A BOLONDOK HAJÓJA

 

(Részletek)

I.

Mocskos beszéd bûnnel szorongat:
Jó erkölcsöket megpirongat,
Ki disznócsengettyûvel kongat.

 

A GOROMBA BOLONDOKRÓL

Van egy új szent, neve Gróbián,
Ki nincsen tisztelet hiján.
Õt szolgálja ma mindenütt
Mocskos szó, tett, szokás együtt,
S tréfának vétetik csupán,
Bár gatyapõc nincsen csuhán.
Jó Põc úr tõlünk vált külön:
Disznót a bolond fog fülön,
Disznócsengettyût kitapasztal:
Szóljon disznó szájból malac dal.
Most a disznóé minden tánc,
Bolond-Hajót farkához lánc
Köti, különben elmerülne,
Mit a világ megkeserülne,
Mert ha sok bolond nem hörpölne,
A bor garasba sem kerülne.
Disznónak fia van elég,
Mocsoktól fut a bölcsesség.
Szenny nem tûri, csak rokonát,
Disznó hordja a koronát.
Ki jól ráz disznó-csengetyût,
Vezethet minden együgyüt.
Ki oly tréfába belekap,
Mit tett a Kahlenbergi Pap,
S Ilsan, a szakállas csuhás,
Azt hiszi, hogy mûve csudás.
Van, ki olyasmit mond és tesz:
Ha látja, hallja Orestes,
Ki eszétõl meg volt fosztva,
Hinné: tébolya szétosztva.
Térjki Balázs szeme kiverve,
Részeg paraszt esze keverve.
Gyökér Berci a fõvezér,
Meg Rútalom, meg Gyomrakér.
Minden bolond disznólkodik,
Míg szelencéjébõl telik,
Melybe szamár zsírja kerül.
Szamártégely ki nem ürül,
Bár mindenki abban motoz,
Ha dudasípot olajoz.
A gorombaság hadra kel;
Majdnem minden házban fészkel,
Hogy jó észt senki ne kövessen.
Bárki szól vagy papírra vessen,
Ily tégelybõl vesz a koma.
Fõleg, ha készül lakoma:
Matutinum disznónak jár,
A primát mondja a szamár,
A tertiát Szent Gróbiár,
A sextát kalapos takonypóc,
Kinél a textus durva pokróc,
A nonát mondja Mocsok Szennyfi,
S vele torkos falánk, de mennyi;
Majd vesperára disznó csenget,
Szarházit énekelni enged,
S completórium akkor lesz,
Ha mindenki fülig degesz.
Szamárháj nyugodni nem bír:
Hozzája vegyül ártányzsír.
Ezt aztán egymásra kenik,
Cimbora így lesz mindenik,
Ki mocskolna, nem tud penig.
Nem néznek Istent, tisztességet
Mindent szapulnak mocsok végett.
Ki szennyben vezeti a sort,
Annak adnak egy kupa bort.
Röhögnek, hogy a ház remeg,
S kérik, hogy ismételje meg.
Azt mondják rá: pompás humor!
Így az idõ múlik hamar!
Egy bolond másiknak üvölt:
Légy jó pajtás! Búdat megöld!
Feti gran sér e belli sér:
Miért éljünk, ha nem azér’,
Hogy jó pajtások közt tanyázzunk,
Vigadjunk, dõzsöljünk, danázzunk!
Már kevés idõnk van e földön,
Azt legalább kedvemre töltöm,
Mert egyszer ki-ki megnyuvad,
S attól fogva úgysem vigad;
Olyat még ember meg nem ért,
Hogy a pokolból visszatért
Valaki, s mondja, mi van ott.
Nem bûn, ha az ember vigadott.
Prédikáljon a pap kedvére,
Úgyis visszahullik fejére:
Ha az bûn volna, mirõl írnak,
Mért hogy õk is bûnözni bírnak?
Ha ördögöt nem szid csuhás,
Ha farkast nem vádol juhász,
Nem lenne belõle hasznuk:
Ily szelet fúj a bolond lyuk.
Bolondját száz pajtás kíséri,
Istent s a világot becsméri,
De végül a szégyen õt éri.

II.

Te kivénhedt Péter lovag!
Füledet húzzák e szavak.
Mind a kettõnk elméje vak,
Bár rajtad sarkantyú, sisak.

 

