Két isten az ökörben

Kisült mezőség, meddig a szem ellát,

elaszó steppe, vagy már sivatag, hol

egy folton jó kövér füvet legelt Ő,

a pompázatos, hóka szügyű jószág,

a szarva fenségesen görbült, mint a

száj sötét íve le s oly szép szemű volt!

hogy azt hittem egy isten lakik benne

tán maga Zeusz zivatarhozóként

s mivel nem helyben állva, hanem lassan

vonulva-vonulászva tépte a füvet

de nem az egész foltot, csak a szélét

kiritkítva s ahányszor odébblépett,

patája nyomán ment vele a folt is

mintha a föld alatt nem evilági

erő munkálkodna s a fűgyökérzet

vagy mert a pata lépés közben előnyomta

vagy mert nedvesítette, avagy Perszephoné

gerjedt a bikaszagra, göndör fűzöld

zsendült, Perszephoné szeméremszőre,

s ha, gondoltam, Ő ezt a FÜVET rágja

erjeszti oltógyomrában és aztán

ahogy a marhák, felkérődzi újból,

akkor, gondoltam, és a higgadtságom,

írd amit látsz, ne értelmezz nem dolgod

átváltozott, álmodtam, rémületté:

akkor ugye KÉT ISTEN, egy jin, egy jang

vagy más kétféle elv van a nyirokban

harc törhet ki, az ökör szétrobbanhat

s hová fröccsen, a helyén újak kelnek

másmilyenek, szörnyfenotípusok

sztochasztikusan hibás génláncokból

ragadozó moha, emlős bogár

gondolkodó homokbucka, kilenc-

fejű vak gőte, vagy az egész steppén

beindul az őrült növénymutációk spirálja

mely elburjánzik ősiszappá rothad

és kezdődik a kettes számú evolúciós kísérlet

irdatlan vegyes lombos erdő zúg majd

olümposzian trópusi, sok felhőt vonz

záport szakaszt, óriás folyókat áraszt

azok medret vájnak s a hold segédletével

megváltoztatják a föld forgató nyomatékát

miáltal az idő elbizonytalanodik vagy

hurkokat ír le, következésképpen

minden esemény jó vagy rossz esetben

összetalálkozik/hat saját korábbijával

ahány éghajlat-övezet, mind elcsavarodik vagy

a tér helyenként roppant ráncokat vet

és akkor engem, ki egy jégkori dünén

lakom Varsó és Hamburg közt Marzahnban

tán óriás gleccserek vesznek körül, s hiába

van bunda rajtam, fütés híján ott fagyok

a computerem előtt múmiává:

nincs, aki tudná, vagy megálmodhatná

az ilyesminek mi a vége

1998

FORDÍTOTTA HALASI ZOLTÁN

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.