelországgal szemben” választási szlogen remekül illeszkedett a Rydzyk atya médiabirodalma által propagált világképbe. A redemptoristák tehát elszánt negatív kampányhadjáratba kezdtek, amelynek során a liberális kormányzás veszélyeivel riogattak. Rydzyk atya többek között azért bírálta a Polgári Platformot, mert az – az ő kifejezésével élve – a buzikat támogatja, gazdaságpolitikája pedig a nemzet megsemmisítését célozza. A szerzetes atya azt is hozzátette, hogy Donald Tusk (a PO vezetője) tisztességtelen, még a szeme sem áll jól, és megveti a Radio Maryja szimpatizánsait. A toruńi stúdió tárt kapuval fogadta a PiS politikusait (a lehetőséggel élt többek között Jacek Kurski, Zbigniew Ziobro és Tadeusz Cymański⁷), akik a szerkesztő-műsorvezetők “zavaró kérdezősködése” nélkül vázolhatták fel programjukat, illetve a liberálisok győzelme esetén előrevetített sötét jövő képét. A hallgatók megtudhatták például, hogy a többsávos adókulcs következtében nőni fog a munkanélküliség, drágulni fognak az élelmiszerek és a gyógyszerek, míg a márkás boroknak és szivaroknak alacsonyabb lesz az ára. A második forduló előtt a Radio Maryja és Trwam Televízió minden erejét mozgósította. A hallgatók és tévénézők pontos utasításokat kaptak arra vonatkozóan, hogy kire szavazzanak, s kire ne.

Az új kormány megalakulása óta a PiS politikusai szinte naponta szerepelnek a Radio Maryjában. Kazimierz Marcinkiewicz köztársasági elnök például, Zbigniew Wassermann miniszteri tanácsos és Zbigniew Ziobro miniszter kíséretében országgyűlési expozéját megelőzve először itt ismertette kormányprogramját. Ez év február elején pedig a PiS, az LPR és a Samoobrona (Önvédelem) képviselői az ún. stabilizációs paktumot kizárólag a Nasz Dziennik, a Radio Maryja és a Trwam Televízió újságíróinak jelenlétében írták alá, s csak ez után tartottak a többi média újságírói számára sajtókonferenciát (amelyet azonban a legtöbben bojkottáltak). A PiS, az LPR és a Samoobrona kormánykoalíciója mindezek ellenére csak hosszas politikai manőverek, taktikai időhúzás (többek között a szejm feloszlatásának kilátásba helyezése) után, ez év május elején jött létre. Ennek értelmében Andrzej Lepper (a populista Önvédelem elnöke) az új kormány miniszterelnök-helyettese és földművelésügyi minisztere, Roman Giertych pedig miniszterelnök- helyettese és oktatásügyi minisztere lett.⁸

Jarosław Kaczyński, a PiS vezetője, hogy meghálálja Rydzyk atya támogatását, a Radio Maryja védelmezőinek sorába állt.

A média szabadságát Lengyelországban nagyon komoly veszély fenyegeti – figyelmeztetett egy áprilisi sajtókonferencián. – Éppen azok, akik szünet nélkül a média szabadságának alapelveire hivatkoznak, például amikor közéleti személyiségeket sértegetnek, köztük nem egyszer az államfő személyét is, éppen azok folytatnak dühödt kampányt a Radio Maryja és Rydzyk atya ellen. Céljuk, hogy eltávolítsák őt, hogy eltávolítsák magát a Radio Maryját is, hiszen Rydzyk atya személye és a Radio Maryja egymással szorosan összefonódik. Az a kijelentés, hogy ennek a médiumnak nincs létjogosultsága egy demokratikus államban, csak olyan személy szájából hangozhat el, aki a szabadság, s egyúttal a demokrácia ellensége, hiszen szabadság nélkül demokrácia sem létezhet. A Radio Maryja és a Rydzyk atya elleni médiatámadások egyben a Köztársaság rendbetétele elleni támadások is.

Erkölcsi-vallási tekintetben a Radio Maryja a lengyel vallásosság népi elemeihez tért vissza (Mária-kultusz: Mária mint Lengyelország Királynője). Bizonyos elemzők szerint a Radio Maryja programja nincs összhangban a II. Vatikáni Zsinat határozataival, s ezért akár idolátriával (bálványimádással) és lefebrizmussal (a II. Vatikáni Zsinat reformjait elvető, a hagyományos katolicizmustól különvált irányzat, amely Nyugat- Európa országainak többségében már a ’70-es évek óta a Katolikus Egyháztól elhatárolódva működik) is vádolható. A Wprost című hetilap már 2002-ben szkizmát emlegetett, amelynek értelmében a római katolikus egyháztól elszakadó ún. “toruńi katolikus Egyház” kialakulásáról beszélhetünk.

Az igazság az, hogy a Radio Maryja már jó ideje kicsúszott az egyház kezéből. A kérdés hosszú évek óta állandó témája nemcsak a Püspöki Kari Konferenciáknak, hanem a Vatikánn tanácskozásainak is, az ügy mégsem jut egyről kettőre, mivel függetlenül a Püspöki Kar hivatalos állásfoglalásától, az egyes egyházi vezetők (a Püspöki Kar tagjai is) radikálisan különböző álláspontot (az éles kritikától kezdve az elvakult magasztalásig) képviselnek a Radio Maryjával kapcsolatban.