A NAGYZOLÁSRÓL

Sok pimasz bolond itt hemzseg,
Csupa nagy dologgal henceg,
Az akar lenni, ami nem,
S azt hiszi, hogy vak minden szem,
S hogy ki õ, nem kérdik, nem tudják.
Magukat nemesnek hazudják,
Kiknek apja még bumbumolt:
Bodnár lévén, hordón dobolt,
Vagy oly viadalt hagyott félbe,
Min veszett fejszét ütnek nyélbe,
Vagy zsidónyársat örökölt,
Mellyel sok embert ledöfölt,
S magát ténsúrnak hívni hagyja,
Mintha nem tudnák, ki volt atyja.
Mondják: Janó mester, a menzi,
S fia, nagyságos ténsúr Venci.
Nagyot lódít sok gézengúz,
És mindenkivel ujjat húz,
Éppolyan bolond-bõrbe bútt,
Mint lovag Peter von Pruntrutt.
Õ „lovag” megszólítást kér,
Mert a murteni csatatér
Tájékán annyira megijjedt,
Hogy a szar gatyájába süllyedt,
S oly bõséggel, míg menekült,
Hogy az ingére is került.
Mégis van pajzsa meg sisakja:
Méltó, hogy nemes címét kapja.
Kócsagszín karvalyt rajta láss:
Sisakján fészek és tojás.
Mellettük egy kakas vedlik,
Tojásokon majd õ kotlik.
Ily bolondból van rengeteg,
Kik még azzal dicsekszenek,
Hogy élen jártak, legelül;
Az ám: ha ki-ki menekül!
Sûrûn hátranézeget õ:
Van-e nyomait követõ?
Némelyik vitézséggel kérked:
Ezt lelõtte, mást karddal kerget,
Pedig tõlük oly messze volt,
Addig puskájuk sem hatolt.
Nemes címer soknak öröm,
Van rajt’ sok oroszlán-köröm,
Arany mezõn korona, tessék:
Íme, a bennfeldi nemesség.
Van, ki nemes csak neje révén,
Apja még ruprechtfalvi lévén,
Van, ki hordja anyja mezõjét,
Tán mert nem ismeri nemzõjét.
Másnak pecsétje, kutyabõre
Mutatja, hogy nemes a vére,
Követelnek elõjogot,
Mint nemes vérnél megszokott,
S ezt nem szidom és nem dicsérem,
Mert nemesség alapja érdem.
Ki derék és becsületes,
Azén szememben az nemes.
Ki nem tudja mi a becsület,
Hír-névre, erkölcsre süket.
Nemes akkor sem lesz nekem,
Ha apja egy fejedelem.
Nemességet csak érdem ad,
Nemesség érdembõl fakad.
Van, ki talán doktor legyen,
S nem tudja, mi Sext, Kelemen,
Dekrét, Digesta, Institut,
Mégis pergamen-bõrbe’ fut.
Joga oda van írva rája:
Annyit tud, mint a diplomája.
Bolond-sípra jó muzsika:
Így hát jön doktor Huziga.
Nagy tudós, elméje kiváló:
Minden fület meghuzigáló,
Nem kevés doktort lepipáló.
Sok idõt iskolában töltött
Itthon, úgy mondja, és külföldött,
Hová nem jut el a botor,
Ki erõltetve lesz doktor,
S „doktor úr” címzést követel,
Csak mert piros köpenyt visel,
S mert az anyja egy majom vót.
Szintúgy ismerem Szar Jankót,
Ki azt hazudja egyvégben,
Hogy járt Svédben és Norvégben,
Meg Algírban, meg Granadában,
Meg ahol bors nõ garmadában,
Bár messzebb nem kalandoza:
Ha jó anyja odahaza
Fánkot, hurkát sütögetett,
Még hallhatta, mint sercegett.
Oly sok módon szokás nagyzolni,
Hogy hosszú volna felsorolni.
Bolondnak mindig bökkenõ:
Az akar lenni, mi nem õ.

FORDÍTOTTA MÁRTON LÁSZLÓ

A fordító JEGYZETEI

A goromba bolondokról

Mottó. disznócsengettyûvel kongat: régi német szólás. Jelentése: férfitársaságban valaki elkezdi a trágár beszédet.

1 sor. Gróbián: a grob (goromba) szó játékos továbbképzése, esetleg grober Jan, vagyis goromba Jankó. Brant leleménye lehet. A XVI–XVII. században önálló szatirikus mûfaj fejlõdött belõle, a grobianizmus.

6. sor: gatyapõc nincsen csuhán, Brantnál: „der gürtel hat kleyn glympf”, ami sokféleképpen értelmezhetõ, már csak azért is, mert egyes kommentátorok „kleyn” helyett „keyn”-t olvasnak. A glympf jelentett tisztességet, de jelentette a férfiruha tüszõszerû függelékét is. Ez utóbbit fordítottam gatyapõcnek, ami a hímvesszõt kiemelõ dudor volt a régi nadrágokon. A szólás értelme: már a papok sem ismernek tisztességet, illetve nem tudják a disznólkodást kordában tartani.

10. sor. malac-dal: Brantnál moringer, a középfelnémet more (disznó) szó játékos továbbképzése, egyszersmind egy népdalban szereplõ lovag neve (amelyet akár Mórickának is lehetne fordítani). Szó szerint: hadd énekeljék [a disznók] a Moringert neki.

19. sor: a brett szó sok mindent jelenthet. Legvalószínûbb jelentése – itt – asztal, tehát: a szenny nem enged asztalhoz ülni.

24. sor. a Kahlenbergi Pap: a XIV. században, Bécs környékén élt híres tréfacsináló. A neki tulajdonított tréfás rigmusokat Brant korában még jól ismerték.

25. sor. Ilsan: Brantnál Eilsam, német mondahõs, Hildebrand öccse, szerzetesbõl átvedlett harcos. A Rosengarten címû XIII. századi eposz groteszk kalandokban lépteti fel.

