Kávéház éjjel 824: „Asszonyszerelem, asszonysors”. A cselló gyorsan iszik egyet. A fuvola öblösen böfög három ütemnyit: szép kis vacsora. A dob kiolvassa a krimit. Zöld fogak, arcon pattanás integet a szemhéjszéli gyulladásnak. A zsíros haj garatmanduláig tátott szájnak beszél, akinek hit … Folytatás
Archívum
“Külsőt nem tartok”
Elhagyott a járásom? Ez nem túlzás. Mert ahogy magam vonszolom, ez nem járás. Kitöredeznek fogaim. De hát jogom van hagyni, halasztódjék a kín, míg be nem lobban. Se időm nem adom ilyen gyötrésre, s aztán hogy számban legyen művien valami … Folytatás →
Őfelsége
A föld fia, egy gyom sarja, itt nőtt fel a kertben, al-Ataba régi terén, senki sem tudta kié, mocskos kezek ápolták, kenyérhéjjal etették, galabeyába öltöztették és megfosztották a személyiségétől is. Aztán egy nap, mikor nagyra nőtt, és erős lett, egy … Folytatás →
Versek
„A bánat? Egy nagy oce…” A bánat? egy nagy ocelot. S az öröm? Látni, hogy nincs már benne fog, csak húsz tövig rágott köröm. András örök Feltétlen szerelem? Ugyan már, Főúr! Én feltéttel kérem, hisz pont a szaf- aládé a … Folytatás →
Kontármunka
1 Tegnap összevesztem a feleségemmel. Azért kell ilyen óvatosan fogalmaznom, mert noha valójában most jártam a legközelebb hozzá, hogy végezzek vele, akár úgy, hogy az előszobai mérőfülkeajtó felső, az ajtón belüli kisajtajának kilincsébe addig verem bele a halántékánál a fejét, … Folytatás →
József Attila a Dunánál
A rakodópart alsó kövén ültem, most egy poshadt pocsolya peremén. Nézem magamat: végleg elmerültem. Harsog a felszin, lenn hallgatok én. Állóvíz, soha nem folyik tova. Zavaros, sekély, nagy a pocsolya. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el … Folytatás →
Dusehubka
Figyelő 1942. november 24. Malkiniától délre, a Bug folyó közelében van egy kavicsbánya, amit tavaly kényszermunkatáborrá alakítottak át a megszállók. A legközelebbi vasútállomásról (6 km) a„Treblinka Arbeitslager” elnevezést kapta. Hivatalosan munkahely elhagyásért, munkamegtagadásért, elmaradt beszolgáltatásért, fuvar nem teljesítésért, zugkereskedelemért, árdrágításért, valójában szinte bármiért behozhatók ide … Folytatás →
Jom Kippur Rosenzweig
A héberül kiolvasott cím (gyywwxnzwr rwpyk swy) egy többszörösen összetett birtokos szerkezet, ahol a következő két olvasat egyaránt jogosult: „Jom (Kippur Rosenzweig)”, azaz „Rosenzweig engesztelésének napja”; illetve „(Jom Kippur) Rosenzweig”, azaz „Rosenzweig Engesztelőnapja”. Az első arra a jól ismert, bár … Folytatás →
A hatalom mindennapjai
Azonosítási játék az államvédelemnél Az állambiztonsági közeg volt hivatott a Kádár-rendszerben uniformizált társadalmi magatartást a pártkövetelményekhez igazítani. Hol nyílt, hol burkolt erőszakkal hozzáhajlítani a viselkedések sokféleségét az alattvalói engedelmesség magatartási sablonjához – írja Kenedi János Kis állambiztonsági olvasókönyvében.1 „A totalitáriusnak … Folytatás →
Polykratés gyűrűje
Polykratés, samosi tyrannos mindent megkapott a sorstól, amit ember megkaphatott. Vagyon, siker, népszerűség, tekintély, dicsőség. Személye mintha csak élő cáfolata lett volna az ókori toposznak az állhatatlan szerencse forgandóságáról – mindig s mindenben szerencse kísérte. Figyelmeztette is levélben aggódó barátja, … Folytatás →