A lengyel püspökök szót ejtettek erről a 2005 decemberében tett vatikáni ad limina látogatásuk alkalmával magának a pápának is. A Lengyel Püspöki Kar januári plenáris ülésén tervezte megtárgyalni a Radio Maryjával kapcsolatos problémákat, minden komolyabb eredmény nélkül.

A február 2-án előállt helyzet (a Rydzyk-médiumok kizárólagos jelenléte a stabilizációs paktum aláírása során) következményeként, amely az egyházat mint a politikai életben nyíltan szerepet vállaló felet tüntette fel, a Lengyel Püspöki Kar Elnöksége szükségesnek érezte írásban figyelmeztetni a redemptorista szerzetesek által üzemeltetett médiumok működéséért felelős rendfőnök atyát, hogy katolikus médiumok nem kötelezhetik el magukat egyetlen politikai irányvonal mellett sem, s egyben a rendfőnök atya közbelépését is szorgalmazta:

Elvárjuk, hogy a Rendfőnök Atya közbelépése olyan helyzetet teremtsen, amelyben a Radio Maryja és a Trwam Televízió a Katolikus Egyház tanításai és útmutatásai szerint fog működni.

Mindez már évekkel ezelőtt is éles vitákat váltott ki a közvéleményben. Nemrég, amikor a Médiaetikai Tanács Stanisław Michalkiewicz⁹ antiszemita tárcájának közléséért megdorgálta a rádiót, támogatóinak köre megalakította a Médiaetika Független Csoportját, amelynek célja a Rydzyk atya fennhatósága alá tartozó médiumok védelme. A csoport vezetője, Bogusław Wolniewicz¹⁰ azonban még ennél is tovább megy, és azt állítja, hogy mindezért az új pápa is felelős. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert német.

Egyre nő bennem az a szörnyű feltevés, hogy azok, akik ezt az új támadást intézik ellenünk, azt a tényt igyekeznek kihasználni, hogy az új pápa német, és hogy emiatt szörnyen nehéz nyíltan védelmébe vennie olyasvalakit, akit a média vagy az ő közvetlen környezete antiszemitának kiált ki

– mondta a Radio Maryjában. Április elején, a Radio Maryja körül keletkezett újabb botrányok következményeként a Szentszék a lengyel püspökökhöz fordult, hogy kerekedjenek felül a Radio Maryja bizonyos műsorai által előidézett újabb nehézségek felett. A Vatikán írásban fejezte ki felháborodását és tiltakozását a Radio Maryja és vele együttműködő médiumok utóbbi időszakban folytatott politikai szerepvállalása ellen. A Radio Maryja feletti ellenőrzés megszigorítása érdekében a lengyel püspökök egy nyolctagú programtanács felállítását indítványozták, amelynek feladata a Radio Maryja által sugárzott műsorok tartalmának felügyelete lenne. A programtanács a Püspöki Kar és a redemptoristák 4-4 képviselőjéből állna. A rádió belső szerkezetében is változásokat indítványoztak, amelyek értelmében Tadeusz Rydzyk atya elhagyná a rádiót, és kizárólag a Társadalmi és Médiakultúra Főiskolával foglalkozna, s szintén kilépne Jan Król atya, a politikai műsorok főszerkesztője is. Az előirányzott változások ez idáig azonban még nem következtek be.

A május 3-án Jasna Górán – a Lengyelország Királynője és a május 3-i alkotmány elfogadása alkalmából rendezett ünnepségen – a jelenlévő lengyel püspökök elismerésüket és köszönetüket fejezték ki a Radio Maryja hullámhosszán folytatott evangelizációs tevékenységért.

Rydzyk atya és a Rydzyk-hívők viselkedése sok szempontból egy szekta működésére emlékeztet. Az az eltökéltség azonban, amelylyel saját utópisztikus társadalmát építi, nem engedi meg, hogy szándékait bagatellizáljuk. Végső soron minden hetedik felnőtt lengyelre valamilyen fokig hatással van. Egyetlen politikai pártnak sem sikerült ekkora embercsoportot mozgósítania, ilyen óriási befolyást gyakorolnia az emberek gondolkodására, életvitelére. Rydzyk atya mára már feltehetőleg Európa legbefolyásosabb keresztény fundamentalistájának tekinthető, aki szélsőséges nézeteinek terjesztését biztosító tökéletes szervezeti háttérrel és hatalmas médiabirodalommal rendelkezik. A vele és a rádiójával kapcsolatos viták és félelmek mostanra eljutottak a kritikus pontig. A Szentszék határozott felszólítása, a Püspöki Kari Tanácsának, a Médiaetikai Tanácsnak és a szejm elnökének éles hangú levelei, Marek Edelmannak¹¹ a Radio Maryja hullámhosszán terjesztett gyűlölet és antiszemitizmus elleni drámai felszólalása után, a Gazeta Wyborcza által nyilvánosságra hozott tények ismeretében valaminek történnie kell. De vajon akadnak-e bátrak?…

Szemelvények a Radio Maryja adásaiból

Nacionalizmus, fundamentalizmus

Wojciech A. Wierzewski (Chicago),
prof. Jerzy Robert Nowak, Tadeusz Rydzyk atya,
Piotr Andrukiewicz atya¹²

PROF. J. R. NOWAK: Úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolog, igazgató atya, amikor itt, ebben a leglengyelebb rádióban beszélgetünk, az, hogy közösen mindent megtegyünk azért, hogy a lengyelek felemelkedjenek a térdeplésből, felemelkedjenek a megaláztatásból, amelyből az utóbbi időben bőven részesedtünk, és újraépítsük a lengyelek büszkeségét. Újraépítsük a lengyelek büszkeségét Lengyelországban.