28. sor. Orestes: anyja, Klytaimnestra megölése után az Erynnisek megõrjítették.

31. sor. Térjki Balázs: a magyar fordításban a Hûbele Balázs ellentéte, Brantnál Sufer jnns dorff, vagyis Csínján a faluba. Gyakran elõfordult, hogy részeg falusiak ostorral arcába vágtak a szembejövõ idegennek.

37. sor. szamár zsírja: éppúgy a bolond kelléke, mint a 40. sorban emlegetett dudasíp.

47–57. sor. Brant itt a horae canonicaem, vagyis a szerzetesi zsolozsma óráival tréfálkozik, mintha a goromba emberek szerzetesrendet alkotnának (ma is élõ kifejezés, a „goromba fráter”), s mintha a dõzsölés kora hajnaltól, a matutinum idejétõl a nap végéig, vagyis completoriumig tartana.

50. sor. kalapos: a kalapos vagy süveges inasok durva posztóval dolgoztak, ugyanakkor a durva posztó, a grober fyltz ugyanúgy goromba embert is jelentett, mint a magyar pokróc.

73. sor. Feti gran sér, vagyis faites grand chère et belle chère: éljetek pompásan és örömökben (francia).

A nagyzolásról

Mottó. Füledet húzzák: az eredetiben „Ich muoß uch griffen an die oren”, amit a korabeli illusztráció szerint doktor Gryff, a tudatlan jogász mond. Róla a 72. sort követõen, Péter lovagról a 20. sor után lesz majd szó.

10. sor. veszett fejszét ütnek nyélbe: ingóságok elzálogosításáról van szó. Brantnál: „Das er vacht mit eynr staecheln stangen” (acél póznával vívott), ez részint utal az úgynevezett póznajogra, ami az elzálogosított ingóságok felõl intézkedett, részint gúnyos célzás volt a lovagi párviadalra.

11. sor. zsidónyársat örökölt: vagyis uzsorás volt. A városi polgárok nyársakkal voltak felfegyverkezve (innen a „nyárspolgár” kifejezés).

15. sor. menzi: vagyis mainzi. Mainz lakóit sokat csúfolták hencegésük miatt.

20. sor. Peter von Pruntrutt: nem tudjuk, létezõ személy volt-e, vagy egy típus karikatúrája. Pruntrutt vagy Porrentruy svájci város a burgundi háborúban Bázel ellen fordult, s ezt a bázeli Brant, úgy látszik, nem bocsátotta meg.

22. sor. Murten: itt gyõzték le a svájci kantonok 1476-ban Károly burgundi herceget.

29. sor. kócsagszín héja: a bitorlott nemesség rögtönzött emblémája. Az ókorra visszamenõ állatszimbolika szerint a kócsag a hûség és a tisztaság, a héja a gonosz nagyravágyás jelképe. A tojásokon kotló, vedlõ kakas a dugába dõlt, megzápult terve kiötlõje. Elképzelhetõ, hogy a muß szó nem egyszerûen vedlést, hanem vedléskor használatos kalickát vagy kosarat jelentett. De esetben a kérkedõ lovag címerét szégyenketrec is gazdagítja.

46. sor. bennfeldi nemesség: tulajdonképpen annyi, mint „bunkó paraszt”. Bennfeld elzászi falu volt, s körülbelül abban az értelemben emlegették, mint nálunk Mucsát.

48. sor. ruprechtfalvi: tulajdonképpen annyi, mint „kurafi”. Ruoprecht owen egy másik rosszhírû elzászi falu volt.

65. sor. doktor: a jogtudomány doktora.

66. sor. Sext: a Liber Sextusról van szó, amely a középkori kánontörvénytár VIII. Bonifác pápa által összeállított III. része. Kelemen, pontosabban Constitutiones Clementinae: ugyanabban a gyûjteményben az V. Kelemen pápa által összeállított IV. rész.

67. sor. Dekrét, vagyis Decretalia: pápai határozatok és leiratok. Digesta, Institut, pontosabban Institutio: a Justinianus-féle jogszabály-gyûjtemény két része.

68. sor. pergamen-bõr: doktori oklevél.

72. sor. Huziga: õ a mottóban megszólaló doktor Gryff.

86. sor. Algírban… Granadában: Granadából éppen a Bolondok Hajója írásakor ûzték ki a mórokat és a zsidókat. Nagy részük Algériába menekült, majd innen is tovább kellett menekülniük a spanyolok elõl. A kérkedõ Hans Mist (Szar Jankó), akarata ellenére, ilyesféle menekülõnek állítja be magát.

87. sor. ahol a bors nõ: vagyis Indiában, de tulajdonképpen az Óperenciás tengeren is túl.

95. sor. Az akar lenni, mi nem õ: Brant szemében az egyik fõ bolondság. Fordítottja a másik fõ bolondság, amely így hangzik: „Nem akar lenni az, ami”. Brant viszolygással és aggodalommal figyelte a modern személyiség kialakulásának elsõ jeleit. Nagy mûvében a legtöbb bolondság egy-egy mai értelemben vett jellemvonás elõzménye, illetve torzképe.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.