Ez év végén jelenik meg Károlyi Mihály levelezésének V. kötete (évköre 1945–1949). E kötet sok száz levelébõl választottuk ki az alábbi, nyomtatásban itt elõször megjelenõ részleteket, melyek érzékeltetik az öreg Károlyi különös fordulatait a hatalom felé és a hatalom ellen. … Folytatás →
Kezdetben a földön nem volt sem fû, sem fa. Mindent beborított a poros és kavicsos mérhetetlen sivatag. Jehova a porból megmintázta az elsõ ember szobrát. Aztán életet lehelt az orrlyukába. És a porból vétetett szobor megmozdult és felállt. Mire hasonlított … Folytatás →
Elfûrészlettem az álmot! MACBETH Hitvesed oldalán KÉRÕDZÕ horkoló, halld, Ismered sóhaját örök ÁLMATLANOKNAK? – Megesett-e veled, hogy az Álom kevély Szárnyon rebbent tovább, pille, kit vonz az Éj, S nem súrolt, pitvarán maradtál egymagad Szélcsendben, húnyt-szemû fazékfedõ alatt? – Hajóztál … Folytatás →
„RAJZOLJ, RAJZOLJ SZEGÉNY FIÚ” Oszlopokat rajzolnék. Hogy miért? Gyerekkorom óta csodálom õket. Személyek õk képzeletemben. Önként választották a mozdulatlanságot s a terhet. Ami iszonyú, mind rajtuk terpeszkedik, s a gravitáció fel nem kínál egy pillanatnyi enyhet: nincs szabadság, cigarettaszünet, alvás. … Folytatás →
REGGELTÕL ESTIG a fény hatalmas üveglapja végigzuhan az izabellán villan égbolt szélvédõ ablak résnyire sunyizza pupillám míg lecsukom még összeseprem pillámmal a naptörmeléket madár röpül tekintetemnek az alkonyat napkörme éget ZÖLD KÚT A zöld kúttól az ember (aki én) nem … Folytatás →
Péter abban a tévhitben élt, hogy irányítja a felesége, a gyermeke és a saját sorsát. Még a közgazdasági egyetem évei alatt – amikor az államigazgatási uszoda tetején befeszítette a mellizmait és barnára sült karját évfolyamtársainak mutogatva kiáltotta: fiatalok vagyunk bazmeg, … Folytatás →
NAGYHETI SZEKVENCIÁK [II.] Szombat volt már, és az Égben keresték. Mindenki ébren várakozott már egészen, amikor sírba tették. Abban nem volt már Jelenlét, csak a halottnak a Testét dobták oda, mint rongyot. Az életnek háza bomlott, melyet a Sátán lerontott, … Folytatás →
Mikola Rjabcsuk Ukrajna esetében az ambivalencia terminussal olyan mindent átható társadalmi-politikai jelenséget kíván jelölni, amely a nemzet fejlõdését hosszú távon befolyásolja. E kettõsséget véli fölfedezni Ukrajna regionális, kulturális és nyelvi megosztottságában, akárcsak a szovjet totalitarizmus által az ukrán társadalomra gyakorolt … Folytatás →
A NEMZETI ESZME BUKÁSÁNAK MÍTOSZA Andrew Wilson az ukrán történelemrõl és identitásról írott legutóbbi tanulmányában a teljesség igényével osztályozta az ukrán nemzet „képzelt közössége” szempontjából kulcsjelentõségû történeti narratívákat és mítoszokat: a régmúlt, a nemzeti újjáéledés, a nemzeti karakter és a … Folytatás →
Állam és birodalom konceptuális különbségére már Ernest Renan utalt nevezetes elõadásában, melyben a nemzet modern fogalmának meghatározására tett kísérletet: „A Római Birodalom bukása, pontosabban Nagy Károly birodalmának felbomlása óta Nyugat-Európa nemzetekre bomlott (…) Az ilyenképpen értelmezett nemzet meglehetõsen új jelenség … Folytatás →