T. RYDZYK ATYA: Pedig meg akarnak minket osztani. Azt hiszem, vannak mostanában, eljutnak hozzám olyan hangok, utána kellene nézni, de lengyelek mindenütt vannak – szóval megtudtam például – én nem vagyok egy nemzet ellen sem, szeretek minden embert, de legelőször is a családomat, és a szeretetnek megvan a maga sorrendje: Isten, család, vagyis Lengyelország, s csak utána minden más, ez a helyes sorrend, amelyről Wyszyński prímás¹³ is beszélt, így kell szeretni – és íme, az egyik nagy fővárosban, talán Buenos Airesben volt egy bizonyos csoport, nem lengyelek, egy hónap alatt 12 ezer útlevelet adtak ki számukra, és előreláthatóan 200 ezer ilyen ember szándékozik a világ egy bizonyos részéből áttelepülni Lengyelországba, és arról is lehet hallani, hogy a világ más részeiből is, amelyek tűzfészeknek számítanak, [?] hogy Lengyelországba áttelepüljenek, amolyan kerületeket hozzanak létre Lengyelországban. Ilyen hangok jutnak el hozzánk, utána kell nézni, de nagyon is valószínű. Az, ami jön, az a tökéletes totalitárius rendszer!

PROF. J. R. NOWAK: A Wprost¹⁴ már régen meghirdette a többnemzetiségű állam eszméjét. Azért kell importálnunk a nemzetiségi, etnikai konfliktusokat, hogy aztán majd idegengyűlölettel vádoljanak minket.

T. RYDZYK ATYA: Igen, hogy ugyanaz történjen itt is, mint Jugoszláviában. Most meg még az a szörnyű munkanélküliség is ott… Az, ami jön, megmondtam, 16 millió Lengyelországa helyett – 15 millió Lengyelországa. Ez a helyzet. 2005– 2010-re, konkrét források vannak: a gyerekek 28%-a fog iskolába járni, 28%-a annak, ami most van.

W. WIERZEWSKI: Mi mindent kell tenniük a zsidóknak ahhoz, hogy csökkentség ezt a statisztikai adatot [prof. Nowak nevetése], hogy a világszervezetek ártatlan kérését teljesítsék?

T. RYDZYK ATYA: Mindenkinek legalább öt gyereke kellene, hogy legyen. Minden családnak, Isten segedelmével. Támogatni az erős és népes családokat. Én ismerek Toruńban, hallottam olyan családról, hogy tizenkét meg tizenöt gyerek. És Patryk atyához járnak, üdvözlöm őket, ha hallják, ilyen emberek…

2002. május 2.

“Befejezetlen beszélgetések”

Tadeusz Rydzyk atya, Józef Pałys (az “S” Deawoo Motors Nysa S. A. elnöke)

[a színtiszta lengyelekről]

T. RYDZYK ATYA: […] Szemetesben kukázó emberek, idősebb emberek, nyugdíjból, járulékból élők. Hová tart Lengyelország, ezen kellene elgondolkozni. Óriási munka, óriási munka és lemondás áll előttünk. És akkor bármire képesek leszünk.

J. PAŁYS: Igen, de Lengyelországot lengyelek kell hogy kormányozzák, tisztelendő atyám…

T. RYDZYK ATYA: Igen, igen!

J. PAŁYS: Lengyelek, színtiszta lengyelek. Sajnos.

T. RYDZYK ATYA: Pontosan, kérem tisztelettel, nagyon is nemes lengyelek.

J. PAŁYS: Igen, és tisztességesek!, tisztességes emberek.

T. RYDZYK ATYA: […] és az ilyen embereket kell magunk körül keresni. Angyalokat nem találunk…

J. PAŁYS: Természetesen…

T. RYDZYK ATYA: […] de el kell különíteni a jobbikat a rosszabbiktól.

J. PAŁYS: Igen.

T. RYDZYK ATYA: Nem azokat, akik jobban beszélnek és szebben mosolyognak és ügyesebben manipulálnak. Nézzük csak meg, kik vették át a hatalmat a bankok és a média felett.

J. PAŁYS: Hát hogyne, ez világos, mint a nap.

T. RYDZYK ATYA: […] mert kiknek a kezében van a média… A média több mint 80%-a nem lengyel kézben van…

J. PAŁYS: Igen.

T. RYDZYK ATYA: […] a rádió, a sajtó, a televízió tehát nem lengyel kézben van.

2002. június 18.

