Bevándorlás a globalizáció korában Ahogy Európa határait egyre inkább megerősítik a bevándorlók ellen, az embercsempészet mind általánosabbá válik. Európa azzal, hogy kriminalizálja a bevándorlást, azokat sújtja leginkább, akik elég elkeseredettek ahhoz, hogy elmeneküljenek szülőföldjükről, és hozzájárul a csempészek óriási bevételéhez. … Folytatás →

Hogyan bukkanhatunk rá Umberto Ecóra? Először is három hónapon keresztül faggatjuk az Internetet, a számításba jöhető ismerősök teljes körét, az olasz egyetemek telefonkönyveit és Eco összes titkárnőjét, irodalmi ügynökségeit és kollégáit, s mindeközben nemcsak az világosodik meg előttünk, hogy alighanem … Folytatás →

A Kádár-korszak iskolájában évtizedekkel megelőzték Francis Fukuyamát, amikor azt sugalmazták: a történelemnek vége, hiszen már beköszöntött a szocializmus, s onnan már csak egy energikus lépés a kommunizmus, és tulajdonképpen készen is vagyunk. A minden lében kanál kisdiák – én – … Folytatás →

A szellemi krízis és az újpogányság mint megoldás Mint köztudott, a kereszténység általában nem szolgálta ki a nacionalista ideológiákat, amelyek Európában a tizenkilencedik század végén fejlődtek ki, s amelyek a két világháború között fasiszta rendszerekké fajultak. A kereszténységet „nemzetközi” vallásnak … Folytatás →

A számla Alexandra Laignel-Lavastine könyvét, amely ez év tavaszán Párizsban a neves PUF kiadó Perspectives critiques-sorozatában jelent meg, habozás nélkül egy terjedelmes (rosszul összeállított és túlméretezett!) számlának tekintem. Mire is gondolok? A kilencvenes évek elején, amikor a román kultúra (az információhoz … Folytatás →

A Párizsban idén tavasszal megjelent ’Cioran, Eliade, Ionesco. L’oubli du fascisme’ igen jó fogadtatásban részesült Franciaországban. Ahogy erről az Observatorul culturalis beszámolt, számos napi- és hetilap közölt róla kritikát, kedvező ismertetést. Romániában, ahol a mítoszok iránti fogékonyság még nagyon mélyen gyökerezik, azonnal … Folytatás →

Alexandra Laignel-Lavastine könyve nagy meglepetést okozott egyes francia és román újságírók és kritikusok körében, ami azzal a látszólagos kétségbevonhatatlansággal magyarázható, ahogyan a szerző bizonyítékokat hív segítségül saját fenntartásainak, tulajdonképpen politikai vádjainak igazolására. Emiatt aztán könyve megdöbbentően hasonlít egy szovjet típusú … Folytatás →

Három ember, háromféle válasz Elsőként talán azt kell hangsúlyoznunk, hogy a kis nemzetek fiait jellemző szorongás egyik legjellegzetesebb vonása, hogy a nemzeti mibenlét kérdése minduntalan alárendelődik a puszta lét kérdésének. Mindez a régiót meghatározó olyan adottságokban gyökerezik, mint például az állami keretek … Folytatás →

Alábbi válogatásunk a francia filozófiatörténész-politológus Alexandra Laignel- Lavastine Cioran, Eliade, Ionesco. A fasizmus felejtése1 című könyve körül az elmúlt hónapokban kirobbant romániai vitából ad ízelítőt. A kötet párizsi megjelenését követő indulatos polémia több szempontból is túlmutat a román kontextuson. A két világháború … Folytatás →

                       Volt, elmúlt (…)                       Be kéne csavarodni                       (T. Konwicki: Alkonyatok) I megint kezdődik a múlt be kéne csavarodni igazad van Tadzio de a mi nemzedékünk nem csavarodik mindvégig szembenéz a mi szemünket nem kell bekötni a hitek szekták és felekezetek édene nem … Folytatás →

