Nem fontos, hogyan. Egyedül csak az, Hogy egyszerre a földön és a Földben. * Nem a test és nem a lélek pereg szét. A vízcseppek mint üveggyöngygolyók, Vagy mint higany. * Ez lenne Isten? Ez a szörnyûséges Megbomlott gondolat, … Folytatás →
Nyár van. Fõszezon: ássák a Várost. Bontják, építik. Egyik napról a másikra eltûnõ háztömbök, helyükön hatalmas gödrök, s mikor újra arra jársz, már szép (vagy ronda) tükörpaloták tornyosulnak. Valami ilyesmit olvastam egyszer Kertész Imrénél: „érdemes olykor visszajárni életünk régi … Folytatás →
Amikor Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter a bebörtönzött tálib fegyvereseket „törvénytelen harcosok”-nak nevezte (szemben a „rendes” hadifoglyokkal), nem egyszerûen arra gondolt, hogy ezeket a személyeket bûnös terrortevékenységük törvényen kívül helyezi – ugyanis ha egy amerikai állampolgár súlyos bûnt követ … Folytatás →
Ad notam: „Megjött már a csinn-bumm cirkusz gyerekek, gyerekek…” én vagyok a z’én vagyok a piránya piránya a természet irányadó paránya paránya sej haj irányhal nincsen baj az aránnyal nyílként suhanok szétrepülnek a habok a legelsõ rabló vagyok … Folytatás →
ZILAHY LAJOS HAZACSALOGATÁSA: KÍSÉRLET ÉS KUDARC Zilahy Lajos, a két világháború közötti idõszak egyik legnépszerûbb regényírója és színpadi szerzõje 1947-ben emigrált. A regényeibõl készült filmeket – Halálos tavasz, Két fogoly, Valamit visz a víz – ma is sokan és … Folytatás →
(MEG A MAGYAROK MEG A LENGYELEK)? Adva van egy történet, Verával esett meg. Belép az orvosi rendelõbe, elõtte két tucat ember. Leül és várakozni kezd. Utána egy öregasszony lép be. Leül, vár õ is. Lassan Vera után is két tucat … Folytatás →
ÚTON AZ UTOLSÓ EURÓPAI CSÁSZÁRNÉHOZ Ausztria nem állam, nem haza, nem nemzet. Ausztria – vallás. Az egyházi körök és a most kormányon lévõ klerikális félkegyelmûek csinálnak belõlünk „nemzetet”; pedig mi nemzetek fölötti ország vagyunk, az egyetlen nemzetek fölötti ország, amely … Folytatás →
A Történeti Hivatalban található, Zilahy Lajosra vonatkozó iratok között olvasható az alábbi, Hamza Andrással foglalkozó két feljegyzés. Hamza református lelkész és kisgazdapárti politikus volt, aki a koalíciós években pártjának ifjúsági lapját, a Független Ifjúságot szerkesztette. 1948-ban külföldre menekült. Elõször … Folytatás →
(Párhuzamos életrajzok) Alighanem igen nagy elszántság, szenvedély, elkötelezettség, sõt, vakmerõség kell ahhoz, hogy valaki egy olyan nagyszabású, nem méltatlan siker után, mint amilyet pár éve Závada Pál elsõ nagy regénye, a Jadviga párnája aratott, a megelõzõhöz igencsak hasonló, bár azt … Folytatás →
EGY „GYENGE” KULTÚRA EREJÉRÕL Elõszó egy utószóhoz A 2000 rendszeres olvasója közel két éve nem menekülhet a globalizáció fogalma elõl. Ha még ezt az írást hajlandó átfutni (ne adj’ isten átböngészni), ígérem, egy idõre békén hagyjuk. Õsszel ugyanis megjelenik … Folytatás →
Annak ellenére, hogy hosszú éveken keresztül a mûhelyben, a horgászatokon és mindenfelé rengeteg idõt töltöttem Hrudeczky bácsival, mivel egész életemben Hrudeczky bácsiztam, egy ízben róla beszélve rá kellett jönnöm, nem emlékszem, mi volt, volt-e egyáltalán keresztneve. Akkoriban már rég halott … Folytatás →
A litván határ 1604. október 16. Kurbszkij herceg és az önjelölt, mindketten lovon. Az ezredek a határhoz közelednek KURBSZKIJ (elsõként vágtat be) Hát itt van végre! Az orosz határ! Hazám, szent Oroszország, hódolok! Az idegen port piszokként lerázom Ruhámról … Folytatás →
Zilahy Lajos ügye K-1449 New York, 1962. január 16. Kedves jó barátom! Kanadai és egyéb csatangolásaimból visszatérve csak most jutok hozzá, hogy megköszönjem az ünnepekre írt soraidat. Ma már csak ketten maradtatok nekem odahaza: Te és egykori szalontai iskolatársam, Kiss … Folytatás →
ADALÉKOK AZ ORBÁN-KORMÁNY OROSZORSZÁG-POLITIKÁJÁHOZ A magyar–orosz politikai kapcsolatokat a ’90-es évek elejétõl nem terhelték drámai konfliktusok, az Orbán-kormány alatt mégis meglehetõsen lehûltek, s ezért a felelõsség sajnálatos módon nagymértékben a magyar felet terheli. Az évtized elején a korrekt, de demonstratív … Folytatás →
Erõs a vágy, s szivembe árad; csalárdok karma kitépni se fogja, s pokolra jut az ilyen fattyu lelke; s letörni õket nincsen kész a vesszõ, de titkon majd, ha nem lesz ott nagybátyja, kinyílik Terme, s üdvöt oszt a … Folytatás →
bármilyen szomorú de újabban deresedõ bajusszal mint szomory ülök egy nagy üvegezett presszó szemeket tágan futtató ablakában s nézek a semmibe ott aztán lépked hajléktalan honatya parvenü emeli hátsó lábát kutya kurva mobiloz szomszéd siet reklámszatyorral egyszerre emberi és absztrakt … Folytatás →
Gyáva, gyáva, gyáva! Gyáva hatalom! Tele a rendõrgatya, mi? Nem meritek újraszámlálni a szavazatokat? Csak hímeztek-hámoztak: ki számolja újra? Na, mégis?! Hát a Jóisten, ki! És ki a Jóisten? Mi vagyunk a Jóisten! Kételkedtek, átkozott ateisták? Credo, quia absurdum est! … Folytatás →
Ungváry Krisztián forrásközléséhez Nem könnyû hozzászólni Ungváry Krisztián publikációjához („Két röpirat – politikai hangulat Magyarországon 1945–46-ban,” 2000, 2002 május), hiszen a szerzõnek a forrásközlés mûfaji sajátosságából adódóan nem állt módjában kimerítõ értelmezést fûzni a szövegekhez, így komoly erõfeszítést igényel a … Folytatás →
El innen! M.o.! És ha Genovába. Itt. Egy nap, délután, ott is délután, láttam Genova filmjét, Genova: egy fél csoda, másik felén a világ van, té s tova, turisztika sem volt e sötét film, nem sötét város – volt … Folytatás →
Én, Hilario Lopéz, Valle del Cauca-i tanító és kántor szerencsésnek mondhatom magam, mert még földi életemben megadatott, hogy találkozzam nagyszerû írónkkal és Mesterünkkel, Peoples Hernandez Vasquezzel, akinek életérõl méltánytalanul keveset tudunk, és a Nagy Enciklopédia is csupán rövid életrajzot közöl … Folytatás →