“Aktualitások”

Idegengyűlölet, antiszemitizmus

Prof. Jerzy Robert Nowak, Wojciech A. Wierzewski (Chicago), Jacek Cydzik atya¹⁵, egy betelefonáló

[tönkretesznek minket a zsidók]

J. CYDZIK ATYA: Újabb telefon, halló, itt a Radio Maryja.

BETELEFONÁLÓ: […] A másik dolog pedig, amiről néhány nappal ezelőtt már beszéltem, a közel-keleti aktuális helyzet, ahol a zsidókról végre lehullott a lepel. Lehullott róluk a lepel annak kontextusában, amit a lengyelekkel szemben elkövettek, amilyen módon meghamisították a legújabb kori, kortárs történelmünket, most itt vannak a markunkban. Így áll a dolog a világban a zsidókkal. Az ENSZ az igazság feltárásra törekszik, nekünk pedig határozott kötelességünk kihasználni ezt a helyzetet. A másik dolog a zsidóknak az USA köztudatába való beékelődésének problémája. Mert ott maradtak az üzleti életben, a lengyelek meg ott maradtak a gettókban. És ez a modell, az amerikai gettóban élő lengyel modellje, amiről egyébként egy amerikai lengyel zsidó is írt, ami olyan ártalmas a lengyelekre nézve, sajnos még a mai napig benne van a köztudatban. […]

A harmadik dolog a Lengyelországban lévő lengyelellenesség – ami borzasztó – mert nincs a kezünkben média. Vegyük például az államelnöki tisztségért induló Krzaklewski¹⁶ urat, aki – ahogy mondani szokás – esdekelve jött a Radio Maryja stúdiójába, hogy szólhasson valamit a nemzethez. Akit a tömegtájékoztatás intézményei, függetlenül programjától és személyes kvalifikációjától, egyszerűen félreállítottak. Krzaklewski ennél jóval többre lett volna képes, sok mindent meg tudott volna tenni, mégsem tett semmit, pedig Krzaklewski a lengyel értelmiség szimbóluma! […]

A másik dolog: a Németországban élő lengyelek. Németországban működnek ún. Specaussiedler szervezetek, pszeudolengyel szervezetek, olyan lengyel zsidók szervezetei, akik lengyelnek tettetik magukat, felveszik a lengyeleknek szánt pénzeket, és elítélik a lengyeleket az antiszemitizmusuk miatt – ez az igazság. De szeretném nyomatékosan megjegyezni, ami egyeseknek lehet, hogy nem tetszik, hogy saját magunkkal, saját gondolkodásmódunkkal, cselekedeteinkkel kapcsolatban is kritikusan kell fellépnünk. A bűn nagy részben minket is terhel. Gyengék vagyunk, gyenge – persze általánosítok, talán banális dolgokat mondok, ezért is van szükség konferenciára – az intelligenciánk, gyengék a szervezeteink, amik egyáltalán valamit képviselnek, és sajnos, de félő, hogy itt meg is ragad a mi beszélgetéseink és jámbor kívánságaink szintjén.

Németországban a lengyelekről alkotott kép, a régi időktől kezdve egészen mostanáig: a lengyel az olyan istenfélő, imakönyvvel a kezében, kórusban éneklő, amolyan óvatoslajos. A zsidó meg a televízió, kultúra, üzleti élet – kivel is akarjuk mi összemérni magunkat? Hogy van ez? Ezért én megértem és teljes mértékben támogatom, amit a szerkesztő úr Amerikából mondott, én is ezen a véleményen vagyok. És szeretném, nagyon érdekes kérdést vetett fel, hiszen éppen erről van szó: honnan jönnek ezek a sztereotípiák? Miért van szüksége a zsidóknak erre az egész, nagyon komplikált, pszichológiailag előkészített elméletre, a Lengyelországgal és a lengyel értékekkel folytatott harcról? És természetesen ezek ma már banalitások, mi ezt mind tudjuk, de ki kell mondanunk újra, hogy kétséget kizáróan a világon, illetve az USA-ban betöltött pozícióért. Ma már ott is nagy az antiszemitizmus. Az amerikaiak és más nemzetek tudják, mi történik Izraelben. És tovább: a zsidó alapú NKVD bűntényeinek eltussolásáért folytatott harc. Ha majd megtámadnak minket, és mi hattyúdalt éneklünk arról, hogy ez így nincs rendben, hogy ez nem morális, hogy fasiszta kormány van Izraelben, senkit sem fog érdekelni, mert csak egy hattyúdal. […]

PROF. J. R. NOWAK: […] Ön a lengyelek gyengeségéről beszélt, hogy az USA gettóiban élünk. Nem élünk már gettókban, amennyire tudom, vagyoni tekintetben a harmadik csoportba tartozunk, van viszont egy másik probléma, mégpedig, hogy számos lengyelben, főleg a tehetősekben, nincs hazaszeretet, nem tartják fontosnak, hogy saját lengyelségüket hangsúlyozzák, szerintem tehát érdemes lenne a lengyelség és hazaszeretet jóval nagyobb fokú felébresztésére törekedni. A Németországban élő lengyelekkel kapcsolatban egyetértek azzal, amit mondott, nagyon alacsony szinten van a németországi lengyelek helyzete, hogy mint kisebbség nincsenek elismerve, mintha nem is lenne 2 millió lengyel Németországban, ahogy a Rzeczpospolita¹⁷ írta, egy bizonyos időszak vezető lengyel politikusai a felelősek: Skubiszewski¹⁸, Mazowiecki¹⁹, valamint Németország lengyel nagykövete, Reiter.

Az országon belüli lengyelellenesség, mint már mondtuk, borzasztóan káros, a Lengyelország és lengyelek elleni vádiratok, amelyekkel Błoński²⁰ úr jelentkezett, akinek lengyelellenes írásait nem véletlenül fordították le bizonyos országokban, a már nem élő Szczypiorski²¹, aki képes volt azt állítani Németországban, s még meg is tapsolták érte, hogy a lengyelek szintúgy felelősek a zsidók meggyilkolásáért. Az, amit Dawid Gebert-Warszawski²² művel, az a legszörnyűbb hazaárulás.

