Portugál napló

Mircea Eliade 1941 és 1945 között Románia lisszaboni nagykövetségén teljesített diplomáciai szolgálatot. Naplója sokáig kiadatlan maradt, az elsõ kiadás spanyolul jelent meg – Diario portugués (Barcelona, Kairós, 2001) – Joaquín Garrigós fordításában. A napló különleges jelentõségét az adja, hogy képet kapunk belõle … Folytatás →

Kánikula Omahában

Régebben, Magyarországon, még élt bennem becsvágy. Annyi azért nem, hogy istenesen megerõltettem volna magam – hamar elfogyott a türelmem. Hosszasan ülni a könyvek fölött – azt már nem. Persze azért tanultam valamennyit, és igyekeztem, hogy jó osztályzatokat szerezzek. Most azonban, … Folytatás →

Macskabölcsõ

1 az ûrben lengõ szárítókötél úgy ejti el pókhálós lepedõjét, hogy szálra-szöszre szedi szét a szél, a világ végzete, hogy újra szõjék, a lét a lánc, a nemlét meg vetél, magát mintázza másra mennyi hõ, jég, urunk, a lengõ szárítókötél … Folytatás →

Õrületem

Az õrületnek fokozatai vannak, és minél õrültebb vagy, annál egyértelmûbb, hogy õrületedet más emberek felé irányítod. Életem nagy részében magamban rejtegettem õrületemet, és pont ezért biztos, hogy ott van a bensõmben. Például, ha valaki beszél hozzám errõl vagy arról, és … Folytatás →

Egy kutya a történelembõl

Vannak ilyen kutyák meg olyan kutyák. Én kiválasztott kutya voltam. Jó papírjaim voltak, farkasvér folyt az ereimben. Fenséges hegyek közt laktam, napsütötte rétek, csatakos fenyõk, hófoltos rögök illatát belélegezve. Volt rendes házam, emberek álltak szolgálatomra. Etettek, fürdettek, bundámat fényesre kefélték, … Folytatás →

A közjogi folytonosság házában”

A politika és a nemzeti történelem viszonya Antall József felfogásában Bevezetés Esszém diszkurzív politikatudományos szemlélete1 azon a feltevésen alapul, hogy a politikai valóság a politikai diskurzuson keresztül vizsgálható a legjobban. Nem csupán azért, mert ennek nyomai inkább megragadhatók a kutató számára, … Folytatás →

Megjelenítés, ismétlés, utánzás

Írásomban egy olyan jelenséget szeretnék bemutatni, amely azóta nem hagy nyugodni, hogy néhány hónappal ezelõtt elõször találkoztam vele. Úgy vélem, megfigyeléseim nemcsak azzal kapcsolatban vetnek föl nyugtalanító kérdéseket, hogy az egyes társadalmak miként dolgozzák fel – illetve miként nem dolgozzák … Folytatás →

Egy fogalmi tévedés származástörténete

A kulturális trauma metaforájának kritikai eszmetörténete A holokausztnak a huszadik század központi eseményeként való utólagos értelmezése elválaszthatatlanul összefonódott azzal, hogy a trauma mint a kortárs politika és kultúra egyik értelmezõi kulcsfogalma fölértékelõdött. Egy meglepõen multidiszciplináris törekvés eredményeképpen számos tudományterület és … Folytatás →

A globális történetírás kihívásai

A globalizáció korában élünk. Irama az elmúlt néhány évtizedben – különösen a hidegháború vége óta – rendkívül felgyorsult. Fõ hajtóereje a Nyugat volt, de a legutóbbi idõben máshonnan is jöttek fontos impulzusok, különösen Kelet-Ázsiából. Bár nagyfokú nyugatosítással járt, egyáltalán nem … Folytatás →

Saját fészkébe piszkító fekete nap (Vélemények és kommentárok Elfriede Jelinek Nobel-díjáról)

“Jelinek az osztrák történelem gyökeréig ás.” (Wolfgang Schüssel) “Jelinek szenvedélyes dühvel ostorozta Ausztriát.” (A Nobel-bizottság indoklásából) “Azt nem mondom, hogy odavolnék a mûveiért. Viszont rendkívül szimpatikus a bátorsága, a radikalitása, a határozottsága és a dühe.” (Marcel Reich-Ranicki) “Állásfoglalásom két szóból … Folytatás →

