Szomjas vagyok

Ezt nem mondta el neki senki, nem is mondhatta: Ketten voltak otthon, és késõbb nem beszéltek róla Egymással, erre határozottan emlékszik, és mással sem, Nem mondta el senkinek, szinte biztosra veszi tehát, Hogy nem képzeli, hanem emlékezik rá. A rácsos … Folytatás →

Lucius Domitius lázbeszéde

et ressurexit… – mesélte Seneca. s míg az öntudat új kikötõjébe érne háborgó elmével a rettegõ ember hihetõbb Istent keresve, alulírott én, Lucius Domitius közhivatalnok tiszta tudattal nézem a lángokat, a tüzet s az õrületet, ahogyan egyre nõ. mert emlékezni … Folytatás →

Mit keresünk Alaszkában?

Jack háromkor tette le a munkát. Kilépett az állomásról, beült a kocsiba, és egy lakásához közeli cipőbolt előtt állt meg. Föltette a lábát a próbazsámolyra, és hagyta, hogy az eladó fűzze ki a cipőjét. – Valami kényelmes kellene – mondta … Folytatás →

Két királyság – egy elv

A demokrácia és a kereszténység Arra kértek, hogy válaszoljak a kérdésre: Mennyire lehet egy demokrácia keresztény? Végsõ soron ez teológiai és filozófiai kérdés: Mennyire kellene egy demokráciának kereszténynek lennie? Nyilvánvaló, erre különféle válaszok adhatók, attól függõen, hogy az ember miként viszonyul a … Folytatás →

(Kontra)galopp

javított utószinkron a nagy egyezményes fogalmakat sosem bagatellizálva éppen eleget gondolva hazára anyára a születendõ néhány kisgyerekre múlásra és a szerelemre adózva a szellemi napsugárnak és jól megbecsülve a látszatszabadságot mely még öncsalás képében is igen áldott ki hinné olykor … Folytatás →

Radikális idegenség Christoph Ransmayr A jég és a sötétség borzalmai című regényében

Lucida nube da l’estrema parte De l’emisfero balenando emerge, Che, quasi un dupplicato sol, comparte Immensa luce né molt’ alto s’erge. (Orazio Ariosti: Alfeo) To any one accustomed only to an English landscape, the novel aspect of an utterly sterile land … Folytatás →

Versek

Gólyatábor Délutánra már a szemközti ágyon ül. ébren vagyok, mondom, “én meg megjöttem”, mondja. Csak a nyár van. A boldogság magától nõ, akár az árnyam, s nem sürgetjük az estét, sétálunk, nemsokára hárman, a dundi lányt nem hívtuk, de szeretjük, ha … Folytatás →

“Objektíve helytelen”

Lukács Nietzschérõl Kétségkívül: Nietzsche élesen kritizálta Bismarckot. És számos becsületes demokratával találkozunk, aki mélyen meg van gyõzõdve arról, hogy minden kritika a haladás, sõt a forradalmiság szimptómája; haladó ember az, aki mindent kritizál, aki mindenben kételkedik. (Nem hiába volt hosszú … Folytatás →

Odysseia

Példák a nem formahű modern magyar műfordítás történetéből Odysseus találkozása Nausikaával Részlet a VI. énekbõl Baksay Sándor fordítása, 1917 Istenasszony vagy-é, vagy csak földi ember? Akármelyik vagy is, fogadj kegyelemmel! Ha istenasszony vagy, egyike azoknak, Akik fent a magas egekben … Folytatás →

A nemzethalál

Vajon melyik a legkudarcosabb magyar projekt? Sokak szerint a négyes metró, mások a parlament külsõ tatarozására esküsznek, erre az örök körforgást szimbolizáló állványzatra, ami miatt néhány budapesti úgy gondolja, hogy a magyarok nem Hunortól és Magortól származnak, hanem a reménytelen … Folytatás →