És akkor Ön a világon uralkodó nagyfokú antiszemitizmusról beszél! Én nem rokonszenvezek az antiszemitizmussal, mint olyannal, ami minden zsidót terhel, mint ahogy olyasvalamivel sem rokonszenvezek, ami minden lengyelt vagy minden oroszt terhel. Megelégedéssel tölt el ugyanakkor, hogy egyre több zsidó közösség is a világon, pl. egy több mint százfős értelmiségi csoport, köztük híres Nobel-díjas is, Izrael ellenes tüntetést szervezett Angliában.

2002. május 1.

“Befejezetlen beszélgetések”

Tadeusz Rydzyk atya, betelefonálók

[A jedwabnei tömegmészárlásról²³]

T. RYDZYK ATYA: A zsidók szenvedéseiből más zsidók hasznot húznak. A zsidók kiirtásának amerikanizációja, az emlékezés amerikanizációja sérti az áldozatok méltóságát. Kwaśniewski²⁴ tudott a Jedwabnéban történtekről már néhány hónappal korábban. A zsidók ki akarnak húzni a lengyelek zsebéből több mint 60 milliárd dollárt, az állam elnöke pedig közreműködik mindebben. A lengyel kolónia egyik vezetője mondta, hogy Buenos Airesben egyetlen hónap alatt, nem olyan régen, a Lengyel Nagykövetség 12 ezer útlevelet adott ki, zsidóknak, lengyel útlevelet. És azt mondta nekem ez az ember, hogy 200 ezer ilyen útlevél készül. Nem tudom, de azt hiszem, érdemes erre figyelmet fordítani. Mi szeretnénk békében élni mindenkivel, ezért törődnünk kell azzal, hogy senkinek ne essen bántódása. Hiszen a lengyel föld vérrel van átitatva. S nekünk ehhez hűnek kell maradnunk. Nem árulhatjuk el. Az szentséggyalázás lenne.

BETELEFONÁLÓ: Ha ebben az országban államelnök lehet egy zsidó származású ember, ha a lengyel szejm elnöke szintén zsidó származású – akkor ebben az országban nincs antiszemitizmus.

RYDZYK ATYA: Próbálják az érdekeiket érvényesíteni.

BETELEFONÁLÓ: Közjegyző által hitelesített dokumentumokat kellene gyűjteni a zsidóknak nyújtott segélyekről, annak még valamikor hasznát vennénk.

BETELEFONÁLÓ: A papoknak kötelességük azt mondani, hogy mindenkinek meg kell bocsátanunk, és mi megbocsátunk, odatartjuk a másik arcunkat is, ők meg csak ütnek és ütnek, míg bele nem pusztulunk. És nemcsak a zsidókról van szó, általában az olyan emberekről, akiknek kapzsiság lakik a szívében… az vált vallásukká. Emberbőrbe bújt farkasok – ahogy ők meg a többi nemzetet hívják állatoknak.

BETELEFONÁLÓ: Azt állítják, hogy 3 millióan vesztek oda, hogy nagyobb kártérítést kapjanak, miközben 1,4 millió veszett oda. Nem igaz, a zsidók elmenekültek Amerikába, tudták, hogy háború lesz, mivel ők idézték elő ezt a háborút.

RYDZYK ATYA: Köszönjük.

2002. június 4.

Éjszakai műsor

Stanislaw Michalkiewicz²⁵

[az ártatlan Radio Maryja zsidó összeesküvés áldozata]

[…] Mindeközben, amíg mi a demokrácia érvényre juttatásával vagyunk elfoglalva Ukrajnában és Belorussziában, hátulról próbálják kivetni ránk hálójukat a júdaiták azzal, hogy egyfajta sarcot próbálnak kikényszeríteni kormányunktól. Már a ’90-es évek közepén, amikor Lengyelország bejelentette, hogy csatlakozni kíván a NATO- hoz, ezen a címen a zsidó közösségek, főleg Amerikából, sápot követeltek a lengyel kormánytól. A kormány pedig kifizette ezt a sápot. Mindez olyan formát öltött, mintha az állam és a zsidó hitközségek közötti megállapodás értelmében az állam az egykori lengyel zsidó hitközségek után, néhány még létező község, valamint a New York-i zsidó kártérítési szervezet számára vagyonátadást irányozna elő. Azt mondom, sáppénz, mert jogi értelemben sem a hitközségeket, még kevésbé pedig a New York-i központot semmiféle kártérítés nem illette meg. Ám ez már késő bánat. A könnyen szerzett pénz által nekibátorodott Zsidó Világkongresszus, a holokauszt ipari konszern legfőbb vállalata, akkori titkára, Izrael Singer úr által további sarcot követelt Lengyelországtól. Ezúttal a világháború alatt a németek által legyilkolt zsidók után fennmaradt vagyonról volt szó. Singer úr ugyan se nem rokona, se nem barátja ezeknek az embereknek, mégis arcátlanul megfenyegette Lengyelországot, hogy amennyiben nem tesz eleget a Kongresszus követeléseinek, és nem utal át legalább 60 milliárd dollárt, nemzetközi szintű megszégyenítésre számíthat. E megszégyenítések részeként értelmezendők a zsidók által az auschwitzi tábor területén kirobbantott botrányok, a jedwabnei incidens felfújása, jelenleg pedig Kielcében az ún. pogrom évfordulójára nagy hírveréssel készülő rendezvény. Lengyelország e megszégyenítése egyidejűleg van jelen a zsidók kiirtásáért való felelősség németektől való átvállalásával. A holokauszt-konszern által ellenőrzött amerikai sajtó őrködik afölött, hogy Isten ments, soha még csak véletlenül se írjanak a németekről, mindig csak a nácikról, akik minden bizonnyal saját náci nyelven is beszéltek. Lengyelországot ugyanakkor teljes erővel földbe döngölik azzal, hogy pl. lengyel haláltáborokról írnak. Persze a németek legalább 100 milliárd márkát fizettek Izraelnek, és még most is fizetnek, többek között tengeralattjárók rendelkezésre bocsátásával, valamilyen bűnösnek viszont lennie kell, mert ellenkező esetben még azt gondolhatná a világ, hogy a zsidók természetes halállal haltak meg.

