Götz Aly és Katharina Rutschky beszélgetése 1968-ról TAZ: Rutschky asszony, mi jelenik meg a szeme elõtt, amikor 1968-ra gondol? Katharina Rutschky: Például egy szép jelenet, az 1968 februárjában rendezett Vietnam- kongresszus. Azt éreztük: mienk a jövõ. Most rajtunk a sor. Életem … Folytatás
Archívum
Hol volt, hol nem volt…
kommuna 1972-ben Ezerkilencszázhetvenkettõben tíz fiatal értelmiségi beköltözött egy erre a célra épült Rudas László (ma Podmaniczky) utcai tetõtéri lakásba. Õk magukat, s így mások is õket, kommunának nevezték. Errõl a kommunáról fogok most beszélni, egy szempontból talán nem úgy, mint … Folytatás →
Rudi Dutschke és Révai Gábor levélváltása (1966–1971)
Az alábbi levélrészletek most jelennek meg nyomtatásban elõször. Idõrendben közöljük õket, igaz, megírásuk/elküldésük pontos dátuma nem mindig ismeretes. Révai Gábor egyik levelét visszahozta (!) a magyar posta, egy másikat, melyben barátjáról vall, annak halála után, a szerzõ el sem küldte. … Folytatás →
Diákmozgalom Budapesten 1969-ben
Diákmozgalom Budapesten 1969-ben1 A Magyarországon megjelent politikai és történelmi irodalom tanúsága szerint a budapesti maoista szervezkedéshez képest, amely a bölcsészkari diákmozgalom kirobbanásának elõzménye és alkalma, de korántsem meghatározó eszmeáramlata volt, magára az 1969-es budapesti diákmozgalomra itthon szinte senki sem figyelt … Folytatás →
Horizont 1968
Ezerkilencszázhatvanhét nyarán tértem haza ötéves moszkvai diákoskodásomból. Piros szolgálati útlevelemet leadtam a Mûvelõdésügyi Minisztériumban, magáncélút nem kértem, gondoltam, ráér. Így azután 1968-ban egyszer sem léptem át szülõföldem szép határát, sõt, még Budapestet is csak egyszer hagytam el hosszabb idõre, amikor … Folytatás →
A cseh hatvannyolc saját kontextusa
Mindaz, amit a prágai tavaszról ma általában tudni lehet, az elmúlt negyven év lenyomata. Közvetlenül az események idején a magyar közvélemény tájékozottabb fele sejtett valamit a csehszlovákiai változások jelentõségérõl, de tizenkét évvel az ötvenhatos felkelés leverése után legfeljebb óvatos rokonszenvet … Folytatás →
Haikuk a viszonylagosságról
Ember vitázik az ég magasságáról. Madárnak mindegy. * Félhangjaiban hallatszik legtisztábban a lét egésze. * Ha mindig fénybe nézel, nem ismered meg az árnyékodat. * Köd ül a tájon. Derengés helyez mindent kívül hatályon. * Kútba néztél. A büszke zenitet … Folytatás →
Lelket venni
Kotrics kezdte, nem Faust. A professzor nehezen barátkozott. Aki annyira vonzotta az eszével vagy a szépségével vagy a mûveltségével vagy bármi más értékével, hogy képes lett volna iránta baráti érzésekre, azt a legtöbb esetben tisztelte is. Akit viszont tisztelt, azt … Folytatás →
Mészöly Atlantison
Minden utolsó szövegnek, utolsó megszólalásnak különös aurája van – a túlélõ, az utókor valami sajátos, megfejthetetlen üzenetet próbál meg kiolvasni nagy alkotók sejthetõen végsõ szavaiból, olyan tudósítást, amelyben benne van már a sejtés olyasvalamirõl, amirõl nem számolhat be a tudás, a … Folytatás →
Az első Faust
A világ titokzatossága I. Futnék a titkok elõl, De így hová futok? Õ az élet és halál, De jaj, hová jutok? II. A minden misztériuma Annyira megközelíti létem A lelki szememet szinte súrolva, Hogy a sötét, az ûr lényem feloldja. … Folytatás →
“Az én időmben…”