Ez egy belgrádi anziksz a csöndrõl. Idõutazásom sûrítménye. A húszas éveinek közepén járó tudományos segéderõt, ha jól emlékszem, ez én voltam, intézeti fõnöke, az eszes öreg moszkovita, 1974-ben azzal bízza meg, hogy mélyüljön el a jugoszláv gazdasági reformokban. A karosszékbõl … Folytatás →
A tanulmányt kéziratból közöljük. Német változata a Transit 2002. őszi számában jelenik meg. MIÉRT BIZONYTALANOK AZ UKRÁNOK? Dolgozatom célja, hogy a kettõsséget mint az ukrán társadalom és politika fontos jellemzõjét bemutassam. Jóllehet a kettõsség szinte mindegyik poszt-kommunista országra jellemzõ, Ukrajna … Folytatás →
A VÍZEN ÁT Vaksötét tó, csónak, két kivágott papír-alak. Akik a vízbõl isznak, a fák, hova mennek? Sötét árnyékuk átéri Kanadát. Valami kis fényt a vízivirág átereszt. Levélhangjában semmi sürgetés: lapos, kerek, mint minden sötét tanács. Jéghideget csap fel … Folytatás →
Variációk írói politizálásra (levélválogatás) Veres Péter – Münnich Ferencnek Münnich Ferenc elvtársnak, Budapest Országháza Kedves Barátom! Körülbelül három hete, hogy Nálad jártunk az írók és az irodalom ügyében. Úgy éreztük amikor eljöttünk Tõled, hogy az irodalmi és a szellemi élet … Folytatás →
(Tûzbeszéd) „Minden lángban áll…” – mondja Buddha a híres, tanításait szinte összegzõ nagy prédikációban, a tûzbeszédben, a jelenvaló és érzékelhetõ (nirvánán inneni) világ legfontosabb tulajdonságául a szenvedélyek kiolthatatlan lobogását állítván: a világ és az ember léte tehát nem … Folytatás →
Elmondhatatlanul nehéz Fõvárosi Nagyvarietét csinálni! Mint minden péntek este, ott állok a vörös függöny mögött, és a súlyos drapérián át kikukucskálok a közönségre. Lassan telik meg a terem. A széktologatásból, a poharak csengésébõl hallom: az asztalok fele már nyilván foglalt. … Folytatás →
Mintha fölülrõl mozgatnák, akár egy marionett bábot. Beregi Áron úgy érezte, tagjain elrongyolódott, recsegõ szálú madzagok, amik megszabják mozdulatait. A bal láb kötele lépésenként kicsit feszül, sõt, kinyújtott lábnál visszarúg. Áron elsétált az egyetemi büféig, és közben az ellentétes erõket … Folytatás →
Petr Fidelius1 A totalitárius gondolkodásról P. Ricoeurnek, köszönettel, amiért ennek az esszének a megírására buzdított A totalitarizmust a leginkább az jellemzi, hogy uralma bevezetéséhez és megszilárdításához – addig nem ismert mértékben – alkalmaz ideológiai „fegyvereket”. Amikor hivatalos propagandánk úgy emlegeti … Folytatás →
Szigorúan titkos! Belügyminisztérium II/5 e alosztály Tárgy: A népi írók között lévõ helyzet a párt állásfoglalása után Jelentés Budapest, 1958. december 11. A párt Központi Bizottsága mellett mûködõ Kulturális Elméleti Munkaközösség állásfoglalása: A „népi” írókról a népies írókra, szimpatizáns körükre … Folytatás →
A CSOMAG – „egy talált tárgy megtisztítása” – (Tandori) Most, amikor ketrecem forró betonpadlóján fekszem és az õrület két lábra állva rázza a rácsokat, hogy közelembe juthasson s távolabb G. Scott fütyüli a Lili Marlent, de olyan falcsul, hogy megborzonganak … Folytatás →