Hogy könnyebb legyen a lengyeleket megpuhítani, és ily módon a kormány zsebéből legalább 60 milliárd dollárt kihúzni, egyrészről be kell feketíteni minket a világ előtt mint gyilkos nemzetet, másrészről pedig az ún. toleranciáról és ún. párbeszédről folytatott szisztematikus kioktatás által a zsidó követelésekkel szembeni kiszolgáltatott helyzetbe kell minket sodorni. Ez a bizonyos tolerancia ugyanis semmi más, mint a zsidó álláspont elfogadása, a párbeszéd pedig nem más, mint a holokauszt-konszern minden kívánságának alázatos teljesítése. Ebben a kioktatásban óriási szerepet játszik a Gazeta Wyborcza²⁶, amely egyébként a zsidó ötödik hadoszlop sajátos lengyel esete. Az elmúlt év decemberében látogatást tettek Lengyelországban az izraeli kormány képviselői, amelynek alkalmával a Radio Maryja lefegyverezését követelték a lengyel kormánytól, amely, hogy nevén nevezzük a dolgokat, aláássa a holokauszt-konszern érdekeit. Ezzel egy időben a Gazeta Wyborcza a szokásosnál is intenzívebb támadást indított a Radio Maryja ellen, megnyerve magának amolyan jótét bolondokként a klérus bizonyos köreit is. Csak ebben a bizonyos decemberi hónapban 26 darab Gazeta Wyborczában megjelent, Radio Maryjával foglalkozó újságcikket számoltam össze, mindegyik többé-kevésbé egységes hangnemben íródott, amilyet Kajafás főpap használt Jézus urunkkal szemben. Ez a sajtóbéli támadás azt volt hivatva elérni, hogy olyan hangulatot teremtsen az országban, amelyben könnyebben elfogadható lenne a kormány engedékenysége az izraeli vezetők követeléseivel szemben. Zárójelben jegyzem meg, hogy az izraeli kormány képviselői által előterjesztett követelés a Radio Maryja lefegyverezésére vonatkozóan a lengyel belügyekbe való példa nélküli beavatkozásként, a média és a szólás szabadságát ért súlyos támadásként értékelhető. Érdemes hát fényt vetni arra, hogyan hajtja végre a Gazeta Wyborcza a rábízott feladatokat a lengyelországi szabad média elhallgattatása terén. […]

2006. március 29.

Felolvasott tárca

Összeesküvés-elmélet

Zygmunt Wrzodak, LPR²⁷-es képviselő, a Leszek Miller²⁸ miniszterelnöksége alatt életre hívott Európai Integrációs Nemzeti Tanács tagja

[…] Legelőször is, Európa nagyrészt német alapokon nyugszik, a németek vezető szerepet akarnak betölteni Európának ezen a részén, így aztán nem meglepő, hogy ott [az Európai Integráció Nemzeti Tanácsában] nemzeti kisebbségiek vannak. Na és mindig kifizetődő volt a németeknek és a zsidóknak, akik a megfelelő pillanatban mindig megegyeztek egymással, és a II. világháború szörnyű tragédiájának ellenére, amelynek annyi zsidó esett áldozatául, mindennek ellenére együttműködnek, méghozzá igen jól, a németekkel, és véleményem szerint a közös érdek, közös üzlet kifizetődő mind a németeknek, mind a zsidóknak. Mindenki tudja, hogy az Európai Uniót a szabadkőműves páholyok irányítják, ami igen kényelmes a szabadkőműveseknek, akik különböző nemzetiségűek, ahol mindenekelőtt csak az érdekek számítanak, azok pedig olyanok, hogy az egyik és a másik nemzetet is erősítsék, vagyis a zsidó nemzetet a világban és a németet Európában.

2002. április 15.