– Hogy találkozott a férjével? – Huszonöt évesen mentem férjhez. Õ harmincöt volt. Akkor láttam elõször, amikor eljött hozzánk megkérni a kezem. Õ se látott engem azelõtt. A sógorával jött. Aztán párszor találkoztunk. Akkoriban karácsonykor meg húsvétkor nem lehetett házasodni. … Folytatás →
A Tudó virágai
[Az Álmoskönyvből] I. Éjszakai járaton utaztam, régi csuklós buszon, kevesen voltunk rajta, én társaságban, középkorú nõkkel, sötét és hideg, éjszaka vagy kora hajnal, a hátamon óriási hátizsák. Mondtam a többieknek, nem megyek velük el a végállomásig, mert ha eggyel hamarabb … Folytatás →
Esterházy Péter / Semmi művészet
(bizonytalanság) A kritikus, természeténél fogva,1 kissé szorongva fog az új Esterházy-regény leírásához (?), magyarázatához (?), bírálatához (?)2, s nemigen tudja, hogyan feleljen meg azon elvárásoknak, melyeket pedig mind a szerzõ, mind a feltételezett olvasó részérõl szeretne megérezni3 – s bevallja, hogy erõsen bizonytalan4 aktuális … Folytatás →
Első ecloga
“Fortunate senex! ergo tua rura manebunt…”* (Vergilius) PÁSZTOR Jó reggelt, Lacikám, örülök, hogy a májusi napfény végre kicsalt a poros Tékából nyári tanyámra. KÖLTÕ Májusi napfény? tõlem ugyan süthetne ezerrel, attól én még benn ücsörögnék Vergiliusszal. Csakhogy az embernek nagy … Folytatás →
“Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy 1956 óta benn vagyok az eseményekben”
Forradalom és ellenforradalom a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain “Hatóságunk, amennyire ismerem, és én csak a legalsóbb szerveit ismerem, nem keresi a lakosságban a bûnt, hanem – ahogy a törvény szól – a bûn vonzza õt magához, s ezért kénytelen kiküldeni minket, … Folytatás →
Ártatlan tettesek – néma közösségek
A rohonci mészárlás és a soá “globális emlékezete” 1998-ban a dél-burgenlandi kisvárosba, Rohoncra (Rechnitz) készültem éppen, hogy oral history interjúkat készítsek egy nemzetközi kutatáshoz a két világháború közötti korszakról.1 Amikor osztrák történész kollegáimnak beszámoltam tervemrõl, nyomatékkal figyelmeztettek arra, hogy idõs beszélgetõpartnereim elõtt ne … Folytatás →
Versek
“az óraadás királysága” jó félévvel a lejárt határidõ után megérkezett az utolsó dolgozat az egyetemrõl az elsõ félévben 29744 forintot utaltak a bankszámlámra fitzgeraldért és hemingway-ért (ennyit kaptam értük vagyis a tanítás/uk/ért) a második félévben anyagilag jobban jártam az írók … Folytatás →
Identitás, emlékezés, lokalitás
Három, napjainkban talán túl sokat is emlegetett kifejezés belsõ összefüggésérõl kívánok szólni egy olyan tudományos tanácskozás bevezetéseként, amely a városi történelmi mondák és legendák világáról szól. Kezdjük rögtön az “identitás” terminus vizsgálatával. Az önazonosság individuumra vonatkozó fogalma alkotja a szó … Folytatás →
“Come to me, my melancholy baby!”
Feldmár András pszichoterapeutával Csontos Erika beszélget “Mindannyian hipnózis alatt állunk, a tudatállapotok lehetõségei közül egy bizonyos kis sávba vagyunk behipnotizálva. Ezt a sávot nevezzük normálisnak, és akkor érezzük jól magunkat, ha ezen belül élünk. Hogy mi a normális tudatállapot, az … Folytatás →
Novellák
Vissza a forráshoz Egy hétig nem tudta helyesen kiejteni a “l” hangot. Ezért azt mondta: vojtam, üjtem, ejmentem. Aztán a “l” mássalhangzóhoz jött az “ö” magánhangzó. Azt mondta: jott, tortént, kozepén… Megijedt. Gyanította, hogy az ok, amiért egyszeriben képtelen kimondani … Folytatás →