Az Igazságos és a Legfőbb Sakkmester játszmája

Három menetben Egy napon, nem is olyan régen, nagy bánat szállt a mennyországra, és nagy gond az angyalok szívére. Mindez akkor történt, amikor az Úristen eddigi legjobb sakkpartnere az örökös döntetlenek után egész egyszerûen egyik pillanatról a másikra megelégelte sajátlagos … Folytatás →

Az ellenség megjelenítése

A történeti evidenciák többértelműségéhez Ernst Gombrich harminc évvel ezelõtt publikálta “The Evidence of Images” című esszéjét.1 Ebben többek között egy szót elemzett, amelyet Winston Churchill írt az Atlanti Charta gépiratos tervezetének szegélyére. Ennek az alig kibetûzhetõ macskakaparásnak sokféle olvasata lehetséges. Ám … Folytatás →

Apám arcképe

Minden nyáron elmegyünk apámmal az erdõbe. Mindketten nagyon szeretjük ezeket a portyákat, pedig ritkán fordul elõ, hogy egyetértünk valamilyen kérdésben. Apám nyolcvan felé jár, és még most is igazi, hithû kommunista. Én már betöltöttem a negyvenet, és a biztonság kedvéért … Folytatás →

Paradicsom

I. ének Felszállás a Földről Fordította és a kommentárokat írta NÁDASDY ÁDÁM Bevezető A Mindent-Mozgató dicsfénye áthat a világmindenségen: ragyogása egy helyütt gyöngébb, más helyütt erõsebb. A Mennyben1, mely legtöbbet kap e fénybõl, ott jártam én, s láttam olyasmiket, 5 mit el nem … Folytatás →

Volt-e hát Fjodor Mihajlovics Nietzsche?

I. NIETZSCHE ÉS AZ OROSZOK A nagyjából beláthatatlan terjedelmû Nietzsche-szakirodalmon belül nehezen áttekinthetõ, óriási matériát ölel föl a ’Nietzsche és az oroszok’ tematika is. Természetszerûleg jóval gyakoribb és terjedelmesebb ’az oroszokra’ fókuszáló hatásvizsgálat (pl. milyen befolyással volt Nietzsche az ún. … Folytatás →

Versek

A Gravitációhoz Te, úgy vagy itt, ha este van, ha harmat száll a padra, s hozzá döntve egy kerékpár, a nikkel kerékagyra esik a fény. A csillagok ma hullámanyag-részek, s a tengerekben ár-apály, de nélküled nem élnek… – Te úgy … Folytatás →

Élet, tér, foglalás

Fogalomtörténeti vázlat Május 5-én Magyarországon kihirdették az 1939. évi IV. törvénycikket. Másnap Bethlen István gróf bejelentette, hogy lemond képviselõi mandátumáról, és visszavonul a közélettõl (a kormányzó a felsõház örökös tagjává nevezte ki).1 A mindössze tizenegy hónappal a véglegesnek mondott elsõ után … Folytatás →

Kifordítom, befordítom…

Metonímia, hiperbola, irónia – avagy a nietzschei bajusz genealógiája “egy friedrich nevű nagybajszú filozófus” “olyan volt a bajsza mint egy gyémántszökõkút amely különösmód akárha égõ szemébõl zuhogott volna alá megfagyva” (Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok) “No de mi minden nem terheli a német … Folytatás →

Magas labda

Ez itt az éjszaka minden fénylõ tetõje. Át kell ütni a folyó felett a holdat. Ez itt az életed, ide jöttél elõle, mert nem megy a halál, hiába gyakoroltad. Ez meg a szél – nincs tõle könnyû dolgod. Látszik, hogy … Folytatás →

Posztkoloniális korszak vagy posztkoloniális Kelet- és Közép-Európa?

Hozzászólás egy elképzeléshez Az utóbbi évtized fejleményeinek tükrében bátran állíthatjuk, hogy a posztkoloniális kritika alkalmazása a volt szovjet érdekszférára bevett gyakorlattá vált. Ebben nem kis szerepe van David Chioni Moore itt közölt tanulmányának, melynek elsõ változatát 1995-ben éppen Budapesten adta … Folytatás →