“Aktualitások”

Dr Andrzej Leszek Szcześniak²⁹, Jacek Cydzik atya, egy betelefonáló

BETELEFONÁLÓ: […] Tönkretették és meghamisították a varsói felkelés emlékét. Tönkretették és meghamisították azok, akik lengyelül szépen beszélnek, néhány nemzedék óta Lengyelországban élnek, de a lengyeleket és a lengyelséget gyűlölik. Felhívással kívánok hát élni szeretett honfitársaimhoz, hogy a szívükön, forró lengyel szívükön kívül, ébresszék fel elgémberedett lengyel értelmüket is, fegyelmezzék meg ezt az értelmet, ahogy az orvos fegyelmez: olyanok vagyunk, mint a vas, de csak ha már vörösen izzunk és kalapáccsal ütnek minket, csak akkor kezdünk el cselekedni. Ez a mi keresztünk, ezért vagyunk megint néhány lépéssel lemaradva. De egyszer talán majd a szívünk fölé helyezzük az értelmünket. Akkor talán észrevesszük, ki manipulál minket, ki és milyen célból hova vezet minket. Hiszen minden, ami a II. világháború alatt történt, a varsói felkelés és az egész II. világháború, minden már évtizedekkel korábban meg volt tervezve, és következetesen meg is lett valósítva egyetlen cél érdekében. Ez a cél, hogy egy nemzet uralkodjon az egész világ felett. Hogy ez a nemzet váljék az uralkodó fajjá, aki majd eldönti, kinek van joga az élethez és kinek nincs. Kinek van joga méltóságban élni, és kit kell tönkretenni, megsemmisíteni. A nyitott szívek háborúja önmagában sehova nem vezet. Zsákutca. Mindenekelőtt az értelmünkkel kell küzdenünk. Ezért kérek minden lengyelt, hogy ébressze rá az értelmét arra, ami jelenleg körülöttünk zajlik. Jelenleg! Arra, ami körülöttünk zajlik – mindarra a manipulációra és rossz akaratra, amely újra tévútra akar minket vinni. […]

J. CYDZIK ATYAS*: Dicsértessék, köszönjük, Wacław úr, halljunk az elmondottakhoz egy kommentárt.

DR. A. L. SZCZEŚNIAK: Egyet kell, hogy értsek azzal, amit az úr mondott. Nyitott szíveken kívül nyitott értelemre is szükség van. Valóban így van. És mit is kell értenünk ez alatt a jelen helyzetben? Egyszerűen a gonosszal való szembeszegülést. Van ugyanakkor néhány, nem is annyira lépés, mert bizonyos dolgok egy időben történnek, mint inkább néhány, úgy mondanám, kívánalom. Az egyik ilyen kívánalom, hogy tudatosítsuk az emberekben, megmutassuk nekik, hogy mi miért történik. A másik, hogy rámutassunk a bűnösökre. Nem tudom, eljutott-e Önhöz az az információ, sok honfitársunkhoz még nem, hogy több olyan központ is működik az országban, amely feljegyzéseket végez. Feljegyzéseket végeznek, dokumentumokat gyűjtenek a rosszul eladott, vagy idézőjelben “privatizált” vállalatokról, azért, hogy a megfelelő pillanatban e dokumentumokra hivatkozva vissza lehessen majd szerezni a szétosztott vagyont. Ezeket olyan szakemberek végzik, akik járatosak a jogban, járatosak az adásvételi okiratokban, és járatosak az eltékozolt vagyon értékének felbecsülésében. Aztán. Számos intézmény – nem is intézmény – szervezet vagy csoport vezet listákat azokról az emberekről, akik a lengyelek ellen munkálkodnak. Ezeket a listákat különböző szempontok alapján vezetik. Kár, hogy nincs nálam egy ilyen séma, meg tudnám mutatni, és fel tudnám olvasni. Fel vannak rá jegyezve a rossz cselekedetek, pontosan azért, hogy a jövőben ezeket az embereket el lehessen számoltatni és semlegesíteni, akkor, amikor eljön a megfelelő pillanat. Ezenkívül bizonyos varsói helyi lapok is, nem tudom, ki a kiadójuk, közölnek fényképeket, alattuk megjegyzéssel, hogy miért van az a bizonyos valaki feketelistán. Milyen bűnt követett el mint tanácstag, milyen hibákat vagy visszaéléseket hajtott végre, olyan ez, mint az első fecske. Ön szólt a lengyel nemzet elnyomására irányuló tervekről. Tudja, erről próbálunk írni is valamit. Én például legutóbb adtam közre olyan írásaimat, mint az “Általános Keleti Terv – a szlávok kiirtásáról”, “Judeopolónia” – itt az I. világháború időszakának lengyel zsidóságáról van szó, “A 20. század deportálásai – Holokauszt” – természetesen bizonyos, ez idáig elhallgatott tények ismeretében, és még néhány hasonló dolog.

2002. december 5.

“A varsói felkelésről”

Politika, ideológia

Waldemar Gonczaruk atya³⁰, dr. Marian Szczęsny atya³¹, egy betelefonáló

[Kerekasztal]

BETELEFONÁLÓ WROCŁAWBÓL: […] Szeretnék reflektálni a Łódźból telefonáló hölgy szavaira, aki azt állította, hogy a ’90 utáni lengyel kormányok lengyelellenesek. Nos, azt szeretném mondani, hogy egyvalamit nyomatékosan ki kell jelenteni, mégpedig hogy a ’90 utáni kormányok a volt kommunisták kormányai, akik most új köntöst öltöttek magukra. Új köntösben, mondjuk azt, így vagy úgy hívják a pártot, de mindegyik kommunista. És még valamit szeretnék mondani: ezek mind lengyel kommunisták, illetve zsidó származású lengyelek. A Kerekasztalnál, a Kerekasztal tárgyalásokon részt vevő 57 fő közül 57 volt zsidó, illetve zsidó származású lengyel. És a lengyel nemzetnek erről tudnia kell. Michnik³², aki Kwaśniewski, Miller és a többiek politikai ellenfele volt, 2002 december 13-án összeölelkezett Millerrel is, Geremekkel³³ is, sőt még kezet is szorított vele… Miért? Azért, mert a zsidók a barátai: Kwaśniewski, Michnik, Geremek, Mazowiecki, Borowski³⁴, mindegyik zsidó, akik lengyel nevet vettek fel, és ők kényszerítenek most bele minket az Unióba. Ugyanúgy, ahogy a Szovjetunióba kényszerítettek bele, úgy kényszerítenek most az Unióba. És szeretném hallani a professzor atya véleményét arról, amit elmondtam. Nagyon szépen köszönöm.

