Hal déli éneke Ez még nem a végső vétek, de nem is a parti sáv, ahol a verőlegények várják az első hibát. Ez még csak a nyugtalanság, ez csupán a meglehet, láthatatlan láthatóság terei fölött lebeg. De ha véletlenül mégis … Folytatás →
Agancsarchívum szüleim gyakran fölütötték a csendes veszekedések könyvét. én ilyenkor többnyire sétálni mentem gyerekkorom három kutyája közül valamelyikkel. egész idilleket vonítottak össze. nővérem azt játszotta, hogy ő a nagymama és rosszul hall. a nagyi maga jól hallott, de gyakorlatilag mindig … Folytatás →
Megint foglalt a fülke. A szemüveges csávó telefonál, ezt utálom, mindig egy órát pofázik. Elmegyek a sarki közértbe, kiváltom a postán az ajánlott levelet. Befizetési felszólítás, ismételt figyelmeztetés. “Haladéktalanul.” A csávó még mindig bent áll, közben a lábával kitámasztotta az … Folytatás →
(részlet) 63. A görög sziget feljegyzés Lídiának Ezen a görög szigeten egyszer boldogok voltunk, emlékszel? Zizegtek a babérfák. Játszott a szél aranyos fürtjeiddel. Hüpnosz1 álmot bocsátott ránk. Sokáig aludtunk, egymást átölelve. A sziget is élt álmunkban. De nem úgy, mint egy … Folytatás →
Szent Lőrinc könnyei1 Így nem lehet élni – mondta – és tudta hogy a máshogyan élés legalább annyira lehetet len mint benne maradni ebben az ördöglakatra emlékez tető kapcsolatban – a mene külés formái nem rajzolód tak ki előtte tisztán – … Folytatás →
PEST Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan! S én Pestnek mindig jóbarátja voltam, És ahol csak kell, hát pártját fogom. Volt itt nekem sok kellemes napom. Kivált h’ az utcán kóborolhatok: Az angyaloknál boldogabb vagyok. Egy óriáskigyó bámészkodásom, Végighuzódik a népsokaságon. … Folytatás →
Budapest addig marad nagyváros, amíg betölti szerepét a világ tudásközpontjainak versenyében, és új értéket alkotva vesz részt a globális cserefolyamatokban. A városok versenye nem tűri a megtorpanást. Romlással, dekadenciával bünteti nemcsak a fejlődés hiányát, de már azt is, ha annak … Folytatás →
Janáky István építésszel beszélget Szüts Miklós SZÜTS MIKLÓS: A városról, a városban élésről, annak boldogságáról vagy éppen lehetetlenségéről várnék tőled biztató-vigasztaló szavakat. JANÁKY ISTVÁN: Lehet, hogy nem sok hasznod lesz belőlem, mert a város, különösen Budapest mostanában ritkán jár a fejemben. … Folytatás →
Egy politikai hisztéria anatómiája “Abcug Tisza, abcug Csáky, Abcug báró Fejérváry, Abcug Török főkapitány, Éljen doktor Takács Zoltán!” (Rigmus 1889-ből1) “Vak ügetését hallani Hajdani, eltévedt lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak.” (Ady Endre) “Balga előítéletek és soha nem … Folytatás →
Dicshimnusz Akárhogy is vélekedjünk e könyvről,1 nem lehet eléggé méltányolni azt a tényt, hogy a magyar irodalomtudomány eddigi legnagyobb közös vállalkozása. Nem elsősorban a teljesítmény mennyiségét, a négy év munkát méltatnám (habár az is tiszteletreméltó), hanem azt, hogy a főszerkesztő … Folytatás →
AZ ELEFÁNTOK SZENT IRATAIBÓL Kezdet: az elefántok megformálása A világ teremtése előtt az elefántfejű fehér isten ült egy tónál és nézte a vizet. Csakhogy a víz nem víz volt, hanem a tükre alá behúzódott semmi. Szép látvány, különösen alkonyatkor. Ezer … Folytatás →
– Én csak nő voltam – mondta. – Végül is csak egy nő – mondták azok, akik szerették. Nem tudjuk, mit mondott a halála előtt. Tudjuk, mit vallott a barátnője a halála előtt. – Hamvasztás után nem akarok temetést, nem … Folytatás →
Gyermekként a legképtelenebb halálnemeket találta ki az apja megbüntetésére. A legvadabbat talán azon az estén, amikor véglegesen hazahozta azt az idegen nőt. A szomszédos hálószobából átszüremlő hangok, gyűlöletes nyöszörgések lódították meg a fantáziáját. Vagy inkább az, hogy amilyen hamar csak … Folytatás →
MEZÍTLÁBAK Mezítlábasságuk csak úgy ragyog a régi mesterek sötét képein a szentek ínséges lábfeje a zarándokdurva lábak a Jézus nyomdokán csetlő-botlók lábujj-ízek bámulatosan bizarr édes pacsmaglábak világló ócska göcsörtök tuskók a kínzó mélyvilági képzelet szülöttei minket a porba kísérő útitársaink. … Folytatás →
a hangok persze jönni fognak egymással végül összefognak ahol voltunk te meg én s amit fognak semmi lesz te meg én azután hogy tünni fogunk észrevétlen mert senki a semmit föl nem fogja mikor e furcsa helyen tétováz hol hangok … Folytatás →
A “szociális” mint menyétszó A “society” – társadalom – főnév akármilyen félrevezető is, viszonylag ártalmatlan a “social” (társadalmi, szociál-, szociális) melléknévvel összehasonlítva, ami valószínűleg a legzavarosabb kifejezés egész morális és politikai szótárunkban. Csak az elmúlt száz évben történt, hogy a … Folytatás →
Az írástudók árulásáról Egyetlen más kultúra, egyetlen más társadalmi rendszer sem részesítette olyan mérvű támogatásban és védelemben az értelmiséget, mint a modern nyugati világ. A fejlett kapitalizmus a szükséges előfeltételeken kívül – amilyen a város és a munkamegosztás – fizetőképes … Folytatás →
“Jónás partot ért, s lenyelte a halat.” Szabó Zoltán: Ezerkilencszázötvenhat “…népét inkább maga tizedeli meg, semhogy mások tegyék ezt vele.” Konrád György Magyarországon egymást váltják az eretnekség, a reformáció, a modernizáció, és az ellenreformáció, az anti-modernizáció dagályai és apályai. Az … Folytatás →
Márai Sándor regényének keletkezéstörténete 1.) “Tudták, hogy néha a lehetetlen az egyetlen, amiben érdemes hinni.” (Márai Sándor: Ítélet Canudosban) 2.) “Soyez réalistes, demandez l’impossible.”1 (Párizsi falfirka, 1968.) 3.) “Légy realista! Követelj lehetetlent!” (Budapesti falfirka, 2006.) Ezerkilencszázhetvenben jelent meg Torontóban, a Vörösváry-Weller … Folytatás →
Szemelvények Jean-Jacques Rousseau és Denis Diderot műveiből Jean-Jacques Rousseau “…aki nem hajlandó követni az általános akaratot, azt az egész alakulat fogja engedelmességre kényszeríteni: más szóval, kényszeríteni kell, hogy szabad legyen.” “Egyszóval, meg kell fosztani az embereket tulajdon erőiktől, s olyan … Folytatás →