A komolyzenei giccsről, avagy a giccses klasszikusról
„S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés! nem takart seb kell, inkább festett vérzés!” Babits Mihály: Arany Jánoshoz – Kovács András Ferenc: Babits Mihályhoz „[A dilettáns] többet érez, mint az értő.” Eduard Hanslick Demény Jánosnak, tisztelettel és barátsággal Bevezetés: … Folytatás →
Versek
KÉSEI DÓZIS Szétmálnak a célok, mint a papundekli éjjeli záporesőben. Késve emelkedik a rózsásujjú. – akkorra már abbamaradtál – Nincs lugas árnya: emlékezéshez, felejtéshez. Csak a lágyrideg tócsa az aszfalton. Amnézia-oltáron herseg a jóshang. – Túl lassú volt, kései dózis, … Folytatás →
Egy ínséges tél vége
A majom odahozta nekünk az ennivalót – mondta apám, majd kis szünet után –, és egy könyvet. – Most következett, mint mindig, a hosszabb hatásszünet. – Ez az első tudatos emlékem. – Az enyém is. Nekem ugyanis nincsenek más emlékeim, … Folytatás →
Versek
SELYEMZSINÓR Heverni nem hevertél csak tettél cselekedtél kibúvót nem kerestél csak tettél cselekedtél reggel már arra keltél mi lesz ha besiettél napközben idementél napközben odamentél gyakorta útra keltél dolgozni várt a reptér ha messzi útra keltél Mint aki már csak … Folytatás →
Megölni, akit szeretünk
Tavaly ilyenkor, november 10-én a város napilapja teljes terjedelmében közölte Kiefer úr levelét, amelyet a vizsgálati fogságból küldött a szerkesztőségnek. A levél végén a hatvanhét éves matematikatanár reményét fejezi ki, hogy a szeptember elején történteket O. minden lakója állampolgári … Folytatás →
Azúrországban estefelé
Bárdos Miklósnak Az ötödiken áll cigarettázva az erkélyén, Masszírozza öreg mogyoróit a Sátán. „Nullám, millióm, szerelmi vagyonom!” Megnézi az okostelefonján A sporthíreket: „Befutóim, befutóim!” Monte Carlo szerpentinje az út. Odalent orosz hercegnők Sétálnak kitűnő toalettben. „Cipőjük, ruhájuk, ékszerük ára Egyszerűen … Folytatás →
Interjú Hans Mommsennel
„Funkcionalisták” és „intencionalisták” a holokauszt-kutatásban Kérdés: Ön a funkcionalista irányzat képviselője? Hans Mommsen: Igen, ehhez az irányzathoz vagy iskolához tartozom, de ez már nem lényeges, mivel mostanság már keverednek a különféle iskolák nézetei. Ez a Daniel Goldhagen körül kirobbant vitának köszönhető, … Folytatás →
A történelem nyomai – Interjú Volkhard Kniggével
LACZÓ FERENC: Lenne kedves néhány szóban megvilágítani személyes és szakmai hátterét, bemutatni intellektuális pályafutásának 1994 előtti stációit? VOLHARD KNIGGE: Életem véletlenszerű alakulása folytán még a történettudományos tevékenységeim megkezdése előtt pszichoanalízissel kezdtem foglalkozni. Nem voltam hajlandó bevonulni katonának, ezért a német rendszernek … Folytatás →
Salzburgi beszéd
– Különösen nagy öröm számomra – kezdte a Monsignore Schorn a beszédét –, hogy éppen a világ legnagyobb művészei azok, akik sosem feledkeznek meg a legszegényebbekről. Náluk senki sem tudja jobban, ráadásul a saját legmélyebb tapasztalataikból merítve, hogy az emberiség … Folytatás →
Salzburg
Igen, van ez a tristesse, a mindennapok búbánata. Ez mindent a lapály szürkéjével borít. És az emberek és a viszonyok tökéletlensége aztán a nyűgösség egész kultúráját teremti meg. Egyesek – magam Németországból származom – ebben töltik el teljes életüket. És néhányan … Folytatás →