DR M. SZCZĘSNY ATYA: Köszönöm szépen. Ami azt a másik dolgot illeti, amit érintett, vagyis hogy ott a Kerekasztalnál nem a mi embereink voltak, nem lengyel származásúak… Nos… hogy is mondjam csak… hát… hát ez az igazság, sajnos.

2003. február 20.

“Világi személyek a politikában”

Czesław S. Bartnik atya³⁵

[A Nasz Dziennik³⁶ (Nr 215, 2002. szeptember 14–15, szombat-vasárnap) “A gondolat fegyver” című rovatában megjelent újságcikk felolvasása, amelyet a Radio Maryja szeptember második felében többször is megismételt]

[…]

Szeptember 11. hiénái

A szeptember 11-i áldozatok emlékét némileg beárnyékolja az a tény, hogy sírhantjaikon politikai hiénák garázdálkodnak. A nyugati sajtó először megdöbbenését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy valaki előre figyelmeztette a World Trade Center mindkét felhőkarcolójában dolgozó szinte valamennyi zsidót, de nem figyelmeztette a többi ott dolgozót. Mit jelent ez? Valaki kezdettől fogva ezeknek ez embereknek az életével játszott ugyancsak bűnös politikai célok érdekében. Ezután következett a terrorizmus elleni harc perverz értelmezése. Éppen azok, akik csecsemőket a karjukban tartó anyákra tüzelnek, kiáltották ki, hogy harcot indítanak az Al-Kaida terroristái ellen, Amerikát pedig hatalmas háborúba sodorják, már nem is a terroristák ellen, mert azok egyszerűen eltűntek, hanem a Közel-Kelet országai ellen. Ugyanakkor viszont senki sem hajlandó elismerni, hogy a közel-keleti terrorizmus leginkább a rossz politikai és gazdasági stratégiák következménye. Ezért kell békecsapatoknak bevonulniuk a Palesztin Autonómia és Izrael közé, és az előzetes megállapodások értelmében feloszlatni a különféle trükkök segítségével létesített zsidó településeket az Autonómia területén. Lehet, hogy Izrael kevesli a földterületét, ám bármikor hozzájuthat Amerikában, Oroszországban, Németországban. Az erőszakkal létrehozott települések mindig a háború tűzfészkei lesznek. […]

Az Egyesült Államok elleni terrorizmus fokozódásának oka az egyoldalú és igazságtalan zsidópárti politikában is keresendő. […] Amikor az amerikaiak meghirdették a világ terrorizmusa, főleg azonban Oszama bin Laden és az Al-Kaida elleni harcot, hirtelen majdnem minden ország csatlakozott a felhíváshoz: “Le a terrorizmussal”. Ott voltak ugyanakkor a hiénák is, akik ezt a bűntényt a saját terrorizmusuk palástolására akarták felhasználni. Izrael ekkor már nyíltan lerohanta a Palesztin Autonómiát, és tovább folytatta a palesztin nők és gyermekek legyilkolását. Az oroszok támadást mértek a csecsenekre, a kínaiak Tibetre, a muzulmán Észak-Szudán a keresztény partizán Délre, egyes latin-amerikai kormányok szorosabbra fonták a hurkot az indiánok és a lázadozó szegények nyakán. Le a terroristákkal!

Igen. Ha létezne ma még a Gestapo, az NKVD és az Ukrán Felkelő Hadsereg alakulatai, megkétszereznék a lengyel nők és gyermekek, valamint a Honi Hadsereg tagjainak mint “terroristáknak” a lemészárlását. A szabadkőművesek egyelőre szorosabbra fonták a barátságot bizonyos amerikai közigazgatási szervekkel, és a sátánistákkal karöltve fokozták támadásaikat a lengyel kultúra és a katolikus egyház ellen. A liberálisok az “antiterrorizmus” jelszava alatt újra kirohantak a Radio Maryja ellen. Hirtelen az egész világ békepárti és terrorizmusellenes lett. Ez megint csak képmutatás. Miért nem üldözik egyszerűen az Al-Kaidát, Oszama bin Ladent és cinkosait? Hiszen az amerikaiaknak tökéletes felderítő rendszereik vannak. Nagyon helyes, a terrorizmust, korunk e szörnyű csapását le kell küzdeni, de nem egy új terrorizmusnak az élet minden területére és az egész világra való kiterjesztése által. Mindenekelőtt a terrorizmus gyökerét kell eltávolítani.

2002. szeptember 15.

“Egy vallásos ember gondolatai szeptember 11.-éről”

FORDÍTOTTA ÉS VÁLOGATTA: ÁDÁM ANDREA

Forrás: http://www.radiomaryja.pl.eu.org/