Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se … Folytatás →
Szép Ernő Emberszag című regénye és a zsidó identitás (Egy buta meglepetés) Ha Szép Ernő tudta volna, hogy az úgynevezett zsidó irodalom kontextusában is beszélnek majd a műveiről, valószínűleg elég kényelmetlenül érezte volna magát. És nemcsak azért, mert Szép Ernő … Folytatás →
Lengyelország 1941–1944 Halljad, Izráel, kezdenéd, kicsit feljebb kötötted meg szemeden a kendőt, hogy lásd, mi van a lábadnál, de már el is dördülnek a lövések. Eldőlsz, valamivel előbb a többieknél. Zuhognak rád. Dermedten fekszel, halálos rémületben, tizenhat éves fiú. … Folytatás →
Téli reggeli A homlokzatok láthatatlan auratérképe. A hideg tejhasáb közönye a dobozban. A megbarnult tejhő a csészében. A két kenyérszelet attrakciója: hopplá! Termékpályák találkozása a gázon. A tojás megtörik, a tea megtörténik. A hő, a víz, az idő, ezek … Folytatás →
KUKK! (Részben koan-)haikuk Bekukkantottam a klinikára? Nem! Ő kukkantott belém. * J. A.; Jékely Élsz és belehalsz. Nem tetszőleges sorrend! Belehalsz, és élsz? * Már, még Utólag is még gyötrő, mi a folytatás, bár: „Mié?” – nincs már. Széna, … Folytatás →
Egy sötét mellékutcában, egy nemrég tönkrement halvendéglő mögött álldogálnak, ők az anyák: többnyire hat-hét idősebb hölgy az 50-es évekből való esőkabátokban. Némelyikük a kuncsaftok körében különösen népszerű fazékforma kalapot visel, míg mások a hajcsavarókra esküsznek, amelyek megfagyott karácsonyfadíszek módjára fityegnek … Folytatás →
torzószótár ábécé nevünk sorsunk kéretlen adománya tudom mióta eltotyogtam az elsős iskolába s szálkás padok között mindnyájunkat kifaggattak ez még nem a tornaórai attak ahogy bezáródott a huzatos ablak örökre beírtak minket az ábécébe így kerültem hosszan az élre … Folytatás →
„Semmit sem tudunk.” Pilinszky János Gyerekkorukban kellene meghalniuk, tudásuk csúcsán, alázatuk magasán, gondolta Isten, s szótlanul vállára vette komor elhatározását. Vadsárga házat, vérhintett hófoltokat látott maga előtt. Egy nemzet helyes rasszarányának ezüstösen csillogó képe és világmegváltó gondolatok csillagai fényeskedtek felette. … Folytatás →
I. Bibó István 1948 tavaszán tanulmányt közölt a Válaszban „Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem” címmel. Ebben a szerző (eltérően attól, amit címe után gondolhatnánk) nem a magyar alkatot eszményítette vagy kritizálta, hanem arra kereste a választ, hogy a … Folytatás →
Ha a védelmi zsarolás nem más, mint a szervezett bűnözés legkifinomultabb formája, akkor a háború kockáztatása és az államépítés – amely lényegében védelmi zsarolás, megtámogatva a legitimitás előnyével – a szervezett bűnözés legjobb példái lehetnek. Anélkül, hogy minden tábornokot és … Folytatás →
MINYÓ SZERT A LIGETBEN AVAGY A MÉDIUM METAFIZIKÁJA Nincs abban semmi különös, ha valaki felpattan a bringájára, bekapcsolja a dinamót és nekiindul a sötétnek. Különössé akkor válik ez a hétköznapi mûvelet, ha egy épület zárt és elsötétített belsõ terében … Folytatás →
Magyar térképzetek az európai tértörténet kontextusában A térről úgy véljük, hogy maga a változatlanság. Adva van és lesz, ahogy mindig is volt. Mindannak ellenére, amit a téridő összefüggéséről és relativitásáról tudunk, konkrétan és képletesen. Úgy vagyunk vele, mint a naplementével: … Folytatás →
Teória és praxis dilemmái – Jósika Miklós regényeiben, különösen Az utolsó Bátoriban Ha én akkor ővele elfutok, most én volnék a realista írók céhmestere: mert erotikus láng, szatír véna és luxuriosus fantázia bennem is volt annyi, mint azokban; de … Folytatás →
És ma miért halott? A 21. század kezdetén, úgy tűnik, eljutottunk arra a pontra, hogy fel- és elismerjük: az irodalomelmélet mint különálló kutatási ág kihunyt. Még az elmélet legelszántabb hívei is azzal vannak elfoglalva, hogy a kiúttalan válság mértékéről képet … Folytatás →
Minden élő anyja Eltűnt az angyal, magukra maradtak a férfi és a nő. Lement a nap, visszhang verődött szakadékfalaknak, még felragyogott a hegyvonulat. Istenre vallott minden, amit kaptak: durva bőrruha, ember-arculat, apadó meder, patak vájta katlan, bogáncs, tövises bozót, … Folytatás →
Regényrészlet Október 15. Ma se hívott fel René. Egész nap ezen pörögtem. Még a buszon is. Otthon, mindenhol, mert én mindig azt várom, hogy hívjanak fel a faszik, és nem hívnak fel. Nem kellek nekik. Erről ismét eszembe jut az … Folytatás →
Elhaló Elhaló, csontfehér kiáltás, ahogyan a nap keresztülvillan a fagyott égen. Jégfény hangja koppan, ködasszony fátyla remeg az üveghártyás tavak felett. Létezni Semmit sem értek ebből az egész érzésviharból, be kell, hogy valljam. Neked talán azt mondanám, a fejemre hulló … Folytatás →
Az agyvérzéssel kezdődött. Az orvosok azt mondták, hogy komoly. Leopold bácsi felhívta anyámat. Ő nem tudott menni, előadást kellett tartania Philadelphiában. Vett nekem másnapra jegyet Bolognából Varsóba. Az egész család a kórházi ágy köré gyűlt. A Nagymama bőre ráncos volt, … Folytatás →
Fáradt kadenciák 14. Színes lepkéket játszik az idő szárnyukról vér szitál s ez nem meglepő hiszen a szépség szenvedésből fogan Ürességet ringat a múlt ágain * Telnek a napok s nem kerül elő Nem várok semmit de elfogy az erő … Folytatás →
Politika De szép is, ahogy méregetik egymást A lányok, és kóstolgatják a rosszat Az ágy szélén, olyan szemérmesen, Hogy azon én, aki ismerem őket Külön-külön, jóformán nevetek. „Szia, X vagyok.” „Y.” Középen Fekszem én, mint fővárosi piéta, Dolgok közepe … Folytatás →