Odébb

Az írás képessége: simulékony alkalmazkodás a valósághoz? Jó lenne hozzásimulni – na de mi történik velem akkor? Mi történik azokkal, akik valójában nem ismerik a valóságot? Amennyire össze van kuszálódva! Nincs az a fésû. Beletúrnak a költõk kétségbeesetten, hogy valami … Folytatás →

Leütés

Kivonat a Nemzeti Kulturális Alapprogram Szépirodalmi Szakmai Kollégiuma által a 2003–2005. évre megítélt folyóirat-támogatási határozatából: 2003 2004 2005 Kortárs 18 000 000 Ft 18 000 000 Ft 16 000 000 Ft Holmi 14 000 000 Ft 14 000 000 Ft … Folytatás →

Feljegyzések

Egy ember soha nem tetszhet az embernek teljes egészében, csak egy kép. Az angyalok eredete. Leghõbb kívánságom: látni, ahogy egy egér elevenen felfal egy macskát. Csak elõbb jó sokáig játsszon vele! A költõk sejtelmei nem egyebek, mint Isten elfelejtett kalandjai. Az … Folytatás →

Hasonmások hasonmáson

Mi változott? Tán címer és a jelvény? Nem, egy vihar ez – minden utakon! Komisszárokban forr a cári önkény, S komisz cárokban a forradalom.” (Makszimilian Volosin) Vörös Cár és Ál-cár A legendák Leninjét a monarchikus érzület mélyrõl fakadó szükséglete hozta … Folytatás →

Péter és Iván

Ivánt és Pétert, az orosz történelem e két kimagasló alakját jelentõs távolság választja el egymástól, más-más történelmi idõben “élnek”, de mégis erõs, láthatatlan kötelékek fûzik õket egymáshoz. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a magasfeszültségû távvezetéktartó oszlopok között is, melyek egy dombság két … Folytatás →

Iván és Péter

A nyugati szemlélõ gyakran találta az orosz történelmet “mozdulatlannak”, amelyben, úgymond, nagyon hosszú idõszakokon keresztül nem történik minõségi változás, s ezért nagyon nehéz benne az egyes periódusokat elválasztani. Az orosz történetírói hagyományban, ellenkezõleg, erõs korszakolási hajlam figyelhetõ meg, aminek következtében … Folytatás →

A Tátra a szlovák tudatban

A Magas-Tátra Szlovákia területének mindössze egy százalékát teszi ki.1 Ugyanakkor senki nem vonja kétségbe szimbolikus jelentõségét. A “Villámlik a Tátra felett” kezdetû, 1844-ben keletkezett hazafias dal 1918-tól a csehszlovák állami himnusz része volt, 1993 óta pedig a Szlovák Köztársaság himnusza. Népszerû … Folytatás →

Gyászbeszéd

Az állomáson a rokonok a gõzölgõ vonat mellett futottak. Minden lépésnél lengették felemelt karjaikat és integettek. Egy fiatalember a vonatablaknál állt. Az ablaktábla karjai magasságába ért. Megviselt fehér virágcsokrot tartott melle elõtt. Arca merev volt. Egy fiatalasszony fád gyereket vitt … Folytatás →

Versek

Áttűnés Sivár éjjelre túl éles hajnal. Diktatúrák emléke. Keserû édes-élet. Zsúfoltság és áttûnés. Kamerák gépszeme pásztáz és feloszt. Sterilen, áthatón mozog a rend. Tükörlabirintusban toporzékol amaz egyes szám, egyetlen személy: Én tükörbe-magamba nézek. Semmi nem változott. Minden megváltozott. De az … Folytatás →

Versek

Méreg Kitárja szirmait, sose néz szembe szememmel. Városi virág, bútor is, növény is, kéne este, nem kéne reggel. Leülni hozzá és enni róla, letépni – összezárja markom. Nincs maradásom benne, mióta nem a saját szememben alszom. Pünkösd Párnátlan ágyon beszögelt … Folytatás →