(2000 leütés)

Mondtam már, hogy tériszonyom van? Méghozzá kiadós. Felnézek ezért mindenkire, aki le mer tekinteni a magasból. Csodálom az artistát, a pilótát és – mert nem vagyok rasszista – a zergét és a muflont is. Ha nagy néha Bécsbe vetõdöm, kell egy kis borzongás, mindig megállok egy bizonyos Hundesalon elõtt, mert jó tudni: kutyából igenis lehet szalon. Kirakatában a www.dogsalon.at kiírás alatt ez a jelszó virít: Keine Käfige, kein Galgen, alle Rassen. Betûhív fordításban: semmi ketrec, semmi bitó (vagy zabla, gondolom, manikûr közben ez rögzíti az ebet), minden faj. Még sose mertem bemenni. Hátha rám veti magát egy állatbarát és sehol egy ketrec, ahova menekülhetnék.

Kicsit azért elõítéletes vagyok, kivált a fauna (no meg a flóra) felkent papjaival szemben. Ímhol egy példa. Ülök az autóban, bámulom a Lánchidat, azért is tetszik, kipuffogok, szennyezem a környezetet. Lelkiismeretemen könnyítendõ, egy bükki erdészt hallgatok a rádióban. Panasza van, elszaporodtak a muflonok a hegységben. Õ túlszaporodásnak nevezi a jelenséget. Õszintén bevallja, nem önmagában sok a muflon, hanem a szarvasokkal és a vaddisznókkal együtt. Lassan nem bírja már õket eltartani az erdõ.

Döntenünk kellett, miként csökkentsük a vadállományt – avatja be a riportert gondjaiba a fák szerelmese. Természetesen a nem-õshonos állatfaj ritkítását határoztuk el. Egyébként is a muflon mindent megrág és összetapos, nem beszélve arról, hogy jön egy kis hó és mindjárt megfázik. Ilyenkor fertõzi az õshonosokat is. Gyenge fizikumú, de ravasz. Ráadásul már többször megakadályozta, hogy likvidáljuk. (Érdekes ige, megállítom az autót, jegyzetelni kezdek.) A muflon vadászata körülményes – szomorkodik a riportalany –, nem sétál be a kihelyezett csapdákba, mi több, néha még az általa oly hõn szeretett konyhasónak is ellen tud állni. Olyan bujkálós. Nincs mese, farkast kell telepíteni a Bükkbe. Farkast? – tépelõdik a riporter blazírtan. Igen farkast, az majd felkutatja a muflont, bárhol rejtõzzék is – válaszolja az erdõvédõ boldog nyugalommal. Snitt.

Azóta Piroskára gondolok, a lúdtalpamat vizsgálom és kerülöm a náthát. Tériszonyom a régi.

Kovács János Mátyás

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.