MIDŐN CIGÁNYÚTRA MENT A LEGKISEBB… MESE… Úgy kezdődött (talán úgy), az öreganyó borzasztó fásult volt; látszott: a rántottleves s a csontleves váltakozása kimérte (berovátkolta) egyszer s mindenkorra idejét. A te felbukkanásod ebben fölrázó változatosságnak nagyon-nagyon kevés. Az állatok, akiknek beszélniük kellett … Folytatás →

Bárányfelhőn innen A vigasztalás fia szétvetett lábakkal állt, jobb kezével jobb fülcimpáját gyömöszkölte. Azt figyelte, milyen jelentős a forgalom odafönt: a fiatal felhők között bazi nagy repülőgépek jöttek-mentek, a gépeket túlnőtt sárkányok próbálták halálra ijesztgetni, a sárkányokkal angyalok tréfálkoztak. Nagyon … Folytatás →

A TÁNTORI BORKÁN                                              „Who or why, or which, or what,                                              is the Akond of Swat?”                                              (Edward Lear) Kicsoda, micsoda, lesz-e, vagy volt tán                                                 Tántori Borkán? Élőlény? Fogalom? Áhítat tárgya? Tömegen csügg-e, mint csimbókos trágya                                                 A csordán,                                                 A Tántori Borkán? Állítmány … Folytatás →

Idén kétségkívül fogunk még olvasni az amerikai sajtóban az „európai Amerika-ellenességről”, főleg ha az Egyesült Államok hadba lép Irak ellen. De hogyan is állunk az amerikai Európa-ellenességgel? Nézzük csak: A történelem süllyesztőjében eltűnésre ítélt államok közé oda kell vennünk az … Folytatás →

Egyik bécsi, Szent István-templom mögötti katolikus könyvesboltban gyönyörű könyvek vannak a kirakatban. Valahányszor arra visz utam – és naponként arra kell mennem – megszoktam állni s egy-egy könyvre azzal az érzéssel gondolok, ami talán hasonlít ahhoz, amelyikkel odabenn a templomban … Folytatás →

I. A politikai elméletek próbája, hogy a politikai világ történéseit elemezzük. Ezek az elméletek ugyanis nem ellenőrizhetők úgy, mint ahogyan a tudományos elméleteket a természeti világ történései igazolják: a politikai történéseket nem lehet érzelemmentesen és pontosan megfigyelni, nem is lehet … Folytatás →

A mentőnek szombat reggel háromnegyed órába telik, hogy „kiérkezzen” Budapest szívébe. Na jó, nézzük a tappancsot, bár semmi értelme – mormolja a fiatal doktor. Már hajnalban beállt a halál, hol a mama személyije? Nem leljük. Kár. Szép véget ért, elaludt, … Folytatás →

(Itt és ott, két jó barát) Nem is azt kérdezem elsőre, lehet-e, inkább azt, szabad-e ellenállnia az olvasónak e zavarba ejtően, mindazonáltal szándékoltan régimódi regénycímben – Hazafelé („Egész úton hazafelé” stb.) – rejlő késztetésnek, felhívásnak, kényszernek, hogy az ékezetek megfordításával metafizikai szójátékba fojtsa … Folytatás →

A csehek a németekkel nem ütköztek meg nyílt csatában, mint 1939 kora őszén a lengyelek. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a kitelepítés időszakának brutalitásai és halálmenetei a protektorátus elszomorító mindennapiságának kései kompenzációi voltak. Az emberek – főként a … Folytatás →

(Részlet) Amikor 1938. május 8-án végleg elhagytuk az osztrák követséget, hogy átköltözzünk a Podskalská utcába, kölcsönösen megesküdtünk egymásnak a Papával, hogy a németek innen egyszer még repülni fognak. 1945. május 12-én – szinte napra pontosan hét évvel később – eljött … Folytatás →